XV. fejezet

Mindörökké barátok

A történtek óta már három év eltelt. Inuyasha csak őrlődött a sok érzéssel, ami benne kavargott, de nem tudta elfelejteni Kagomét. Kagome mindezidáig csak Inuyashára várt, néha előjött benne a tény, hogy nem fog jönni, de ezt mindig hamar elhessegette. Egy nap úgy döntött, meglátogatja barátait úgy, hogy nem találkozik Inuyashával. Úgy gondolta, előtte meglátogatja szülőházát is, ezzel nagy meglepetést okozva családjának. Bekopogtatott az ajtón, próbált mosolyogni.
-Nyitom már!-hallotta öccse hangját.
-K-Kagome?
-Mi az öcsi? Nem ismered meg a nővéredet? Istenem, hogy megnőttél! Már majdnem akkora vagy, mint én!
-Ki az Souta?
-Kagome!
-Kislányom? Gyere ide, had nézzelek meg közelebbről! Kész nő lett belőled!
-Anya! Köszönöm!-megölelték, megpuszilták egymást.-Nagypapa hol van?
-A nappaliba!
A lány belépett rég nem látott otthona legnagyobb szobájába. A családja legidősebb tagjára nézve lehervadt a mosoly az arcáról.
-Nagypapa! Veled meg mi történt?-kérdezte papájától, amiért tolókocsiban látta.
-Jaj, csak az öregség teszi Kagome! Gyere ide, had öleljelek meg! De csinos lettél! Biztos már férjnél vagy!
-Bárcsak úgy lenne, Nagypapa! De ne félj, te leszel majd a díszvendég az esküvőmön!
-Ha megélem!

-Ugyan már! Miért ne élnéd meg? Hiszen még fiatal vagy!-ezen a kijelentésen mindketten nagyot nevettek.
Az istennő elmesélte élete történetét töviről-hegyire. Együtt ebédeltek meg, úgy, mint régen. Délután Kagome megfogta táskáját, azt mondván, elmegy körülnézni a városba. Észrevétlenül bement a szentélybe és beleugrott a kútba. A jól ismert kékes-lilás fényt látta maga körül. Odaérve kiugrott a most még rozogábbnak tűnő kútból. Kiérve felemelte kezét, és megváltoztatta a szélirányt, mivel tudta, hogy Inuyasha hol van, és hogy ha megérzi a szagát, akkor odamegy.

Máshol:
”Mi ez az érzés? Olyan ismerős! Csak nem Kagome? Á, az nem lehet! Akkor érezném az illatát!”
Gondolkodott a hanyou a Szent Fán ülve.

Máshol:
-Sziasztok!-köszönt be Kagome a kunyhóba, ahol Sango és Miroku lakott.
-Kagome?-kérdezte Sango, de azonnal a nyakába ugrott, kérdésekkel elhalmozva.-Hol voltál? Miért nem jöttél előbb? Már négy éve nem láttunk!
-Sango! Nyugodj meg!-vakarta le magáról a miko a szellemirtót.-Hívd be Mirokut, és mindent elmesélek!
-Rendben! Miroku! Gyere be! Nem fogod elhinni, ki jött el meglátogatni minket!
-Mindjárt megyünk!-hallatszott az egyszerű válasz.
-Megyünk?
-Éppen Nashizot tanítja küzdeni.
-Nem zavarok?

-Viccelsz? Dehogy!
-Megkönnybültem!
-Kagome?-lépett be a szerzetes a kunyhóba.
-Szia Miroku! És… Nashizo.-tekintett Miroku háta mögé az istennő.
Ott egy félős kislány volt elbújva.
-Nashizo! Gyere elő, és üdvözöld a Keresztanyádat!-szólt Sango.
Miután megszületett gyermekük, Inuyashát és Kagomét kérték meg, hogy legyenek a kicsi Keresztszülei.
-Keresztanyu?-kérdezte félénken a megszólított.
-Igen! Ne félj tőlem, nem harapok!-ölelte meg a kislányt.
-Kicsim, beszélni szeretnénk Keresztanyáddal, menj, játsszál egyet Kirarával!
-Megyek!
-Nos, mesélj Kagome, mi történt veled ebben a négy évben?-így Miroku.
-Hát… Plasztikai sebészként dolgozom egy amerikai kórházban, profi informatikusként apám cégénél, és énekesnőként egy híres vállalatnál. De emellett már voltam táncosnő, modell és színésznő is.-előhúzta laptopját táskájából, és képeket mutatott nekik.
Mesélt az életéről, és minden másról. Egyszer csak megcsörrent egy telefon.
-Bocs, ezt fel kell vennem!-angolul beszélt a telefonba, amit a többiek nem értettek.

Amíg beszélt, addig a gépen megjelent a képernyőkímélő, és különböző, eddig nem látott képeket mutatott. Ahogy Inuyasha és Kagome csókolózott, ahogy Kagome a hasát fogta, és a hanyou hátulról átölelte. És még sok minden. Ezeket Sango és Miroku is látta. Ezután még két telefonhívást kapott a lány, amit még két külön telefonról végzett el. Miután megszakította a vonalat, hirtelen felkapta a fejét.

-Erős szellem közeledik!-és már futottak is a Szent Fához, ahol Inuyasha is tartózkodott…