17. fejezet

Rem�ny egy jobb j�v�re

A n�vekv� hold f�nye ez�st�sen ragyogta be a nyugati kast�ly �zl�sesen elrendezett kertj�t. Egy mesters�gesen kialak�tott t� partj�n Hatsuyo �ld�g�lt a selymes f�ben. Elm�ly�lten n�zett bele a f�lledt �jszak�ba. Nem tudott aludni, annyira let�rt volt Sesshoumaru bejelent�se miatt. Tudta nagyon j�l, hogy mi fog t�rt�nni, ha a szellem el�ri a c�lj�t, de a karm�j�t senki sem ker�lheti el. Azt is tudta, hogy �k sosem lehetnek egy�tt. T�l nagy a szakad�k kettej�k k�z�tt. M�gis, titokban mindig szeretni fogja. Egyszer tal�n szabad lesz, �s min�l messzebbre ker�lhet Nyugatr�l. De addig el kell viselnie valahogy ezt a kegyetlen sorsot, �s azt, hogy a m�ltja mindig �ld�zni fogja, noha � nem tehet semmir�l. A kast�ly nagyterm�b�l egyre jobban kihallatszott a vend�gsereg zajong�sa. Ny�lv�n a sok megivott sake volt az oka. A samisen hangj�t kellemesen sodorta a langyos szell� az �jszak�ban. A dallam elb�v�lte Hatsuyot. Az udvarh�zn�l t�lt�tt id�k jutottak esz�be. Mintha az eg�sz csak egy �lom lett volna. De megt�rt�nt. Ak�rhogy is haragudott most Sesshoumarura, m�gis sz�vesen eml�kezett vissza azokra az est�kre. M�r akkor sejtette, hogy ez a szerelem hal�lra van �t�lve, m�gsem futamodott meg. Gondolatait egy er�teljes aura k�zeled�se zavarta meg. Hatsuyo felkapta a fej�t. A k�zelben l�v� bonsai m�g�l egy d�szes v�rtezetbe �lt�z�tt f�rfi l�pett ki. Hossz�, v�r�s pal�stj�t meglebegtette a szell�.

-Tatsuro-sama? –sz�lalt meg v�kony hangon Hatsuyo.

-Gy�ny�r� az �jszaka, ne? –Tatsuro odas�t�lt a t� perem�hez, �s a v�zben �szk�l� l�tuszokat figyelte.

-Val�ban… -b�lintott a l�ny. –Nagyon �r�l�k a szerencs�dnek, Tatsuro-sama. M�t�l Nyugat egyik t�bornoka vagy. –tette hozz� �szint�n. 

-K�sz�n�m. –felelte a f�rfi. –�m sajnos a szerencse nem mindenkinek adatik meg. M�lt�s�ggal viseled a sors csap�sait, �s ezt tisztelem benned.

-A karma, az karma. Nincs mit tenni ellene… -s�hajtott fel Hatsuyo, �s lassan felemelkedett a hely�r�l. Odament � is a t� perem�hez. Egy ideig n�m�n �lltak egym�s mellett, �s �lvezt�k az �jszaka �s a kert harm�ni�j�t. A csendet Tatsuro t�rte meg.

-N�zd azt a vir�got, melyet a n�das rejt! A legszebb mind k�z�l.

Az alig �szrevehet� vir�gocska csak a szentj�nosbogarak f�ny�ben l�tsz�dott. A n�das j�l elrejtette a holdf�ny el�l.

-A legszebb vir�g nem mindig az orrunk el�tt van, azt ugyanis meg kell keresni, �s megk�zdeni �rte. Egyszer tal�n � is r�j�n erre… -mondta a t�bornok. 

Hatsuyo halv�nyan elmosolyodott.

-„Iie… Rosszul l�tod, t�bornok… Neki egy m�sik vir�g kell…”

-Menj �s keresd meg az elrabolt hercegn�t! –adta ki a parancsot egy n�-maszkos, d�szes �lt�zet� f�rfi. Hossz�, k�k haja a derek�ig �rt.

-Na de, nagyuram, a shogun elt�nt! –menteget�z�tt a sz�rke haj� szamur�j, aki szint�n maszkot viselt. –Hogy menjek el csak �gy?

-Tedd, amit mondtam! –visszhangzott a f�rfi kem�ny hangja.

