II. fejezet
Inuyasha, Kikyo, Kagome

Kagome aznap nevetett utolj�ra. Egyik este, mikor Inuyasha �s Kagome szok�suk szerint �sszeb�jva aludtak, az �gen l�lekrabl�k jelentek meg. Inuyasha hirtelen fel�bredt, nagyon �vatosan felkelt, hogy ne �bressze fel Kagom�t. A l�lekrabl�k ut�n eredt. Hamarosan meg�rkezett egy tiszt�sra, ahol Kikyo m�r v�rta. Csak azt nem tudta, hogy Kagome k�vette…
-Inuyasha! H�t elj�tt�l?
-Persze! T�ged sosem hagyn�lak el!
Kagome minden sz�t hallott. Inuyasha mag�hoz h�zta Kikyot �s forr�n megcs�kolta. A l�ny mindent l�tott. Halkan s�rt. Inuyash��k nem hallott�k, t�ls�gosan el voltak foglalva egym�ssal. De tal�n nem is baj… Miut�n nem b�rta tov�bb n�zni a p�rt, visszaindult a t�borba. Ott pontosan ugyan oda fek�dt le, ahol az el�tt is volt. M�g mindig potyogtak k�nnyei. Hirtelen let�r�lte arc�r�l �ket, �s mag�ba fojtotta, mivel hallotta a hanyou k�zeled� l�pteit. Visszab�jt a l�nyhoz.
Az az este valamit elind�tott Kagom�ban.
Eg�sz �jjel nem aludt.
M�r egy h�nap eltelt a t�rt�ntek �ta. Az�ta Inuyasha minden �jjel elment. Kagome az els� eset ut�n m�r nem ment ut�na, nagyon j�l tudta, hogy hov� megy a f�lszellem. Az istenn� minden egyes nap, minden perc�ben azon gondolkodott, hogy mit tehetne. Elmondja? Elhagyja? �sszevesszen vele? Nem tudta mit�v� legyen. V�g�l d�l�re jutott.
Az volt az egyetlen �jjel, hogy Kikyo nem jelent meg. Kagome felkelt Inuyasha mell�l. A Szent Fa el� s�t�lt. Ott le�lt a f�ldre, ujjait �sszekulcsolta, aur�ja f�nyleni kezdett k�r�l�tte. Gondolat�tvitelre k�sz�lt. Lelki szemeivel megtal�lta azt, akivel kapcsolatba akart l�pni.
”Kikyo! Hallasz engem?”
Ugyan abban a pillanatban Kikyo hirtelen megtorpant. Nem tudta, mi volt az a fura hang, v�g�l visszak�rdezett.
”Ki vagy?”
”Kagome. K�rlek, maradj ott ahol vagy! Besz�lni szeretn�k veled!”
”Mir�l?”
”Hamarosan megtudod!”
Ezzel a hang megsz�nt. Kikyo ottmaradt. Egy perc m�lva m�r Kagome is mellette volt.
-Mit akarsz t�lem?
-Besz�lni szeretn�k veled Inuyash�r�l. �szinte leszek! Kikyo, szereted Inuyash�t?
-Igen! Ahogy az el�tt is szerettem.
-�n is szeretem…
Egy kis hat�ssz�net…
-Ez�rt j�tt�l?

-Van sz�modra egy aj�nlatom. Meghallgatod?
-Ha m�r eddig elj�tt�l csak ez�rt…
-Te nem szeretn�d igaz�n tudni, kit szeret Inuyasha?
-M�r tudom… Term�szetesen engem.
-Az nem olyan biztos… nekem is szerelmet vallott. K�l�nben meg tudok r�latok. Minden egyes kis �jszak�tokr�l.
-Micsoda?
-Igen… Ezt biztosan nem eml�tette neked, de gyermeket v�rtam t�le…
Kikyot hidegzuhanyk�nt �rte ez a kijelent�s.
-Tess�k?
-A gyermek meghalt… De ez most nem sz�m�t…
Kikyo m�g mindig csak Kagom�t b�multa, sz�hoz sem jutott.
-Kikyo… sosem �rezted t�volinak Inuyasha cs�kj�t? Mert �n igen. �jszaka veled van, nappal pedig velem…
-De… nekem azt mondta…-� is r�d�bbent a t�rt�ntekre.-�reztem m�r t�volinak. Mit akarsz ezzel az eg�sszel?
-Szeretn�m, ha v�lsztana kett�nk k�z�l… �n m�r nem b�rom tov�bb, hogy csak egy j�t�kszer vagyok…-enn�l a mondatn�l �k�lbe szor�totta kez�t.-Azt hitt�tek nem fogok tudni az eg�szr�l, ugye? De ez most m�r nem sz�m�t… Azt szeretn�m, ha elhagyn�d Inuyash�t.
-Mi?
-J�l hallottad. Ugyanekkor �n is elhagyom. �gy lesz a legjobb… V�lasztania kell, de �gy nem fog tudni, ha mi ott lesz�nk mellette… Csak akkor tud v�lasztani, ha egyed�l van… Tudom, hogy ez f�jni fog neki… De…-itt k�nnyek kezdtek el potyogni szem�b�l.
-J�l meggondoltad?
-Igen… Ezt akarom…
-Rendben. Beleegyezem. De � ezt hogy fogja tudni?
-Ezt b�zd r�m… Rem�lem, megegyezt�nk…
-Igen.
Kagome visszaindult a t�borba. Ott pap�rt �s tollat vett el�…