7. Fejezet: K�nnyed dallamok.

-         �rtitek m�r? – k�rdezte a n� a fiatalokat.

-         Igen. De k�rlek mester mes�lj tov�bb.

-         M�r biztos unj�tok. Nem akarlak untatni titeket. Egy�bk�nt Iwiiiii hovat�nt? Meg Hiei?

-         Az j� k�rd�s, mester-mosolygott tal�nyosan Kurama. Erre kiny�lt oldalr�l az ajt� a k�t elt�nt l�pett be rajta kez�n egy hatalmas tort�val. A torta tetej�n egy f�nyk�p. A r�gi csapata. �pp ezt a k�pet tartotta a kez�ben. Genkai el�bb elmosolyodott, majd megrov�an n�zett a csapat legfiatalabb tagj�ra.

-         Chie, ugye ezt te tal�ltad ki? – a fiatal l�ny elbizonytalanodott. Tal�n a mester nem �r�l neki?

-         I-igen. –felete k�ts�gek k�z�tt. Helyesen cselekedett.

-         A f�nyk�p elv�tel��rt…

-         Csak k�lcs�nv�tel��rt…-v�dekezett a l�ny.

-         Elv�tel��rt –folytatta komoly hangon a n�- meg k�ne b�ntesselek – a l�ny erre lehajtotta a fej�t. V�rta mit kell majd csin�lnia. Tal�n kirakj�k a csapatb�l? – De nem foglak…

-         �rtem… megyek m�… Tess�k? Nem b�ntet meg mester?

-         Nem. K�sz�n�m gyerekek. Nagy b�tors�g kellett neked ehhez.

-         �szint�n sz�lva Iwiiiii is sokat seg�tet.

-         Aham.

-         Ugyanm�r –v�dekezett a m�ltatott. – Nem volt olyan nagy dolog. A fi�k is seg�tettek.

-         Sz�val mindenki benne volt – n�zett v�gig a t�rsas�gon Genkai.

-         Igen – felelt Kurama. – M�g Hiei is.

-         Nem volt sok v�las…- tekintete tal�lkozik Iwiiiii villog� szemeivel. – Illetve nagyon sz�vesen csin�ltam – jav�tja ki mag�t sietve. Cser�be egy enyh�lt mosolyt kap.

-         Na egy�nk akkor.

-         K�zbe mes�lsz nek�nk tov�bb? – n�zz r� az id�sebb l�ny,  zavartan a f�le m�g� t�rte a haj�t.

-         Mes�lek. De mir�l?

-         Volt m�g valami Tokioban miel�tt a viadalra indultatok? – k�rdezte Kurama.

-         Volt…

Genkai a kertben t�ncolt egy m�sik l�ny k�s�ret�ben. Testsz�n� harisny�t, fekete dresst, fekete l�bsz�rmeleg�t�ket, ugyanilyen sz�n� sportcip�t �s meglehet�sen zavart arcot viselt.

-         �hm… mi�rt is csin�ljuk ezt Nitta?

-         Mert elsz�ltad magad a tan�r el�tt hogy t�ncolok, �gyhogy most az �retts�gi b�lon szerepelnem kell. A legkevesebb, hogy seg�tesz.

-         De �n nem tudok t�ncolni.

-         Ahhoz k�pest j�l megy…

A h�z el�tt az utc�n egy magas alak �llt, n�m�n. Nem akarta zavarni a gyakorl�kat.

V�gigm�rte a Genkai-t �s a m�sik s�rga-z�ld aerobik dresst �s cip�t visel� l�nyt is. K�r�bel�l egyid�sek lehettek, a s�rga-z�ld l�ny mindenhol kell�en dombor� �s form�s, buja alakja volt. A legt�bb f�rfi ilyen n�kkel �lmodott.  Hossz� aranysz�ke egyenes haja h�tk�z�pig �rt a tark�n l�v� copfb�l ezer fonatba tekergett.  M�gis valahogy nem tudta megfogni a l�tv�ny. Sokkal szebbnek tal�lta a v�konyabb fekete alakot.