-Hai. –a szamur�j meghajolt �s t�vozott. 

A h�tt�rben a sz�n�szek �rdekl�dve figyelt�k a j�t�kot, csak�gy, mint a vend�gsereg.

A szamur�j ekkor tal�lkozott az onival, akit egy k�pc�s hivatalnok alak�tott, �s szint�n maszkot hordott, �s sz�r�s pal�st fedte a test�t. 

-Ki vagy te, emberi f�reg?! –ord�tott fel torz hangon az oni. –Hogy mered zavarni a ter�letemet?!

-Engedd el a hercegn�t, �s akkor nem �llek meg! –ki�ltotta elsz�ntan a szamur�j, �s m�r ki is h�zta az �v�b�l a kardk�nt szolg�l� bokent. (f�b�l k�sz�lt, gyakorl�kard)

-Azt v�rhatod! –h�rg�tt az oni, majd karmait meresztve a szamur�j fel� kezdett szaladni. A szamur�j se volt rest, elkezdte p�f�lni az onit a bokennel, mire az f�jdalmasan jajgatni kezdett. A vend�gek hangos nevet�sben t�rtek ki.

-�sd-v�gd, ne sajn�ld! –kiab�lt be valaki a n�z�k k�z�l, mire a t�bbiek is b�ztatni kezdt�k a szamur�jt.

-Tasukette! (seg�ts�g) –jajgatott az oni, mik�zben �sszeg�mb�ly�dve fek�dt a f�ld�n. –Vidd a hercegn�t, csak ne �lj meg!

A szamur�j eltette a bokent, �s mag�ra hagyta a sz�rnyet, aki n�gyk�zl�b menek�lt a helysz�nr�l, a n�z�k tov�bbi der�lts�g�re.

-Hime! Hime! Merre vagy? –n�zel�d�tt a szamur�j. Megpillantott egy barlangot. A barlangot k�t ajt�keret szimboliz�lta, melyet barna f�gg�nnyel takartak el el�l �s h�tul, hogy a n�z�k ne l�ss�k, hogy ki van bent. Csup�n oldalr�l lehetett l�tni egy sz�nes kimon�ba �lt�z�tt maszkos alakot, aki a sarkain �l a f�ld�n. A szamur�j elh�zta a f�gg�nyt, majd �gy sz�lt:

-Hime-sama! V�gre megtal�ltalak! –mondta �r�mteljes hangon a szamur�j.

Ekkor a hime felemelkedett, �s egy hirtelen mozdulattal let�pte mag�r�l a kimon�t. A kimon� alatt d�szes f�rfi p�nc�lt viselt. A szamur�j �gy megijedt, hogy h�tra esett. A vend�gek hangos nevet�sben t�rtek ki.

-Sho.. sho… shogun… -hebegte a szamur�j. –Mit keresel itt?

-Bebizony�tottad, hogy m�lt� h�s vagy! Most m�r semmi sem v�laszthat el minket!

A szamur�j ijedten ugrott fel �s h�tr�lni kezdett.

-De �n… �n nem kedvelem a f�rfiakat!

-Ugyan! –felelte nevetve a shogun. –A kamik egym�snak rendeltek minket, ne?

A n�z�k most m�r a hasukat fogt�k a nevet�st�l. A szamur�j jajgatva fut�snak eredt, a shogun ut�na vetette mag�t.

-Vigy�zz a h�ts� feledre, h�s szamur�j! –kiab�lt be megint valaki, a terem visszhangzott a kacag�st�l �s az �ljenz�st�l.

Miut�n ily m�don szaladtak egy k�rt a j�t�knak kijel�lt helyen, a n�gy szerepl� rendben meg�llt egym�s mellett, �s lev�ve a maszkjukat, meghajoltak. Ryousei t�bornok volt a nagy�r, Yasukazu parancsnok a szamur�j, egy Hideki nev� hivatalnok alak�totta az onit, �s Katayama a shogunt. A nagy �ljenz�sek k�zepette vissza�ltek a hely�kre, majd �jb�l a geish�k kezdtek el t�ncolni az egybegy�ltek gy�ny�rk�d�s�re. K�s�bb megint a sz�n�szek �s mutatv�nyosok vett�k �t f�szerepet, a j�t�kokba sok ittas vend�g is bekapcsol�dott. Az egyik sarokban szerencsej�t�kot j�tszottak kock�kkal. A „szerencsevad�szok” egy asztalt �ltek k�rbe, �s mindig valaki felfedte a kock�kat, melyek egy henger alak� fapoh�rban voltak. Arra kellett fogadni, hogy p�ros vagy p�ratlan sz�m j�n-e ki, miut�n a poharat felemelt�k a kock�kr�l. Aozora rosszall�an figyelte egyre r�szeged� apj�t a kock�k k�r�l.

