|
Új kaland, új erő, nagyobb szerelem II.-8. Fejezet
Kagome-Lara 2007.11.04. 20:03
VIII. fejezet
Apa és lánya
-Kagome…?-kérdezte az öltönyös.
-Igen… mármint… kérem, bocsásson meg az előbbiért! Összekevertem valakivel!
-Nem kevertél össze senkivel!
-Micsoda?!
-Gyere velem az irodámba! Beszélnünk kell!
-Máris megyek!-elindult a férfi után, aki egy tágas irodába vezette, ahol mindketten leültek egy kényelmes bőrfotelba.
-Nos… Az én nevem Tony Lovejoy. Én vagyok a világ összes repterének vezérigazgatója. Én alapítottam ezt a céget, ami a világ összes helyére kiterjeszkedett.
-Értem… Az én nevem Higurashi Kagome, Japánból érkeztem. Miért akart velem beszélni? Ha a kapunál történtek miatt…
-Nem az miatt. Kagome… én vagyok az apád!
Kagome arcára óriási döbbenet ült ki. Azt hitte a kép valaki mást ábrázol. Nem hitte volna, hogy az édesapja egy amerikai ember.
-Jól vagy? Tudom hogy ez hirtelen jött, de láttam, hogy emlékeztél rám.
Ekkor a lányban fellángolt a mérhetetlen düh.
-Mégis hogy képzelted, hogy csak úgy otthagytál minket?! Anyát, engem, Soutát! Hogy képzeled, hogy most csak úgy iderángatsz, és közlöd velem, hogy az apám vagy?! Hogy kellene ezt fogadnom?! A nyakadba kellene ugranom, vagy mi?!
-Várj! Engedd, hogy megmagyarázzam!
-Mit?!
-Ezt az egész ügyet! Kérlek, ülj vissza!
Hát igen… a miko amíg ezt mondta hirtelen felpattant a fotelből, de most apja kérésére visszaült.
-Bocsáss meg, túlreagáltam!
-Szóval… Én tudtam rólatok, de anyád nem akarta, hogy lássalak titeket, azt mondta, hogy a jelenlétem csak rossz lenne a gyerekeimnek. A céget anyáddal együtt alapítottuk, de ő miután elhagyott, kiszállt belőle, így én egyedül vittem tovább.
-Anyám… ezt mondta volna?
-Igen… Akármennyire is akartalak titeket látni, nem engedte. Nem akartam bíróság elé vinni az ügyet, ezért inkább beletörődtem.
-Apa…-fakadt sírva Kagome, és apja nyakába ugrott.
A megható családi pillanatnak hamarosan vége szakadt.
-Mond, miért jöttél Los Angeles-be?-kérdezte Tony.
-Az orvosira.
-És hol fogsz lakni?
-Egy emeletes házban, valahol a külvárosban.
-Nem! Velem fogsz lakni, az én belvárosi házamban.
-De már lefoglaltam a helyemet!
-Elintézem! Nem fogom megint hagyni, hogy elveszítsem a lányomat!
-Köszönöm apa!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
