Új kaland, új erő, nagyobb szerelem XXII.
Kagome-Lara 2007.10.12. 21:19
XXII. fejezet
A tragikus vég
Elkezdett esni az eső. Mintha az ég egy közeledő katasztrófát siratna. Talán így is van… -Látom, megjött a kedved!-szólt gonoszan Naraku. -Igen! És van egy kis meglepetésem a számodra! Örülni fogsz neki…-az átváltozása megkezdődött. Fekete, feszülős, hosszú ruha volt rajta.-Úgy gondoltam, így foglak legyőzni! Gonosz a kevésbé gonosz ellen.
-Ezzel se fogsz sokat elérni! A nemek harca elkezdődött. Olyan volt ez, mint egy választás. Csak azzal a különbséggel, hogy itt nem az a tét, hogy ki irányít egy várost, hanem hogy ki irányítja majd a világot és a mindenséget. Mi fog uralkodni a földkerekségen? A jó vagy a rossz? Itt senki sem választhat. Csak a csata maradt. Mindketten kegyetlenül és fáradhatatlanul ostromolták egymást. Hol egy csáp, hol egy fekete csapás tűnt ki az esőcseppek közül. -Fekete árny!-kiabálta Kagome, mire az egész erdőre sötétség borult. Naraku ettől nem látott semmit. A nagy csapás váratlanul érte, és megsebezte a hátát. ”Ebben a ködben ő van előnyben! De nem sokáig!” A ködöt eloszlatta, ő is egy váratlan támadást mérve az istennőre. -Nem menekülsz! Soha többé nem fogsz elszökni előlem, Naraku! Kezeiben egy fekete lándzsát formált. A lándzsa körül a halál szele siklott. A szag, ami betöltötte a levegőt, a pokol szaga volt. -Ugye, te is érzed, Naraku! Ez a halál szele és a pokol szaga! Dögölj meg! Végzet Lándzsája! Egy pillanat alatt Naraku előtt termett, és a lándzsát átdöfte a testén. A gonosz vért okádott. Inuyasha már ébren volt, de éppen csak a fejét tudta mozdítani, így látta, hogy Kagome végez Narakuval. -Ha én meghalok, te is velem jössz! Egy tőrt döfött Kagome hasába. Végtelen pillanatok teltek el. Babasírás hallatszott, ami azonnal el is halkult, mint a megszeppent angyal. -KAGOME!!! NE!!!!!!!!!-kiabált Inuyasha. Azonnal odafutott kedveséhez. Az istennő arcáról némán folytak a könnycseppek. Kikerekedett szemekkel nézett hasára, majd a közeledő kedvesére. Kezeit hasára rakta, majd véres kezeire nézett, és zokogásban tört ki. Naraku teste már elporladt. -A kisbabám…-csak ezt suttogta, amíg el nem ájult.
Két nap múlva: Kagome ébredezett. Szemeit kinyitotta, és meglepetten vette észre, hogy Kaede anyó kunyhójában fekszik. Felült. Benézett a takarója alá. Észrevette, hogy hasa össze van varrva. Megtapintotta. Ekkor eszébe jutott minden. Naraku, a csata és a vég… Némán sírt. Sango és Miroku boldogan tartották kezükben a gyermeküket. Rájuk nézett. Mirokuék visszanéztek. -Gratulálok…-mondta nekik halkan a miko. Inuyasha, akit eddig észre sem vett, most erősen átölelte, és ezt suttogta neki: -Tudom… tudom…
Teltek a napok. Hetek követték egymást. Ám feltűnt valaki… Kikyo…
Folytatása következik!
|