-Mizuki! –intette oda az egyik szolg�l�l�ny�t. –Amint ap�m kid�lt, vigy�tek a szob�j�ba, �s fektess�tek le! 

-Hai, Aozora-sama! –a l�ny meghajolt �s t�vozott.

Haruko mosolyogva �lt Katayama mellett. A saket�l egy kiss� kipirult az arca. K�v�lr�l boldognak t�nt, �m bel�l nagyon gondterhelt volt. �lland�an Katayama j�rt a fej�ben. Tudta, hogy nem v�rhat el semmit t�le, hiszen csak az �gyasa, de akkor mi�rt mondta, hogy neki, hogy kedveli? �s, mi�rt k�rte, hogy az �gyasa legyen? Hiszen mindig elutas�totta. Ezzel pedig megsz�gyen�ti. A mai nap, Aozora szag�t �rezte rajta, aki nem az �gyasa, de m�g egy egyszer� csel�d sem, akit b�rmikor ig�nybe lehet venni. Azt�n hirtelen megjelent el�tte az a l�tv�ny, ami akkor fogadta, amikor v�letlen�l benyitott Hatsuyo szob�j�ba. Mindketten zil�ltak voltak, Hatsuyo alig gy�zte eltakarni mag�t, m�g Katayama szemei vill�mokat sz�rtak a d�ht�l. Haruko gyorsan felhajtott m�g egy saket. R�j�tt, hogy akkor Katayama volt a hib�s, �s nem Hatsuyo k�n�lta fel mag�t. Persze � minden szav�t elhitte a f�rfinak, �s semmit sem l�tott a boldogs�gt�l, mikor megtudta, hogy Katayama �gyas�nak akarja. M�r nagyon b�nta, ahogy Hatsuyoval viselkedett, �s azokat, amiket Sesshoumarunak mondott r�la, teljesen elvak�totta a f�lt�kenys�g. Eld�nt�tte, hogy ha holnapra kitisztul a feje, j�v�teszi a hib�j�t, �s mindent elmond Sesshoumarunak, amit Katayam�r�l tud. Gy�l�lte a f�rfit, mert eltasz�totta mag�t�l, �s csak sz�m�t�sb�l vette mag�hoz, �m, m�gis, ahogy r�n�zett a mellette �l� d�monra, furcsa bizserg�s j�rta �t az eg�sz test�t.

A felkel� nap aranys�rga f�nye lassan k�szott fel a f�k t�rzsien, �s az �p�letek falain. A vend�gsereg imm�ron nyugov�ra t�rt. A kast�lyban csak a szolg�k szorgoskodtak, akik a mulatoz�k ut�n tettek rendet. Katayama d�l�ng�lve pr�b�lt megszabadulni d�szes v�rtj�t�l, ebben Haruko seg�tett neki. Miut�n Haruko lefektette az ittas t�bornokot, mell� b�jt.

-Ma itt alszom veled, Katayama-chan… -suttogta a f�rfi f�l�be.

-Hai… -s�hajtotta Katayama. –Hatsuyo…

Haruko azt hitte, hogy rosszul hall. De nem… Val�ban Hatsuyo nev�t mondta. Ott akarta hagyni a f�rfit, de az maga mell� r�ntotta, �s er�sen �tkarolta.

