|
Új kaland, új erő, nagyobb szerelem XII.
Kagome-Lara 2007.08.30. 19:24
XII. fejezet
A szomorú angyal
Kelet felé haladtak, amerre Inuyasha és Kagome Narakut érezték. Nekik az nem elég, hogy legyőzték, meg is kell ölniük, mert ha ők nem teszik meg, akkor a világ sorsa megpecsételődött. A velejéig gonosz Naraku időközben egyre nagyobb hatalomra tett szert, de most már nem az égkő segítségével. Ahogy azt mindig is tette reinkarnációi segítségével magába olvasztotta a legerősebb szellemeket, de mivel a Szent Égkő Kagoménál van, azt is vissza akarja kapni. De ez még nem minden! Feltűntek a világ istenei! Közöttük persze voltak rosszak is, akiket Naraku sorról sorra maga mellé állított, majd becsapta őket és elvette az erejüket. Most legfőbb célja a jó istenek kiirtása és nem utolsó sorban a fiatalok megölése.
–Kagome!-ment a lány mellé a hanyou.-Mi a baj?
-Mi? Ja, semmi.
–Nekem ne hazudj, légy szíves! Halljam!
–Semmi, csak kicsit elfáradtam.
–Hazudsz! Miért nem mondod el nekem?-ezt már dühösen és kiabálva mondta, ezért felfigyelt rájuk Miroku és Sango is.
–(Már megint veszekednek?-kérdezte Sango suttogva Mirokutól.
–Igen, de szerintem már megint Inuyasha kezdte.)
–Ne kiabálj, kérlek!
–És ha kiabálok? Akkor mit csinálsz? Jaj ne!-ezt mondta a fiú, de nem hallotta a szokásos szót.
Helyette halk lépteket, ahogy távolodnak mellőle, és ezeket a szavakat:
-Ne keressetek. Holnap reggelre itt vagyok. Ne keressetek!-e szavakat hallotta a csapat többi tagja és el is tűnt a szemük elől az istennő.
–Hát ezt már megint jól megcsináltad, te hatökör!-szidta le megint a szellemirtó a hanyout.
–Ne kezd ezt már megint, Sango! Semmi közötök hozzá!
–Hogy mondhatsz ilyet? Kagome a legjobb barátnőm! Mellesleg te produkálod! Te kezded mindig újra és újra megbántva Kagomét!-amíg ezeket mondta, addig Mirokunak már le kellett fognia a nőt.
–Most meg hová mész?!-hallatszott az újabb kérdés a nőtől.
–Kiszellőztetem a fejem és megkeresem azt a buta libát!!!
Ezzel „nekiesett” az útnak. Égre-földre kereste a lányt, de sehol sem találta. Megérzett egy régi, ismerős szagot.
–Fúj, ezt a szagot már régen nem éreztem, de ugyanolyan undorító mint azelőtt!-ebben a pillanatban valaki szó szerint átment a fején.
–Már megint te vagy az, te rühes ordas?
–Én vagyok te chiwawa!
-Én chiwawa? Mindjárt megmutatom neked!
–Nem harcolni jöttem, hanem az én Kagomémat meglátogatni. Hol van?
–Nincs itt!
–Már megint megbántottad?
–Hogy jössz te ahhoz, hogy kérdőre vonj engem te bolhazsák?!
–Ne veszekedjetek, kérlek!-hangzott egy ismerős hang.
–Kagome?-kérdezte Kouga.
–Kouga? Te vagy az?
–Igen, én Kagomém!-ezzel megölelte a lányt, aki tiltakozott előle, de nem tudott kijutni az ölelő karok fogságából.
–Én is örülök neked, Kouga! Elengednél? Meg-ful-la-dok!
–Bocsánat.-ezzel elengedte a lányt, aki megkönnyebbülten kapkodott levegő után.
–Rég nem láttuk egymást. De azóta még gyönyörűbb lettél, édesem!
–Köszönöm Kouga!-mondta kicsit elpirulva az istennő, de megérzett valamit.-Nagy erejű szellem közeledik délkelet irányából nagy sebességgel! Érkezése 5 mp. múlva! Négy… három… kettő… egy… zéro!-abban a pillanatban megjelent egy óriási bikaszellem.
–Fiúk, menjetek innen!
–Dehogy is! Megőrültél?!-szólt Inuyasha előrántva a kardját.
–Ezt nem hiszem el! Még hányszor kell emlékeztetnem téged az ígéretedre?!
–Rendben.-ezzel hátrahúzódott és elrakta a kardját.
–Mit képzelsz magadról, te palotapincsi? Hogy mered Kagomét a bajban egyedül hagyni?
–Fejezd be! Inuyasha csak azt teszi, amit már egy hete megígért nekem, úgy hogy hagyd békén! Kouga… most olyat fogsz látni, amit még soha életedben nem láttál! Figyelj csak!-elmosolyodott, és ismét fény keletkezett a teste körül, csak azzal a különbséggel, hogy most kék. Most miniszoknya és egy top került a testére, amely olyan volt, mint egy sebes folyó. A víz keringett a “ruhában” és a test körül.
–Víz!-kiáltotta el magát a lány.
–Azt hiszed ezzel legyőzhetsz, te halandó? Égkőszilánkok vannak nálad! Ide velük!
–Jaj, ugyan az a duma, mint az elődödnél. Szánalmas! Azt hamarosan megtudod, hogy ki vagyok valójában, de a szilánkokat nem adom oda! Megkapod, ami jár neked! Hamarosan vége a szánalmas kis életednek.
–Hogy mer ilyen hangnemben beszélni egy vérbeli szellemmel egy közönséges halandó?!
–Így! Vízibomba!-egy vízzel teli kört formált kezeivel, és elhajította.
A szellem védőpajzs felállításának képességével bírt. Felhúzta pajzsát, amelyen a vízibomba óriásit robbant. A fény mindenkit elvakított, kivéve Kagomét, aki ezt a képességét és helyzetet kihasználva újabb támadást indított:
-Víztornádó!-kiáltotta.
Először a támadás körülvette a falat, de utána áttörte azt megsemmisítve ezzel a szellemet. Ezután Kagome visszaváltozott, és odament a fiúkhoz, akik szájtátva nézték a “bizar” eseményeket. A félszellem így szólt:
-Tudod, hogy aggódtam miattad?!-magához húzta a mikot, és csókot lehelt ajakaira.
–Ezt vehetem bocsánatkérésnek?
–Igen.-mégegyszer megcsókolta, de most sokkal finomabban, ugyanakkor vadabban is. Kouga aki végignézte a csatát és a csókjelenetet, ezt mondta:
-Hogy hogy ilyen erős vagy Kagomém? És hogy hogy együtt vagy ezzel a palotapincsivel?
–Kouga! Először is: én vagyok a Természet Istennője. Másodszor Inuyasha nem palotapincsi, hanem a… szerelmem.
–Értem! Akkor ezek szerint nincs sok esélyem nálad.-mondta szabályosan lekonyuló fülekkel.-De nem adom fel! Ha elhagy, akkor engem mindig megtalálsz!
–Kivéve, ha megöllek, mivel nem tűnsz el!-csatlakozott a beszélgetésbe a hanyou.
–Rendben, de Kagome, ne feledd, amit mondtam!-ezzel elszelelt.
–Remélem, nem lesz szükségem az ajánlatára!
–Persze!-most Kagome csókolta meg Inuyashát.-Menjünk vissza!-egymásba karolva elindultak Sango és Miroku felé.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
