Új kaland, új erő, nagyobb szerelem XXI.
Kagome-Lara 2007.10.10. 18:19
XXI. fejezet
A végső összecsapás
Az idő egyre fogytán. Nem tudni mi lesz a háború vége. A hónapok csak teltek, az utolsó kaland óta már kettő. A kismamák hasa már nem nőhetett tovább. Az utolsó hónapban voltak, bármikor megjöhetett a baba. Az emberek minden nap, minden percében készen álltak a támadásra. Kagome megtiltotta nekik, hogy lazsáljanak, mondván, hogy még azon a pár másodpercen az életük is függhet. Inuyasháék is egyre többet edzettek. Egyik nap, mikor pont végeztek az edzéssel, megszólalt a vészharang. -Itt az idő!-szólt Sango. -Hát ez is eljött…-sóhajtott Miroku. -Én készen állok!-mondta Inuyasha. Öt perc múlva a tárgyalóteremben: -Figyeljetek! Nem hibázhatunk! Ez az utolsó esélyünk a világbéke fenntartására! Senkinek se lankadjon a figyelme! Mindenki cselekedjen a terv és a megbeszéltek szerint! Sangoé, Mirokué, Inuyashaé és az enyém az északi szárny! Lara, Ry: tiétek a keleti szárny! Bal, Gery: tiétek a nyugati szárny! Ady, Kay: tiétek a déli szárny! Foglaljátok el a helyeteket, és mindenki készüljön fel a legrosszabbra! Naraku csapatai mint a tenger, úgy özönlöttek az erőd felé. Mint egy sötét árny, amitől nem szabadulhat az ember. Narakuék számbéli többséggel rendelkeztek, de a jóknak volt egy igen csak hatásos előnye: Kagome, aki a jövőből érkezett, mutatott nekik egy-két fegyvert, amit még abban az időben fel sem találtak. Naraku nagyon magabiztosnak érezte magát. A csata elkezdődött. A hadserege tagjait a déli, keleti, illetve a nyugati szárnyra koncentrálta. Saját maga egyedül elindult az északi szárny felé, ahol Inuyasháék már várták. Ők is egyedül voltak. -Örülök, hogy saját kezűleg végezhetek veletek! -Abban ne is reménykedj!-szólt Miroku. -Minden elismerésem, hogy sikerült megszereznetek a kisöcséd hátából a szilánkokat.-Sangora nézett.-És gratulálok ahhoz is, hogy nem egyszer le is győztetek! -Amit mellesleg most is meg fogunk tenni, azzal a különbséggel, hogy most örökre a pokol fenekére küldünk téged, te alávaló!-mondta Miroku, és már támadt is.-Pusztulj, szellem!-kiabálta, és varázsigék hadát zúdította rá. -Ugyan, kérlek! Azt hiszed, ezek hatni fognak ellenem?-egy kézmozdulattal leverte magáról a cetliket. -Ha azok nem hatnak, hát ez fog! Indulj, szél!-elindította a szélörvényét. Naraku ezt is könnyedén elhárította. Most ő támadt, amit Miroku nem tudott kivédeni, ezért a földre került véres testtel. Sango azonnal odafutott hozzá. -Miroku!!! Szólalj meg!-kérlelte, és könnyek öntötték el szemét.-Te alávaló! Most meglakolsz!-megtámadta a Csonttörővel. -Ti tényleg ennyire lebecsültök engem? Szánalmas! Ez már felér egy személyes sértéssel!-kitért a fegyver útjából, és Sangora is ugyanolyan csapást mért. -Ne!!! Sango!-kiabálta Kagome, mire a levegőben megfogta testét, megvédve őt a leesés veszélyétől. Letette az ájult nőt kedvese mellé a földre. -Te minden hájjal megkent! Nem látod, hogy terhes! Hogy lehetsz ilyen gonosz?-kérdezte Inuyasha. -Egyszerű! Engem nem érdekel, hány élet vész oda, csak az a lényeg, hogy elérjem, amit akarok! A célokra visszatérve: most ti jöttök! -Arról ne is álmodj!-kiabálta a hanyou, és már támadásba is lendült. Eközben a keleti szárnynál: -Lara! Indítsátok a tüzes nyilakat! -Figyelem, emberek! És tűz! Ry! Mögötted!-egy szellem volt az isten mögött, de ő túl későn vette észre, ezért Lara elintézte. -Az adósod vagyok!