M�r k�s� d�lut�nra j�rt az id�, mikor Hatsuyo a kertben s�t�lgatott. A mai nap nem sok munk�ja akadt, �gy beseg�tett kitakar�tani a palota nagyterm�t. Mivel Sesshoumaru eg�sz eddig nem j�tt ki a szob�j�b�l, �gy ott sem volt sok tennival�. Yoko a t�bbi gyerekkel j�tszott, �gy � nyugodtan gondolkodhatott mag�nyosan. Azon t�n�d�tt, hogyan tudna megszabadulni a rabs�gb�l. A sz�k�sr�l sz� sem lehetett, mert az Yoko �let�be ker�lne, aki az � figyelmetlens�ge miatt ker�lt ide. A kisl�nnyal biztosan nem jutna messzire. A saj�t �lete m�r nem sz�m�tott, de akkor sem sodorhatja Yokot m�g nagyobb bajba. Egyetlen es�lye, ha maga Sesshoumaru engedn� el, de az sosem fog megt�rt�nni. A f�rfi ugyanis megesk�d�tt neki, hogy t�nkreteszi az �let�t. Szomor�an s�hajtott egyet, mik�zben fa�gon �l� turb�kol� galambp�rt figyelte. Lassan arr�bbs�t�lt, majd megpillantotta Naganouri t�bornokot, aki n�h�ny szamur�ja k�r�ben te�t iszogatott az egyik ligetben. K�r�l�tt�k k�t szolg�l�l�ny t�rdelt, hogy �jrat�lts�k a ki�r�lt cs�sz�ket. Hatsuyo meghajolt, majd hangosan k�sz�nt:

-Konnichiwa! (J� napot)

-Hatsuyo! –b�lintott a t�bornok. –Gyere, igy�l velem egy ch�t!

-Hai, Naganouri-sama! –b�lintott Hatsuyo.

-Most menjetek! –Naganouri hall�t�vols�gon k�v�lre k�ldte test�reit, �s a szolg�kat. Azok meghajoltak, �s engedelmeskedtek. Hatsuyo le�lt a t�bornokkal szemben, �s ki�nt�tte a te�t, majd a f�rfinak ny�jtotta.

-Domou. (k�sz�n�m, f�rfiak mondj�k) –Naganouri �tvette a cs�sz�t, �s Hatsuyo t�lt�tt saj�t mag�nak is.

-Nagyon j�l esik ez tea ilyenkor! –mondta el�gedetten a t�bornok. –Az este rengeteg saket ittam, most �rzem is, hogy nem vagyok j�l…

-Azt mondj�k, ilyen esetekben egy forr� f�rd� az onsenben �s egy massz�zs csod�kat tesz.

-Ugyan! –legyintett Naganouri. –Ez volt az els� dolgom, amint fel�bredtem, de m�g mindig rosszul vagyok. De nem ez�rt h�vtalak ide. –v�ltott t�m�t a f�rfi.

-Seg�thetek valamiben? –k�rdezte udvariasan a n�.

-Ellenkez�leg. –Naganouri belekortyolt a te�j�ba, �gy �rezte, hogy teljesen kisz�radt a torka, pedig az el�bb ivott. –Mivel nem t�nsz elvetem�lt mer�nyl� gyilkosnak, ez�rt megpr�b�ltam besz�lni Sesshoumaruval.

-Arigatou gozaimashita. –Hatsuyo h�l�s volt a f�rfinak, de l�tta a t�bornok n�z�s�n, hogy kev�s eredm�nyt �rt el ez �gyben.

-Sesshoumaru azt mondta, hogy t�r�djek a magam dolg�val.

-K�rlek, Naganouri-sama, m�r �gy is rengeteget seg�tett�l. -s�hajtott fel Hatsuyo. –Nem akarom, hogy bajba ker�lj miattam. Katayama nagyon vesz�lyes.

-Katayama maga a gonosz. –Naganouri ezt nagyon halkan mondta, f�lt, hogy valaki m�gis meghallhatja. –Nem sokkal, miel�tt meg�rkezt�l ide, felkeresett egy j� ismer�s�m, egy hanyou. Eg�sz �let�t arra tette fel, hogy megtudja mi t�rt�nt emberi nagyapj�val. A sz�lak ide vezetnek, ez�rt is k�rte a seg�ts�gemet. –a f�rfi cs�sz�je ki�r�lt.

-Megengedi, hogy t�ltsek? –k�rdezte Hatsuyo. Naganouri b�lintott, majd folytatta.

-Ez a f�rfi hossz� �vek alatt kinyomozta, hogy egy s�t�t k�penyes alak munk�t k�n�lt a falu f�rfi lakosainak a betakar�t�sok ut�n. Fejenk�t sz�z koku fizets�get �g�rt! –a t�bornok ism�t kortyolt a cs�sz�b�l. –Term�szetesen minden er�s f�rfi k�vette az idegent, �s sosem t�rtek haza!

