XVIII. fejezet

A szerelem vak

-Nos, az �ll�s a k�vetkez�: Naraku az �sszes rossz f�ldi istent m�r az oldal�ra �ll�totta. Mivel Hiro meghalt, semmi sem tartja vissza, hogy megt�madjon minket. Mi m�g nem �llunk k�szen egy h�bor�ra. Van valami �tletetek? V�rom a javaslatokat!
–Mi�rt nem rohanjuk le �ket mi? Sokkal egyszer�bb lenne!-k�rdezte Inuyasha.
–Csatlakozom!-sz�lt Ady.
–Ez �r�lts�g! Gondolkodjatok!-mondta Bal.
–El�g legyen! Fejezz�tek be! Olyan megold�st kell kieszeln�nk, ami okoss�gra utal, �m a harc sem marad ki bel�le! Ady, tudom, hogy te a b�tors�g istene vagy, de pr�b�lj meg �sszer�en gondolkodni! Te is Inuyasha! Bal, te pedig, mivel a b�lcsess�g istene vagy, a te tervedben is legyen egy kis vakmer�s�g!
–Sokat k�rsz t�l�nk, �rn�m!-sz�lt Gery.
–Tudom.-ismerte be a miko, mire gondterhelten � is le�lt.-De gondoljatok csak bele… nekem sem k�nny�… s�t, nekem a legnehezebb. Idefennt ir�ny�tsak hat istent, odalenn pedig legyek kiv�l� t�rs, harcos �s szeret�. Jaj…
-Ugyan m�r Kagome! Miket hadov�lsz te itt �ssze? M�g hogy neked a legnehezebb! Senki sem v�rja el t�led, hogy mindenben te legy�l a legjobb! N�ha te is k�vethetsz el hib�kat!-mondta a hanyou.
–Tudom, de ez most nem azaz id�, amikor hib�zhatok.
–Fejezz�tek be! K�l�nben meg Inuyash�nak igaza van, Kagome!-�gy Sango.
–Igen, nem kell mindenb�l a t�k�letest ny�jtanod!-csatlakozott Miroku.
–Azt hiszem, csak v�dekez�sre van es�ly�nk.-mondta Kay.
–�n is �gy l�tom. A parancsnokokat negyed �ra m�lva ugyan itt v�rom! Euklipid�sz! Sz�lj nekik!-sz�lt Kagome.
–M�ris, �rn�m!-mondta az �rintett, aki a h�v�sra azonnal ott termett.
–Azt hiszem, ki�tl�ttem valamit! Hallgass�tok!-elmondta az �tlet�t mindenkinek.
–Ez remek �tlet, �rn�m! A d�nt�s�nk, hogy te legy�l �j vez�r�nk, nagyon is j�nak bizonyult!-�gy Lara.
–K�sz�n�m! Mindenki megjegyezte a teend�j�t?
–Igen!-kiab�lt�k egyszerre.
-T�vozhattok! A parancsnokok bej�hetnek, Inuyasha, te maradj, k�rlek!
–Rendben!-v�laszolt�k.
A parancsnokok sorra meg�rkeztek.
–�dv�zl�k mindenkit! Mi m�g nem tal�lkoztunk, �n Higurashi Kagome vagyok, a Term�szet Istenn�je �s a J� Istenek vezet�je, � pedig Inuyasha, Inutashio fia! �ljetek le! Elmondom a tervet!-ez is t�rt�nt.
–Ez zseni�lis! Szabad k�rdeznem, ez kinek az �tlete volt?-sz�lt az egyik harmadlagos vezet�.
–Az �n �tletem volt!-felelte.-Mindenki meg�rtette a dolg�t? Ha igen, t�vozhattok!
A harmadlagos vezet�k elmentek. Kagome gondterhelten t�maszkodott neki az egyik feh�r falnak. M�g egy bolond is �szrevette volna, hogy nincs a legjobb passzban. Ezt a hanyou is se perc alatt �rz�kelte. Odament hozz�, meg�lelte, megcs�kolta. Ut�na �gy sz�lt:
-Szerinted mi lesz ennek a v�ge?
–Igaz�n nem tudom.-d�lt a fi� mellkas�ra a l�ny.
–�n m�g soha �letemben nem agg�dtam ennyit egy csata miatt. Mindig csak let�madtam az ellens�get, �s majdnem mindig bej�tt ez a taktika. De itt most nem lehet hib�zni.
