XV. fejezet

Veszélyes feladat

Kagome egyedül a szobában azon gondolkodott, hogy az élet miért ezt a sorsot adta neki. Az érzései felülkerekedtek tudatán, ezért elkezdett sírni. Tudta, hogy nem szabad neki, de a szíve mást diktált. Mi lesz, ha soha többé nem találkozhat Inuyashával? Mi lesz akkor? De hát szereti őt! Nem hagyhatja el! Nem! Az képtelenség!
Hirtelen kopogtatás hallatszott az ajtó felől.
–Bejöhetek, úrnőm?-de mivel nem érkezett válasz, Lara benyitott.
–Ki az? Á, te vagy az Lara?
-Mi baj, úrnőm?
–Semmi, bocsáss meg nekem!-letörölte könnyeit arcáról.-Milyen híreket hoztál?
–Itt az idő! El kell indulnod Hirohoz.
–Rendben. Hol találom meg?-Lara elmesélte neki, hogy hol, mikor, hogyan találkoznak.
Elteleportált arra a helyre, amelyet a szerelem istennője említett neki. Ott egy kézlendítéssel rést nyitott a védőpajzson, melyről beszélt. Odabenn egy óriási, vörös kapu volt, előtte kapuőrökkel.
–Állj meg, ott ahol vagy!-mondták neki, és már nyújtották felé lándzsáik hegyét.
–Tedd el a lándzsádat, katona! Nem harcolni jöttem! Hol találom Hirot?
–Semmi közöd hozzá!
–Azt erősen kétlem!-ezzel egy energiagömböt formált kezeiben.-Én vagyok a Természet Istennője és a Jó Istenek vezetője! Hogy mersz ellenszegülni parancsomnak?-az egyik őrt megölte.-Nos, hajlandó vagy beszélni, vagy netán te is úgy akarod végezni, mint a barátod?
–Nem!-kinyitotta a kaput.-A legfelső torony, legfelső szobájában találod!
–Köszönöm!-elindult befelé.
Az egész hely úgy nézett ki, mint egy középkori város. Úgy döntött, nem gyalogol végig az egész városon, ezért fel varázsolta magát Hiro szobájának ajtaja elé. Bekopogtatott.
–Gyere!
–Üdvözöllek, Hiro!
-Ki vagy te?
–Én vagyok a Természet Istennője és a Jó Istenek vezetője! Örülök, hogy megismerhettelek!-ezzel meghajolt előtte.
Hirot mintha ennek hallatára kicserélték volna. Ő is meghajolt, odament az istennőhöz és kezet csókolt neki.
–Bocsássa meg hölgyem, ha tiszteletlen voltam önhöz!-szólt.
–Ugyan!-válaszolta.-Szeretnék a tárgyra térni! Úgy hallottam, maga is ellenzi a háborút.
–Ez így van. El szeretném kerülni a felesleges mészárlást.
–Az a mi dolgunk, hogy fenntartsuk a világ egyensúlyát, ám ha ez az egyensúly felbomlik, akkor eljön a világ vége.-mondta Kagome.
–Olyan idegesítő ez az önözés, tegezzük egymást! Megkérdezhetném becses nevét?
–Kagome vagyok! Nos… Hiro… hogyan lehetne ezt elkerülni?
–Én úgy vélem Kagome, hogy ez csak Naraku elpusztításával lehetséges.
–Ismerem Narakut. Nagyon sok szenvedést okozott már nekünk.
–Nekünk?
–Igen. Nekem és a kedvesemnek.
–Értem.-eltávolodott Kagométól.
–Váltsunk témát. A Négy Lélek Szent Égköve nálam van. Azt segítségül hívhatnánk.
–Nem segítene semmit sem a helyzeten. Ez csak a te erőddel sikerülhet.
–Hogyan?-ebben a pillanatban Naraku berobbantotta az ajtót.
–A madarak azt csiripelték, hogy itt van a Természet Istennője, aki egyben a Jó Istenek vezetője is!
–Nem tévedsz, Naraku! Én vagyok az!
–Te?! De hát az hogy lehet?!
–Úgy van! Menekülj Hiro!
–Mi? Nem!
–De meg akar ölni téged!
–Próbálja csak meg!-ezzel Kagome elé állt.-Inkább te menj innen!
–Eszem ágában sincs!
Hiro nekitámadt Narakunak, aki azonnal megölte.
–Ne, Hiro!
–Óóóó… bocsánat! Véletlen volt!
–Hát persze!-egy percig mind a ketten a másik támadására vártak, de nem jött a várt ijedség.-Nem mersz megtámadni, ugye?
–Óóóó… dehogynem! Csak hagyom, hogy szórakozz egy kicsit a kis barátaimmal!-egy óriási sereg katonát zúdított Kagoméra, de mikor érezte, már nem bírja tovább, úgy döntött leteleportál Inuyashához. A kút mellé sikerült az utazás, ahol Inuyasha időzött. Az istennő mihelyt leért és Inuyasha észrevette, elájult. A hanyou még pont időben kapta el.
–Kagome!!!-felvette a lányt a kezeibe.
–Mi ez a szag? Ez vér!-mondta és jobban végig nézett a mikon. Teste csupa seb, vér és sérülés volt. Nem volt olyan testrésze, ahol ne sérült volna meg. A hanyou azonnal Kaede anyó kunyhójához vitte. Útközben ezen rágódott:
„Hogy lehettem ilyen ütődött?! Miért is engedtem el?! Mi történhetett odafenn? Mindjárt ott leszünk, ígérem drágám! Kaede meggyógyít! Tarts ki, kérlek!”