-Mi�rt mondod ezt el nekem? –csod�lkozott a l�ny.

-Nem szeretem, ha ok n�lk�l pusztulnak el �rtatlanok. –magyar�zta a f�rfi. –M�ra m�r megundorodtam az �ld�kl�st�l. Persze a hadj�ratokban r�szt vettem, mivel t�bornok vagyok. Az embereimnek sz�ks�g�k van r�m.

-Mi a c�lod, Naganouri-sama?

-�gy gondolom, hogy Katayama �ll minden rossz dolog m�g�tt. Szeretn�m visszahozni Inu no Taishou kor�t. Ezt mi ketten, �s Tatsuro-san el tudjuk �rni.

-�gy gondolod, hogy Katayama meg�lette azokat a szerencs�tleneket, ahelyett, hogy fizetett volna nekik? �s, hogy k�v�nod el�rni, hogy Katayama fizessen a tettei�rt, mikor Nyugaton term�szetesek az ilyen esetek…

-Inu no Taishou �vei alatt nem �gy volt.

-Hai. –b�lintott a n�. –Ha kider�l, hogy Katayama mit m�velt azokkal az emberekkel, Sesshoumaru nem fog tenni semmit. Esetleg magad akarsz ki�llni Katayama ellen?

-Azt kell el�rni, hogy Sesshoumaru b�ntesse meg �t. –magyar�zta a f�rfi. –Ehhez j� �r�gy, ha felnyitjuk a szem�t. Katayama megr�galmazott t�ged, �s ha ezt bebizony�tjuk, Sesshoumaru �ktelen haragra gerjed.

-T�vedsz, Naganouri-sama. Sesshoumarunak �n nem sz�m�tok, minden ami t�rt�nt, csak a szem�lyes bossz�ja r�sze.

-Iie… -Naganouri ism�t kortyolt a forr� italb�l. –Ha nem sz�m�tan�l neki, megsz�gyen�lve halt�l volna meg, eg�sz Nyugat szeme l�tt�ra. A tested a kuty�knak vetette volna, hogy azok t�pjenek sz�t, m�g a temet�st sem engedte volna.

Hatsuyot elfogta a rosszull�t, idegesen kortyolt a te�ba. 

-�gy bizony! –mondta tov�bb a f�rfi. –Ez a legnagyobb sz�gyen, amit egy szamur�jjal t�rt�nhet, ne?

-Hai. –felelte a n�. –�m, Sesshoumaru meg akar n�s�lni.

-Ugyan! –r�zta a fej�t a f�rfi. –Ez csak szesz�ly, majd elm�lik. Ha megtudja, hogy mit m�velt Katayama, �s meg�li, akkor m�r szabad az �t sz�modra.

-Nani? (tess�k?)

-�s te el�red, hogy Sesshoumaru megv�ltozzon…

-Ennyire b�zol bennem?

-Katayama neked is sokat �rtott. Azt mondtad, Sesshoumaru tudta, hogy ki vagy, �s nem b�ntott. –Naganouri elhajtott egy kellemetlenked� rovart a legyez�j�vel. –Ez kiv�teles eset. Ismerem Sesshoumarut, kegyetlens�ge hat�rtalan, de t�ged m�gsem tudna b�ntani. Te vagy az egyetlen, aki k�zel f�rk�zhet hozz�.

-�s Aozora?

-Aozora helyett a h�d�t�st v�lasztotta. A te esetedben tal�n m�s lesz. �m, am�g Katayama szabadon gar�zd�lkodik, addig Sesshoumaru sem fog v�ltozni.

-M�gis, mit tegyek?

-Egyel�re figyelj�k Katayam�t, megpr�b�lom kider�teni, milyen munk�t aj�nlott azoknak az embereknek.

-Hai. –b�lintott a l�ny. –Most mennem kell, Aozor�t �rzem a k�zelben. Nem lenne j�, ha felfigyelne r�nk. –Hatsuyo felemelkedett a hely�r�l, �s meghajolt. 

-Rendben, menj. –Naganouri egyszerre felhajtotta cs�sze tartalm�t, �s hosszasan n�zett a t�volod� n� ut�n. –„Inu no Taishou, b�k�t teremt�nk a birodalmadban…”

Folyt. K�v.