            N�zte, ahogy mozognak, a zene ritmusa �t is �tj�rta. K�nny� alternat�v sz�lt. Nem kellett kapkodni r� a t�nccal. Finom, eleg�ns mozdulatok, �sszhang, b�r tal�n Genkai b�tortalanabb volt, mint a t�rsn�je. Az els� akrobatika, persze Genkai tartott, k�nnyed�n csin�lt�k, mintha a flikkek (itt: olyan „k�zen �tfordul�s”, ahol a kezet nem rakj�k le)  �s b�vlik (az az akrobatika amikor valaki k�zen�ll�sb�l �tmegy h�dba majd a h�db�l meg�ll�s n�lk�l, ahogy le�rt a l�b fel is �ll) semmis�gek lenn�nek.

Ezek ut�n hajl�konys�gi akrobatik�kat mutattak be, nem tudta, hogy ilyen laza Genkai is �ll�sp�rg�k, ipszilon forg�sok, sp�rga �s pillang�ugr�sok eleg�ns k�nnyeds�ggel voltak v�grehajtva. Szemet gy�ny�rk�dtet� l�tv�ny volt.

A zene folyamatosan n�iesedett, rekedt, jazzes dallamok szelt�k a leveg�t, n�iesebb t�nc k�sz�lt r�, kevesebb akrobatika, de tele volt izol�ci�val �s hull�mokkal, a v�konyabb l�nyon l�tszott, hogy kifejezetten zavarban �rzi mag�t. V�r�sen n�zte a f�ldet, nem is mert feln�zni.

-         Felfel� Genkai �s mosoly – sz�lt r� Nitta.

-         De ha nem megy.

-         Minden megy csak akarni kell. K�l�nben is m�r n�z�nk is van.

-         De j� –ironiz�lt Genkai.

-         Ugyan m�r, t�k helyes pasi, de t�ged sz�rt ki. Legal�bb n�zz fel! – a l�ny eleget tesz a k�r�snek. Ekkor tekintete �sszeakad Tougoroval. �rezte ahogy a v�r kifutott az arc�b�l, majd visszat�dult. Nyakig elv�r�s�d�tt. – Tal�n ismered?

-         Igen.- felelte hal�lra v�ltan.

-         M�gis ki ez? A pasid?

-         Rosszabb. Az edz�t�rsam.

-         Ty�ha. Hol? Megyek �n is. Ha ilyen fi�k j�rnak.

-         Sasuk�n�l.

-         Ja, ann�l a rabszolgahajcs�rn�l? K�r. Nem �rtem hogy b�rod, az a pasi egy igazi termin�tor, de most nem? – csevegett mag�ban Nitta. Nem vette �szre, hogy a l�ny minden figyelm�t a Toguroval t�rt�n� farkasszemez�s k�t�tte le. N�m�n mustr�lt�k egym�st, k�v�ncsian mit sz�l ehhez a fordulathoz a m�sik. Vajon egy �letre el�st�k magukat el�tte? – Nem tudom minek j�rsz oda, aki ilyen tehets�gesen t�ncol �s ilyen j�l tanul, annak jobb dolga is lehetne mint minden nap k�kre-z�ldre veretni mag�t p�r izomagy� tusk�val. Igen azok m�g ha ilyen helyesek is. – �szre se vette, hogy a leveg�nek besz�l. Genkai �rezte, ahogy a t�rdei remegnek a tekintett l�tt�n. F�lt Toguro v�lem�ny�t�l. Maga se tudta mi�rt. Vagy lehet csak mag�nak se akarta bevallani?

N�m�n od�bb l�pett a bar�tn�je mell�l, k�zel a ker�t�shez, csak a l�cek v�lasztott�k el �ket egym�st�l. Feln�zett a fi� arc�ba, tekintete is t�kr�zte zavar�t.

-         Mit keresel itt? –k�rdezte rekedt hangon.

-         Besz�lni akartam veled, de akkor majd k�s�bb –felelte Toguro hangja kif�rk�szhetetlen volt.

-         Mir�l?

-         Majd. Am�gy j� t�ncos vagy, �s ez a ruha se rossz –mosolygott a l�nyra. T�tov�n odany�lt �s kisim�tott egy tincset az arc�b�l. – sz�vesen megn�zn�m majd amikor t�ncoltok. Rem�lem megh�vsz! – a tincs visszak�szott, �jra Genkai f�le m�g� t�rte a dermedt l�ny helyett. – akkor szia! – h�tat ford�tott �s elindult. A l�ny n�m�n n�zett ut�na, keze az arc�n, ahol a fi� b�re �rintette. Megsz�lalni se b�rt.

-         Ty�ha! –l�pett a bar�tn�je mell� Nitta. – A modern Casanova. Sok sikert!