6. Fejezet: Az ötödik tag Daro

            Leült a gyerekeknek megígérte, hogy mesél. Mesél nekik az első sötét harcművészetek viadalról amibe részt vett. Ha eddig nem szakadt volna fel benne elég seb… most még itt van ez. De tudta, az ő tapasztalataiból tanulhatnak. Talán megmenti őket attól amitől Togurot nem tudta megóvni. A gondolatra összefacsarodott a szíve.

            Lenézett, az érdeklődve figyelő fiatalságra. Nagy levegőt vett és belekezdett. Tudta: hosszú mese lesz ez még:

-         Üljetek le! – szólt Sasuke, aki már a terem sarkában ült. Mellette megnyerő külsejű férfi foglalt helyett. Jó kiállású ember volt. Sötétkék farmert, fekete pólót és barátságos arcot viselt. Szeme sötétbarna volt, ahogy a tarkóját verő egyenes félhosszú haja is. Húsz év körüli lehetett a kora, nem volt olyan idős, de érettség és tapasztalat sugárzott belőle. Mindenki szótlanul leült, éppen ott ahol talál helyett. – Gondolom már tudjátok, hogy Toguro bátyja lesz a negyedik csapattag és íme az ötödik emberünk. Zakai Daro.

-         Üdv – köszönt, mosolyogva Genkai. Szimpatikus volt neki a férfi.

-         Üdv… -  Mesmer nem fogadta valami lelkesen, látva Genkai kedvességét. Mintha féltékeny lett volna. Vagy lehet nem is mintha? Ostobaságnak tartotta Genkai a saját ötletét, nem hitte, hogy ennek a feltételezésnek valami valóságalapja is lehet. Értetlenül a fiúra nézett, aki csak egy fintorral válaszolt a kérdő tekintetre.  Genkai nem gondolkozott ezen gyorsan napirendre tért felette.

-         Napot! – a két fivér egyszerre köszönt, de látszott rajtuk lélekben máshol járnak. A lány az idősebbet fürkészte a tekintetével. Maga se tudta miért, de libabőrös lett a férfitól. Patkányképűnek tartotta, nem tudta elfogadni bárhogy is próbálta megkedvelni. Úgy érezte magát, mint az űzött vad.

-         Szóval a csapattársaid –nézett a férfira Sasuke – az egyetlen hölgy a csapatban Genkai, a testvérek, az idősebb és a fiatalabb Toguro, és Mesmer.

-         Elég erősnek tűnnek, kivéve a BÁTY.

-         A gumiember tényleg nem valami nagy arc – mosolygott rá Genkai, majd az idősebb Togurora nézett. Nem volt szerencséje, fel se vette a sértést .

-         Értem –mosolygott vissza rá Daro.

-         Nos akkor nincs idő pihenni. Edzés! Egy-kettő –kezdte máris a hajtást Sasuke. – Mindjárt itt a viadal nem értek rá lazsálni.

-         Még nem mondtuk, hogy indulunk – Genkai komolyan nézett az idősebb férfira. – én nem fogok elmenni.

-         Nincs választásod.

-         Mert? Választás mindig van.

-         Van. Ha nem jössz megölnek.

-         Mi?

-         Nem mondtam volna?

-         Nem. Elfelejtetted – ez már Mesmer volt.

De hát nem volt mit tenni. A kis csapat morogva indult edzeni. Sasuke keményen hajtotta őket, nem kímélt senkit. Izzadva remegő izmokkal mentek zuhanyozni.

-         Izé srácok… - állt meg Genkai a többiek előtt.

-         Hüm? –nézett oda egyszerre Mesmer és Toguro.

-         Ma átjöttök pizzázni meg videózni? – kérdezte csendesen a lány. – Persze csak, ha senkinek nincs már programja.

Nem volt. Az aznap este jót tett nekik, összekovácsolódtak. Igazi csapat lettek amire később szükség is volt.

És Genkai mesélt. Sokat. Volt miről. A gyerekek figyelmes szemmel hallgatták. Tudták egyszer még fontos lesz, amit most hallanak.