5. Fejezet: Az id�sebb Toguro

            Genkai �rezte, hogy ez a nap valahogy nem lesz j�. H�t igen. Ilyen egy igazi h�tf�.  Soha nem szerette, tal�n ez�rt is volt fiatal kor�ban Garfield olvas�. Egyet�rtett a nagy v�r�s macsk�val. H�tf�b�l semmi j� nem s�lhet ki.

            A doboz�rt ny�lt �s el�vett egy �jabb k�pet. Vakt�ban, odafigyel�s n�lk�l. Egy kellemetlen arcot l�tott rajta.

            Genkai az utc�n s�t�lt, meglehet�sen rossz hangulatban. Zsebre s�llyesztette a kez�t, nem is figyelte, hogy merre, kik k�z�tt ment. Ez hiba volt. Hirtelen neki�tk�z�tt valakinek. Inger�lten sz�lalt meg:

-         Nem tudsz vigy�zni?! Kisfruska! – ord�tott r� a megl�k�tt. Genkai s�t�t tekintettel felpillantott. �s ekkor megd�bbent, az idegen mellett Toguro �llt.

-         I-iz�…- annyira meglep�d�tt, hogy azt is elfelejtette, milyen szavakkal akarja kiosztani az ordib�l�t. Csak �llt ott �s n�zett, tekintete ide-oda ing�zott egyik alakr�l a m�sikra. Kije lehet ez Toguronak? Honnan ismerik egym�st? Ezek, �s ehhez hasonl� gondolatok visszhangoztak a l�ny fej�ben. Nem tudta mire v�lni a dolgot.

-         Miz�? Mi van t�kmag nem tudsz v�laszolni? – pedig nem volt sokkal magasabb sz�zhatvan centi lehetett, k�r�bel�l t�z centivel volt magasabb a l�nyn�l. M�gis igyekezett f�l� tornyosulni. Genkai eld�nt�tte, hogy nem fogja szeretni, patk�nyk�p� felf�jt h�lyagnak tartotta. Ez volt a v�lem�nye a f�rfir�l.

-         B�ty�m, hagyd �t…- igyekezett elsim�tani a helyzetet Toguro. B�ty�m? Ugye ez csak valami rossz vicc? Ennek a kedves embernek nem lehet egy ilyen b�tyja.

-         Ez a b�ty�d? – k�rdezte m�g mindig megr�k�ny�dve.

-         �…- felelt morcosan a besz�d t�rgya.

-         Akkor �…

-         Igen, Genkai � a b�ty�m, b�ty�m Genkai a csapatt�rsam…-celebr�lt egy r�vid bemutat�st.

-         Sz�val egy �vodai meg�rz�be akarsz te be�ll�tani engem – a f�rfi nem volt t�ls�gosan elragadtatva.

-         Pfh… Selyemfi� – m�rte v�gig Genkai a fekete sz�vetnadr�got �s a k�k, leg�jabb divat szerint kih�zott inget.

-         Azt hiszed? – k�rdezett vissza �lesen a v�lem�nyezett.

-         L�tszik – felelte a l�ny. – Harc k�zbe bezzeg nem lenne ilyen nagy a sz�d.

-         Gyeng�nek tartasz? – a „b�ty” g�nyosan felvonta a szem�ld�k�t.

-         Alig csordog�l benned szellemi er�. Sz�nalmasan gyenge lehetsz.

-         Nekem nincs erre sz�ks�gem – Toguro csak tart�zkod�an n�zte a par�zs vit�t, nem tudta  kinek seg�tsen.

-         Mert? Te hallhatatlan vagy?

-         Majdnem.

-         Majdnem? Mir�l besz�lsz?

-         Nem fontos… Majd d�lut�n �gyis megtudod.

            Megtudta. Kegyetlen�l megszorongatta a f�rfi, sz� szerint. De h�t ebb�l megtanulta, hogy nem szabad lebecs�lni az ellenfele erej�t. M�g ha nem is l�tv�nyos. Azt is meg�rtette, hogy mi�rt h�vja mag�t majdnem hallhatatlannak.

            Genkai elrakta a dobozt. El�g sok rossz dolog volt m�r ma. Elindult megn�zni a fiatals�got. �ket l�tva mindig �gy �rezte, hogy � sem olyan id�s. Ahogy bel�pett, m�lyebb l�nyhang ki�ltott fel:

            - Any�! – �s ezzel Chie a nyak�ba vetette mag�t – Boldog sz�linapot!  - t�nyleg. Ma lett 65 �ves.