|
Új kaland, új erő, nagyobb szerelem II.-10. Fejezet
Kagome-Lara 2007.11.10. 18:28
X. fejezet
A tudatlanság átka
Kagome lassan kinyitotta szemeit. Még ugyan kómásan, de ráismert Kaede anyó kunyhójának pókhálós tetejére. Hirtelen felült. Ekkor érezte, hogy valaki megszorítja kezét.
-Kagome! Felébredtél?
-Igen.
-Annyira örülök! Szeretlek!
-Inuyasha?... Te vagy az?
-Nem, Tony vagyok!
Újra kinyitotta szemeit.
-Szóval csak álom volt?...
-Biztos. De ki az az Inuyasha?
-Nem fontos… Hány óra?
-Ezért jöttem be. Hét óra van. Készülődjél, én megyek.-adott egy puszit lánya arcára.
-Rendben, szia!
Az istennő miután apja elment, sírásban tört ki. Azt hitte senki sem hallja, ám Tony füle nagyon jó… Hangtalanul a szoba ajtajához osont.
-Miért? Miért kínzol engem?
Abban a pillanatban váratlan látogató érkezett Kagome szobájába.
-Euklipidész?
-Igen, úrnőm! Kérlek, jöjj velem, rendezniük kell a többi istennel pár dolgot!
-Máris.-letörölte arcáról könnyeit, majd felállt.
Tony erre hirtelen kinyitotta az ajtót, elege lett abból, hogy nem tud semmiről.
-Kagome!
De a szobában nem talált senkit. Elővette telefonját, és tárcsázta irodája számát.
-Sara, mondja le a mai tárgyalást. Valami közbejött.
Meg se várva a választ, megszakította a vonalat. Kilépett a szobából, majd fel-alá kezdett járkálni. Két perc múlva Kagome megjelent a szobában.
-Apa… Te nem mentél el?
-Láthatod, még itt vagyok. Az igazat akarom hallani Kagome! Ki az az Inuyasha? Ki az az Euklipidész? Miért sírtál tegnap is meg ma is? Mit jelent az, hogy rendezned kell pár dolgot a többi istennel?-apja ezeket már kiabálva mondta.
Kagome azon törte a fejét, mit is mondhatna.
-Úgy se hinnéd el, hagyjuk!
-Nem, nem hagyjuk, hallani akarom! Engem már nem tudsz meglepni, kislányom!
-Hidd el, nem akarod tudni!
-De igen, akarom!
-Nem fogok még egyszer olyan terhet rakni más vállára, amit csak nekem kell hordanom!-most már ő is ideges volt.
Kilökte apját ideiglenes rezidenciájából, felöltözött és kiviharzott a fürdőbe. Ott megmosakodott, fogat mosott, megfésülködött, sőt, még egy kicsit ki is sminkelte magát. Mind ezt olyan gyorsasággal tette, mint még soha. Ekkor megszólalt a vészharang a fejében.
”Le kell nyugodnod Kagome! Hogy fogod így megírni a felvételidet?”
Aurája fehéren kezdett fényleni. Immáron teljes volt a nyugalom elméjében, de a látszat kedvéért felöltötte ideges arcát, és ugyan úgy kiviharzott, mint az előbb. Apjához nem szólt egy szót se. Egyenesen lement az udvarba, beszállt a limuzinba, az meg elhajtott vele.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
