XI. fejezet

Az igazság

Megérkezett az iskola elé. Kinézett a kocsi ablakából, megpillantva leendő iskoláját. A sofőr kiszállt, kinyitotta neki az ajtót. Kagome kinyújtotta lábait, majd rájuk egyenesedett. Mindenki őt bámulta, de őt nem zavarta. Igazából ő se tudta, miért. Sietős léptekkel bement az óriási épületbe. Szandálja csak úgy kopogott a hosszú folyosón. Beért a csarnokba, majd elolvasta a faliújságon lévő felhívást. Megkereste a lapon a termet, ahol felvételijét kell írnia.
Plasztikai sebészet: 1. emelet, nyugati szárny, folyosó vége, bal oldali tanterem.
”Hát… itt az idő! Csak nyugalom, felejtsd el a reggel történteket, és csak a tesztre koncentrálj!”
Gondolatban bíztatta magát. Kinyitotta az osztályterem ajtaját. Ott szintén minden szem rászegeződött. Keresett egy szabad helyet, majd leült. Hamarosan kezdetét vette a „próba”. Mindenki másik tollat kapott, hogy még véletlenül se merüljön fel a puskázás esélye. Előtte persze mindenkit átvizsgáltak, minden más cuccot elvettek tőlük. A lánynak nem volt szüksége puskázásra, anélkül is meg tudta írni a feladatokat. Pár óra múlva vége lett. Ugyan olyan sietve távozott. Hazaérve apja még mindig otthon volt. Fáradtan rogyott le a kanapéra.
-Hogy sikerült?-kérdezte Tony.
-Nehéz volt… Fáj a fejem, de azt hiszem sikerült.
-Ez nagyszerű!-felkapta lányát, megpörgette a levegőben.

Kagome elkezdett sírni.
-Na, ne sírj! Bocsánat a reggeli vitáért!

-Nem azért sírok…
Valóban nem azért folytak a könnyei. Erről az jutott eszébe, amikor közölte Inuyashával, hogy terhes. Ő is ugyan úgy pörgette meg, mint most Tony. Akkor még minden szép és jó volt… De most már zokogott.
-Mi a baj? Mond el!

Az istennő halkan csak ennyit motyogott:
-Inuyasha…
-Ki az az Inuyasha?-tette fel sokadszorra a kérdést a férfi.
-Hagyjál…
Tony most nem volt dühös, már tudta, hogyha felkapja a vizet, akkor Kagome se lesz megértőbb.
-Kérlek, mond el!-a lány továbbra is csak sírt és hallgatott.-Kagome, ha azt akarod, hogy kettőnk között zökkenőmentes legyen minden, akkor el kell mondanod, hogy mit titkolsz előlem!
-Kérlek apa… Ez nekem nagyon nehéz! Adj egy kis időt, ígérem, majd egyszer megtudod!
Már eltelt egy hét. Tony tudta, lányának nagyon nehéz ez a dolog, ezért türelmes volt vele. Egyik nap csengettek. Kagome nyitott ajtót.
-Jó napot! Levelet hoztam, kérem, írj alá az átvételi elismervényt!
-Persze!-aláírta, majd átvette a levelet.
Megnézte a feladót: Los Angeles-i Orvos- és Pszichológusképző Egyetem
-Apa! –kiabált Tonynak, aki hazaugrott ebédidőben.
-Mi az?
-Nézd!-kiabált izgatottan Kagome.
-Az egyetemtől jött?
-Igen!
-Akkor bontsd ki gyorsan!
-Nem megy! Bontsd ki te!-átnyújtotta neki a levelet, majd összekulcsolta kezeit, becsukta szemeit.
-Közöljük önnel, hogy immáron egyetemünk új tanulója lett!
-Éljen!-Kagome majdnem kiugrott a bőréből, immár bent a házban.
-Ezt meg kell ünnepelnünk! Otthon maradok, és elmegyünk egy étterembe!
-Ne! Inkább főzök én!
-Rendben!
A lány befutott a konyhába. Erről az jutott eszébe, amikor Inuyashával kettesben töltötték az estét. Akkor is ő főzött… Megint sírt, de erőt vett magának, és elkezdte megfőzni az ebédet. Elővett egy lábast, beletette a hozzávalókat, majd egyik kezével lebegtette, a másikkal pedig lángokat szórt az edény alá. Tony az ajtóból figyelte.
-Kagome…-kezdte megrökönyödve.
-Apa!-a miko úgy megijedt, hogy leejtette a lábast, és megégette a konyharuhát.
-Mi… volt… ez?
-Hát…-elmesélte neki az egész történetet.
-Ez abszurd! A lányom egy istennő! Nem hiszem el!
-Látod?! Mondtam, hogy meg tudlak lepni!-mosolygott, majd felemelkedett, a levegőbe elkapta Tonyt, majd megpörgette.
-Tegyél le!-kiabálta.
Kagome letette.
-Mire vagy még képes?
-Mint már mondtam: uralom az energiát, a vizet, a tüzet, a földet, a levegőt, és az örök egyensúlyt!
-Hihetetlen!
-Most már tudod az igazságot!
-Még nem mindent! Ki az az Inuyasha?