-mondta Ry. A nyugati szárnynál: -Bal! Áttörnek a védelmünkön! -Ha rajtam múlik Gery, akkor nem! -Igazad van! Támadás! Szorítsátok ki őket! A déli szárnynál: -Ady, minden rendben? -Igen…-állt fel a földről az érintett, ekkor viszont a kezén egy nagy tátongó sebet vett észre. -Nem! Jobb lesz, ha lepihensz! -Azt nem lehet, Kay! Harcolok!-ezzel újra felállt. Mindenki fejében ott volt az a „Nem adom fel!” szócska. Mindenki reménykedett, mert valahol tudták, hogy akár ők is veszíthetnek. Mindenki harcolt egymásért, az életükért, és a világért. Vissza az eredeti helyszínhez! -Mikor akarsz már meghalni?!-kérdezte Inuyasha Narakutól. -Én? Soha! Fogd már fel, hogy engem senki sem tud legyőzni! A kardcsapások csak úgy záporoztak Narakura, ám Inuyasha is szembetalálta magát ellensége támadásaival. Kagome könnyeivel küszködve nézte a csatát. Inuyasha már szerzett magára jó pár sebet, de elrettenthetetlenül harcolt tovább, mintha valami gépezet lenne, amely elpusztíthatatlan. Efféle gondolatok cikáztak a fejében: ”Nem adhatom fel! Nem győzhet le ez az alak! Meg kell tennem Sangoért, Mirokuért, és a családomért, Kagoméért, és a gyermekünkért! Mindenkiért!” Ekkor egy váratlanul nagy ütéssel Naraku a földre terítette Inuyashát. Már csak Kagome volt talpon. A félszellem megpróbált felállni, de nem sikerült neki. Egy óriási sebet szerzett, ami kiterjedt majdnem az egész testére. -INUYASHA!!!-kiáltotta Kagome, és a képessége segítségével egy szempillantás se kellett ahhoz, hogy ott legyen kedvese mellett.-Mondj valamit! Kérlek!-megtapintotta a nyakát, és megkönnyebbülten tapasztalta, hogy csak elveszítette az eszméletét. -Ilyen rövid volt? Remélem, te nem fogsz ekkora csalódást okozni, papnő! Vagy inkább mondjam azt, hogy Természet Istennője? Kagoméban tombolt a düh és az az érzés, amikor az ember nem tudja mit akar. -A szemedben látom, hogy legszívesebben azonnal nekem esnél. De nem teszed. Nem tudod, mit tegyél. Én majd segítek meghozni a döntésedet!-egy nagy erejű energiagömböt küldött a miko és Inuyasha felé. Kagome megdöbbenten tapasztalta, ha védőburkot von maguk köré, akkor Sangot és Mirokut fogja érni a csapás. Hirtelen megragadta a két alélt testet a levegőben, maguk mellé húzta őket, és pajzsot húzott fel, mielőtt még elérhette volna őket az energiagömb. ”Ez közel volt! Vészesen közel! Mit tegyek?” -Ez szép volt! -Most megtisztelve kellene éreznem magam, mert egy ilyen szemét dög megdícsért?! -Ezért halállal lakolsz! Mindegyikőtöket megöllek! -Gyere, ha mersz!
-Attól nem kell félned!-újra megindult. Kagome hirtelen elteleportálta őket, csak arra nem számított, hogy a teleportálásba Naraku is beleér. A támadás most már a kútnál teljesedett be. Kagome későn húzta fel a pajzsot, és szerzett egy sebet a bal karjára, mivel a támadás szele elérte azt. Felsikoltott. Ám abban a pillanatban beforradt a sebe. -Látom, gyorsan regenerálódsz! Pont mint én! -Ne merj engem magadhoz hasonlítani! -Pedig akár hiszed, akár nem, nagyon sok mindenben hasonlítunk! -Én hozzád?! Te megőrültél! -Lehet. De gondolj csak bele: mindketten istenek vagyunk, óriási hatalmunk és céljaink vannak! -A hatalom nem minden! -De! A hatalom minden! Aki gyenge, az elesik, aki bírja a megpróbáltatásokat, az talpon marad. És túléli. Sőt! Van aki még ennél is magasabbra tud emelkedni! Pont mint te és én! Egy korccsal soha nem lehetsz boldog! Ahogy látom, a gyereked is félvér lesz, de hatalmas! Készülj a halálra, istennő!-újabb csapást indított.
”Nincs mit tenni! Harcolnom kell!”
|