Harc a szerelemért II.
Kici 2007.08.12. 19:21
2. fejezet: Nagy változások
Vannak az életben pillanatok, amikor neked valaki annyira hiányzik, hogy álmaidból életre keltenéd, csak hogy átölelhesd őt.
Egy év telt el az óta a bizonyos eset óta. Inuyasha soha nem adta fel a reményt, hogy megtalálja a papnőt még a mai napig sem. Folyton a levegőben szimatolt és abban bízott, hogy megérzi Kagome finom illatát. A többiek nagyon aggódtak érte. Inuyasha amikor megint szimatolgatott és elkezdet morogni.
- Mi az Inuyasha? – értetlenkedet Shippo.
- Vérszagot érzek, és tűz van valahol. – válaszolta a fiú.
- Igazad van ott abban a faluban.
- Akkor mire várunk még?
Elindultak a falu felé, már javában ment a harc. Egy fiatal félig szellem lány harcolt a szörny ellen. Fekte csuklyát viselt, hogy fel ne ismerjék őt.
- Hol van Asami te féreg? – mondta indulattal teli hangon az ismeretlen lány.
- Jaj hiányolod a kis félvér kislányt. Boszorkány te meg kutya szellem vagy eltértek, de te még is vele vagy. Még csak 10 éves és te már szíveden viseled a sorsát. Szánalmat érzel iránta, meg sajnáltad, mert te is egyedül vagy.
- Hogy mersz ilyet mondani nem tudsz semmit rólam!
A lány meg támadta a szellemet, de ő egy mozdulattal neki röpítette egy fának.
- „Fenébe nem tudok mozogni itt a vég.” - gondolta a lány.
A szörny vészesen közelített felé.
- Csonttörő! – hallatszott Sango hangja.
A szellem megtorpant.
- Ti kik vagytok? – kérdezte a gyík szellem.
- Az, aki megöl téged. – felelte Inuyasha.
- „Ez nem lehet, ez nem lehet igaz miért most?” – a lány zaklatottá vált.
- Nektek ehhez semmi közötök. Ez rám és erre a korcs szuka kutyusra tartozik. A nevemet azért elárulom, hogy tudjátok ki ölte meg a lányt. Zakoto a nevem.
- Az enyém Inuyasha és nem ölöd meg. Mi van csak lányokkal, tudsz ki kezdeni?
- Még egy pimasz kutya. Mindegy nem számít eggyel több, vagy kevesebb mit számít?
- Ahogy mondod.
- Várj!!! – kiáltotta a feketébe öltözött lány
- Mi az? – Inuyasha már harcolni akart
- Kérlek, ne öld meg ő, tudja, hol van a húgom. – hazudta a lány.
- Nem is a…- mondta volna a szörny, de szó belé lett fojtva.
- Fogd be.
Elkezdődött a harc. Nem kímélték egy mást. A szörny egy akkora csapást mért Inuyashára, hogy a nyakáról leesett a medál éppen a lány elé. Kinyílt és megint azt a szép dalt játszotta a lány alig hallható módon megszólalt.
- Sayonara.
- Mit mondtál? – kérdezte a közeledő Miroku.
- Semmit pattant fel a lány a nyaklánccal.
- Gyere vissza az nem tied!!! - kiabálta a szellemirtó lány.
Inuyasha megölte a szellemet. A lány dühös lett.
- Megmondtam, hogy ne öld meg így, hogy találom meg Asamit?
- Örülj, hogy megmentettelek. Te hisztis liba.
- Inuyasha, hogy mondhatsz ilyet.
- Honnan tudod a nevem?
- Hallottam, amikor mondtad.
Ez a lány olyan ismerős olyan, mint Kagome.
- Kagome, Kagome kiabálta egy kis vékony hang.
- Asami.
Már rá lehetett jönni, hogy ki, ami ismeretlenünk igen Kagome az. Kagome oda ugrott a kis lányhoz, magához szorította.
- Hol voltál?
- Csak virágot szedtem, tessék.
- Jaj köszönöm, de többet ne tegyél ilyet.
Asami levette a kapucnit a papnőről. Így mindenki láthatta, hogy tényleg a barátnőjük az.
