|
Új kaland, új erő, nagyobb szerelem IX.
Kagome-Lara 2007.08.23. 19:49
IX. fejezet
A kínszenvedés
És Kagome csak ordított, és ordított az óriási kínszenvedéstől. Így ment ez három napig. A negyedik napon már nem kiabált, meg tudott szólalni, de mozdulni nem.
–Hihetetlen, hogy eddig bírja. Még egyetlen egy istennőnek sem kellett átélnie ekkora szenvedést, mikor megkapta erejét, mivel ők mind jó és erős szellemek voltak mielőtt megkapták az áldást.-mondta Kaede.
Inuyasha minden nap, minden percében kedvese mellett volt. Nem bírta magára hagyni. Igazából ő is egy kínszenvedésen ment keresztül: látta, hogyan haldoklik szerelme. Egyik este így gondolkodott:
„Hogy hagyhattam, hogy átvegye ezt a pokolian nagy erőt? Én bolond! Most mit csináljak? Nézzem, ahogy talán meghal? Nem! Nem ülhetek itt tétlenül! Tennem kell valamit, különben meghal, és én azt nem élném túl!”
Ám, ekkor bekövetkezett a katasztrófa: A lánynak leállt a légzése.
–Úristen! Kagome! Kaede, Miroku, azonnal gyertek!!!
–Mi történt? Jézusom!
Ezzel az anyó gyógyfüveket tett a nyakára, amire valamilyen masszát kent.
–Remélem ez segíteni fog!-mondta.
Miközben Kagome az életéért küzdött, addig Inuyasha tehetetlenül, csak Kagome kezét fogta, és reménykedett, hogy túléli… mert ha nem, akkor…
-A légzése újra rendben!-szólt Miroku.
Ezzel kimentek, de előtte még szóltak a fiúnak, hogy a közelben lesznek. Sango, aki nem tudott bemenni, mert nem tudta nézni, hogy barátnője haldoklik, kint maradt. A hanyou elcsípte, hogy mit mond a szerzetes a szellemirtónak:
-Ha még egy ilyen lesz, nem tudjuk többet visszahozni…
A hanyounak szörnyű lelkifurdalása volt. Bánatában elkezdett a lányhoz beszélni.
–Nem halhatsz meg, Kagome! Nem hagyhatsz itt minket… engem! Szükségünk van rád! Ne menj el! Ne most, mert akkor nem tudom, hogy mi lesz velem! Ne, Kagome!!!
A fiú érezte, hogy valaki megszorítja a kezét, és titkon remélte, hogy a barátnője az.
–Inuyasha!-nyögte a lány, és lassacskán felkelt.
–Kagome, te élsz? Jól vagy? Nincsen semmi bajod?-a hanyou szorosan átölelte.
–Nincs!-és megcsókolta a félszellemet.-Tudod, nagyon sokat segítettél, azzal, hogy végig itt voltál mellettem. Köszönöm neked!
–Nem, én köszönöm neked, hogy nem hagytál egyedül!-és most a fiú csókolta meg a lányt.
Ezalatt a többiek is megérkeztek:
-Kagome!-ugrott Sango az istennő nyakába, Miroku pedig kihasználta az alkalmat, és a szokásos akcióját végezte el a két nőn. Ennek az lett az eredménye, hogy Sangotól kapott egy jókora pofont, de amit Kagométól kapott, az nem volt semmi! A lány, mivel még nincs tisztában azzal, hogy mekkora ereje van, úgy elrepítette a perverz szerzetest, hogy az esést nem tudta felfogni a kunyhó fala, ennek következtében, pedig kirepült. Mindenki óriásit nevetett, mikor Miroku visszajött:
-Kagome, nálad többet nem próbálkozom, az is biztos!
–Ezt nekem is tanítsd meg!-mondta nevetve Sango.
–Bocs Miroku! Inuyasha, beszélhetnék veled négyszemközt?
–Persze!
–Akkor mi megyünk is, ugye Sango?
-Mi? Ja igen, persze!-kimentek mindketten, a pár pedig egyedül maradt…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
