XIII. fejezet

A nagy hír

Mikor visszaértek, Sango és Miroku újra “nekik estek”:
-Hol voltatok? Úgy aggódtunk miattatok! Mi történt? Mi a baj? Kivel csatáztatok? Láttuk a fényeket és…-de ezt már nem tudta befejezni, mert Kagome a szájára tette az ujját.
–Nyugodj meg Sango, nincsen semmi bajunk! Találd ki, kivel találkoztunk!
–Kivel? Csak nem Narakuval?
–Jézusom, te mindig pont a legrosszabbra gondolsz?! Kougával!
–Nem mondod! És tudja már hogy Inuyashával együtt vagytok?
–Igen, épp ez a bökkenő. Szegényemnek szabályosan lekonyultak a fülei! Úgy sajnálom! De képzeld el, azt mondta nekem, hogy: „Ha elhagy, akkor engem mindig megtalálsz!”
–Értem! Akkor ezek szerint Inuyashával kibékültetek.
–Igen, de még hogy! Miután megküzdöttem egy bikaszellemmel, azután odajött hozzám és azonnal megcsókolt, én meg utána kérdeztem tőle, hogy vehetem-e ezt most bocsánatkérésnek, ő meg erre azt felelte, hogy igen. Olyan romantikus volt!
Eközben a fiúknál:
-Na? Mi volt? Kibékültetek? Kivel harcoltatok? Csak mert láttuk a fényeket és…-de ő se tudta befejezni a mondandóját.
–Fogd be a szádat, Miroku! Nem volt semmi, és igen, kibékültünk! Légy szíves hagyjál már békén! Mellesleg Kagome küzdött meg a szellemmel.
Efféleképpen folytatódott a beszélgetés a társaság között. Kezdett sötétedni és a hanyou azt javasolta, hogy táborozzanak le. Szóval visszamentek a Csontok Kútjához. Ott az istennő elkezdett kutatni cuccai között, amit azóta nem tett meg, mióta megkapta istennői erejét. Meglepetten vette észre, hogy minden holmija átváltozott, vagy eltűnt. Talált egy mp3 lejátszót, azt bekapcsolta, és leült a Szent Fa elé. Nem sokkal később a hanyou odament mellé:
-Mit csinálsz azzal a valamivel?-de mivel nem hallatszott semmilyen nemű válasz kihúzta a lány fülében lévő (számára idegen) dolgot.
–Na! Mi az? Miért vetted ki a fülemből a fülhallgatót?
–Mit?
–A fülhallgatót. Tessék, tedd be az egyik füledbe!
–Ezt? Mi fog történni? Hé, ebből zene szól!
–Igen! De még milyen gyönyörű zene! Hallgasd csak!
–Igen, nagyon jó.-automatikusan egymáshoz bújtak, mivel egy szerelmes dal szólt.
Így aludtak el. Reggel a szokásos módon ébresztették egymást, kivéve, hogy ma megint csak nem mindennapi dolog fog történni. Mikor pakolásztak hirtelen az égből lejövően egy hatalmas fényoszlop keletkezett, amiből egy alacsony alak szállt le. Az eseményre mindenki felfigyelt. Az idegen megszólalt:
-Jó reggelt, halandók!
–Mi nem vagyunk közönséges halandók, idegen!-szólt Miroku.
–Az úrnőmhöz képest igen.
–Ki vagy te?-kérdezte Sango.
–Én a Jó Földi Istenek küldötte vagyok. A Természet Istennőjét keresem.
–Én vagyok az.-szólalt meg a lány.-De most mi szeretnénk tudni a te nevedet.
–Én Euklipidész vagyok úrnőm.-ezzel meghajolt Kagome előtt.
–Halljuk, mi ilyen sürgős, hogy értem küldtek az istenek?
–Engedd, hogy elmagyarázzam, úrnőm!
–Hallgatlak!-ezek alatt mindenki kíváncsian figyelte az eseményeket.
–Nem rég történt, hogy Haro uram, a jó istenek feje meghalt. Ezért azt szeretnénk, ha te vennéd át a helyét, úrnőm!
–Mi? De miért pont én?
–Mert Haro uram után te vagy a leghatalmasabb, úrnőm! Kérlek, jöjj velem fel, ahol átveheted méltó helyedet a jó istenek között!
–Nem! Nem mehet el!
–Ki vagy te, hogy így beszélsz az úrnőmről?
–Az, aki véget vet szánalmas kis életednek!-ezzel előrántotta a Tessaigát.
–Ne tedd Inuyasha! Mond csak, Euklipidész! Nincsen más, aki átvehetné Haro helyét, csak én?
–Igen!
-Akkor…
-Nem! Ezt már tényleg nem vállalhatod!-mondta a hanyou.
–De! Mit kell tennem Euklipidész?
–Láttad a hajadban azt a hajpántot, úrnőm?
–Igen.
–És benne a kristályt? Azok irányítják a különleges képességeidet. A hajpánt a teleportálást; a nyakadban lévő a gondolatolvasást; a jobb füledbe lévő a hipnotizálást; a bal füledben lévő a kvinteszenciát; és az ujjadon lévő gyűrű a gyorsaságot.
–Ennyi képességem van?
–Ez még nem minden. Ezek voltak a különleges képességeid. Most jönnek a kiegészítők. Pajzsok, erőfalak; ruha és színváltoztatás; gondolatátvitel; tárgyak lebegése, mozgatása; láthatatlanság; fényforrás; a végzet lándzsája.
–Mi? Ennyiféle erőm lenne?
–Még több is van, csak fel kell fedezned őket.
–Állj! Nem mehetsz el!-kiabálta Inuyasha.
–Ne parancsolgass az úrnőmnek!-szólt Euklipidész.-És most, kérlek, vedd fel igazi Istennőhöz méltó külsődet!-kezét meglendítette, és ezzel egy hosszú, nagy ruha váltotta le Kagome megszokottját, amelynek a “tartója” a nyakába volt kötve, és egy kis fátyolszerűség került a kezeire.
–Köszönöm. Egy vagy két nap múlva jövök.-odament a hanyouhoz, megcsókolta és az ég felé nézett, mikor aztán fehér fény keletkezett körülötte, felfelé emelte tekintetét, egy pillantás után már nem volt ott.
–Te ostoba! Már megint itt hagytál!-kiabálta utána Inuyasha.
De igazából csak féltette szerelmét, mert ez se egy kis feladat a számára, ahogy a Természet Istennője dolog sem.