Amikor Kagome észbe kapott, hogy ezt nem kellet, volna akkora már Inuyasha közelített felé.
- Asami varázsold magad a búvó helyünkre. Én is oda megyek, majd. Csak van egy kis elintézni valóm.
A kis lány így is tett. Egy perc múlva ott sem volt.
- Kagome – Inuyasha hangja boldog volt mégis teli volt félelemmel.
- Inuyasha ne közelíts.
- Miért? – Inuyasha vészesem közeledett.
Kagome megfogta és elrohant amilyen gyorsan, csak lehet Inu meg utána. Mind ketten nagyon gyorsak voltak, de Inuyasha utol érte, neki nyomta egy fának és megcsókolta.
Kagome kapálózott és ezzel megszakította a csókot.
- Mi a bajod? - Inuyasha megdöbbenve állt a lány előtt teljesen megváltozott.
Hosszú fekete haja megnőtt még hosszabb lett, de fekete maradt. Kis fekete kutya fülei lettek a barna szemei aranyszínű lett. Kimonót viselt olyan volt, mint Inuyasháé, de az övé fekete volt.
- Még kérded mi a bajom? – Kagome elfordította a fejét nem akart Inuyasha szemébe nézni.
- Sajnálom, hogy cserbenhagytalak.
- Nem az zavar, hogy nem voltál ott, hisz nem lehetsz mindig velem. Az fáj, hogy hazudtál. Tudod milyen rosszul esett tényleg azt hittem, hogy fontos vagyok a számodra, vagyis az, ami nekem az neked is. - javította ki magát a papnő.
- Tudom, de ez egy csapda volt Kikyou és Naraku csapdája.
- De te még mindig szereted igaz? – Kagome hangja síron túli volt és nagyon szomorú.
Inuyasha mintha meg sem hallotta kérdést, ezt mondta.
- Gyere vissza, kérlek és meséld el mi történt veled.
- Mi van hírtelen, érdekel? Dolgom van, nem mehetek vissza és nem is biztos, hogy valaha is visszamegyek.
- Miért? Szükségem van rád.
- Ez nem igaz ezt te is tudod.
- Ezt honnan veszed nekem mindig szükségem lesz rád. Olyan a hang nemed, mint Sesshoumarjé.
- Szólítottál öcsikém.
Sesshoumaru jelent meg Jakennel, Rinnel és Asamival.
- Enged el a tanítványom. – megszokott hűvös hangnemben beszélt.
- Mi? Ezt, hogy érted?
- Jól hallottad.
- Kagome mond, hogy ez nem igaz.
- Engedj mennem, kell.
- Nem !!!
Kagome egy laza mozdulattal kiszabadult Inuyasha ölelő karjaiból. Oda sétált Sesshoumaruhoz és elsétáltak. Inuyasha még oda szólt Kagoméhoz.
- Látlak még valaha?
- Igen, mert Naraku él és bosszút fogok állni azért, hogy megölte egy részemet.
- Kikyout nem akarod megölni?
- Miért? Nem ölök meg olyas valakit, aki fontos a számodra.
Inuyasha most döbbent rá, hogy szereti Kagomét. Érte élne, és érte halna meg. Tudta eddig is, hogy Kagome nemes lelkű, de, hogy ennyire. Asami oda ment Inuyashához.
- Pszt! Figyelj!
- Igen, mi van?
- Tessék.
- Mi ez?
- Kagome hajkendője. Nem olyan az illata, mint régen ugye?
- Hát nem.
- Ezzel meg találod, amikor akarod, de ha még sem. Egy vizesesénél szoktunk táborozni, a közelében van egy nagy mező, ott találod meg.
- Miért segítesz?
- Mert azt szeretném, hogy Kagome boldog legyen, és veled az lehet csak most mérges rád. Nézd el neki. Sokat mesélt rólad. Szeret téged és sokszor figyelt téged meg a barátaidat.
- Kösz.
- Szívesen.
- Asami gyere. – hallatszott Jaken hangja
Inuyasha még nézte a távolodó vidám kislányt és visszament a barátaihoz.
Sok minden megváltozott ebben a pár órában.
|