–Egyet�rtek. Te mindig is olyan fafej� volt�l, �s most is az vagy.-nevette el mag�t Kagome.
–Te csak ne kritiz�lj! Te meg mindig ezerszer �tgondolod a dolgokat!
–L�tod, ez�rt szeretj�k egym�st. Az ellent�tek vonzz�k egym�st.-�jra megcs�kolta.-Gyere!-mondta, mikor m�r jobb kedvre der�lt, de a gondolat, hogy hib�zhat, m�g mindig ott motoszk�lt a fej�ben.
Egy feh�r szob�ba vezette, amiben egy asztal, egy sz�k �s egy �gy volt.
–J�zusom! Itt minden feh�r?!-tudakolta a hanyou.
–M�r nem sok�ig.-meglend�tette kez�t, mire a falakat n�v�nyek h�l�zt�k be vir�gokkal.
Minden, ami feh�r volt most valamilyen m�s sz�n�re v�ltozott.
–Azt hiszem, ideje lenne hozz�szoknom az �j k�pess�geidhez.-mondta Inuyasha.
–H�t igen.-megint �rezte, fel�lkerekedik benne a rossz �rz�s.-K�s�re j�r. Szerintem fek�dj�nk le.-ezzel m�r indult is az �gy fel�.
–Rendben!-mondta nevetve Inuyasha, �s � futva k�zeledett a fekv�helyhez.
Hirtelen leter�tette a l�nyt, de az nem mutatott semmi �rdekl�d�st ir�nta, �s a dolog ir�nt. Olvasott a l�ny fej�ben.
–Ha nem, akkor nem.-sz�lt szomor�an.
Kagome is �szrevette kedvese hangulat�t. �gy sz�lt:
-Bocs�ss meg! Nincsen veled semmi bajom. �n is akarom.-h�tulr�l �t�lelte Inuyasha nyak�t.
Inuyasha v�ggyal teli arccal h�trafordult �s a l�ny szem�be n�zett. Tudta, mire gondol. Lassan kezeit derek�ra tette, lefektette. Egy �jabb szenved�lyes �jszak�t t�lt�ttek egy�tt. Egy �jabb felejthetetlen �jszak�t. Csak �k ketten. Senki m�s. Kettesben.
K�zben egy m�sik h�l�szob�ban:
-Nem hiszem el, hogy egy szob�ba raktak minket!-d�h�ng�tt Sango.
–Nekem nagyon j�!-felelte Miroku.
–M�g csak ne is gondolj ARRA! Legal�bb k�t �gyas szoba lenne, de nem!
–Sango, k�rlek, �lj le!-mondta Miroku.
A l�ny befejezte a d�h�ng�st, csatlakozott a szerzeteshez.
–Mi a baj, Miroku?
–Te mit gondolsz err�l az eg�szr�l?
–Bevallom, �n m�g soha �letemben nem f�ltem ennyire egy csat�t�l, de ha minden a terv szerint alakul, akkor gy�zedelmeskedhet�nk Naraku�k felett. Tal�n te nem �gy gondolod?
–A f�lelmedet nagyon j�l pal�stolod, el kell ismerni. K�l�nben �n is �gy gondolom.-sz�lt a szerzetes.-Mi most egy�tt vagyunk?
–Mi?-a szellemirt�t ez a k�rd�s vill�mcsap�sk�nt �rte.
Mindig is ett�l f�lt, hogy Miroku egyszer megk�rdezi err�l a dologr�l. Soha sem tudta, mit kell ilyenkor mondani.
–H�t…
-Ugye, te is arra gondolsz, amire �n?-k�rdezte.
A szellemirt� is v�gre bel�tta, ett�l az �rz�st�l sosem szabadulhat, hiszen szerelmes.
–Igen…-v�laszolta, odahajolt Mirokuhoz �s megcs�kolta.
Soha �let�ben nem hitte volna, hogy ilyet tesz majd a perverz szerzetessel, aki a sz�ve m�ly�n nagyon j� ember, �s a szerelm��rt m�g a szoknyavad�szattal is felhagyna. �k is belekezdtek abba, amibe nemr�g Inuyash��k. �k is egy�tt t�lt�tt�k az �jszak�t.