XVIII. fejezet

Csapda (I. r�sz)

„El kell fogadnom! �t v�lasztotta, nem engem! De m�gis… valami nem hagy nyugodni! �n nem azt az Inuyash�t ismerem, aki semmibe veszi m�s �rzelmeit. Mintha… mintha nem is � lett volna. Badars�g, Kagome! Ezt csak az�rt gondolod, mert f�j, hogy nem t�ged v�lasztott! De… ha m�gis igaz amit gondolok? Akkor mi van? Tudom m�r! Visszamegyek, �s ellen�rz�m! Ha k�rdi, hogy mi�rt, akkor majd azt mondom, hogy magyar�zatot akarok! Igen! De… mi�rt nem tudok elindulni? Mintha f�ln�k a v�laszt�l… Musz�j! Er�t kell vennem magamon! Ezt m�g meg kell tudnom miel�tt… �j �letet kezdek!”
Ekk�pp gondolkodott Kagome.

Ek�zben m�shol:

„�t kell mennem! Tudatnom kell Kagom�val, hogy m�r nem szeretem Kikyot!”
A f�lszellem gondolatmenet�t egy hang szak�totta f�lbe.
-Inuyasha!
-Kikyo!
-Hov� k�sz�lsz, kedvesem?
-Kagom�hoz. Kikyo… Kagom�t v�lasztottam!
-Ez esetben…-hangzott a hideg kijelent�s.-Nincs m�s v�laszt�som…
El�vette fegyvereit, egy ny�llal kifesz�tette �j�t, majd a ruh�j�n�l fogva egy f�hoz szegezte a tehetetlen hanyout.
-Mit jelentsen ez, Kikyo?!
-Ha az eny�m nem lehetsz, ne legy�l senki�! Mindkett�t�kkel v�gzek!
-Hogyan akarod meg�lni Kagom�t, mikor te nem tudsz �tmenni?! Tal�n �tcsalod?!
-Ne f�lj, hamarosan � is itt lesz!
-Mi tett�l?!
-�gy mond hamis �rzelmekkel t�pl�ltam.
-Hogyan?! Kagome nem veszi be az ilyeneket! � jobban ismer mindenkin�l!
-�gy l�tszik, m�gsem!
Ezzel fel�lt�tte Inuyasha alakj�t. A fi� csak b�mult. Most m�r tudta, mir�l van sz�.
-L�tod?
-L�tom… de nem akarom elhinni! Hogy tudsz alakot v�ltoztatni? Ha j�l tudom, egy miko nem k�pes ilyesmikre!

-J�l tudod, de �n nem vagyok �tlagos! T�ged tudod, hogy csaptalak be?
-Azonnal mond el!
-Semmi akad�lya! Eml�kszel, amikor annak az ostoba l�nynak az anyj�val besz�lt�l?
-� nem ostoba!
-Nekem mind egy! Sz�val az nem � volt, hanem �n!
”Ez�rt volt nekem olyan furcsa �rz�sem, mikor besz�lgett�nk!”
-A bar�tn�csk�det pedig a te alakoddal vertem �t!
-Mit mondt�l neki?!-kiab�lt �nmag�b�l kikelve.
-Hogy engem v�lasztott�l!
-Hogy tehett�l ilyet?!
-Tudod, kedvesem, n�ha �ldozatokat kell hozni! Mint ahogy most is!
K�teleket var�zsolt a f�lszellemre, amik elszak�thatatlanok voltak.
-Engedj el!
-Hogy elrontsd az elronthatatlan tervemet? Soha!

-�rtsd m�r meg! M�r nem szeretlek!
-Majd fogsz!
Ezennel lassan els�t�lt, mag�ra hagyva a k�telekkel k�zd� Inuyash�t. Amint oda�rt a k�thoz, �pp akkor m�szott ki bel�le Kagome.
-Kikyo! Mit keresel itt?
-�rted j�ttem!
-Ezt hogy �rted?
-�gy!-a l�nyra is r�var�zsolta a k�teleket.
-Mi�rt?
-Mert t�ged v�lasztott!
Kagome sz�ve nagyot dobbant. M�gis… m�gis boldog lehetne sz�ve v�lasztottj�val… ha nem lenne Kikyo…

-Teh�t… engem v�lasztott?-k�rdezte elcsukl� hangon.
-Igen. Ne �r�lj ennyire, mert nem l�tj�tok t�bb� egym�st!
-Tudtam, hogy nem � volt az!
-Nocsak! Te okosabb vagy a szerelmedn�l?
-Igen! Azonnal engedj el!
-� is pont ezt mondta!
-Mi?-l�ngok keletkeztek teste k�r�l, haja �gnek �llt, szem�ben szint�n a m�rhetetlen d�h t�ze lobogott.
�m ez sem seg�tett a k�telek kiold�s�ban.
-Mindketten meghaltok!