|
Új kaland, új erő, nagyobb szerelem II. 19. Fejezet
Kagome-Lara 2007.12.08. 19:03
A tizenkilencedik fejezet
XIX. fejezet
Csapda (II. rész)
Inuyasha fejvesztve próbálta elvágni a köteleket, de sehogy sem sikerült neki. Próbálkozott már a vérkarmokkal, a gyilkos karmokkal, de egyik se használt egy szemernyit sem. Sőt, minél többször akart kiszabadulni, annál erősebben szorította a kötél.
Kagome már majdnem elvesztegette minden erejét, a tartalékai is fogytán voltak. Minden támadást kipróbált már, amire csak képes, de nála is ugyan az történt, mint a félszellem Inuyashánál. Semmilyen fegyver nem hatott a titokzatos kötelekre.
Kaede anyó éppen az erdőben sétált. Gyógynövényeket keresett egy csapat sebesült katonának, akik nemrég érkeztek a faluba egy csata után. Hirtelen nyögéseket jutottak el a füléig. Elindult a hang irányába, és meglepően nézte a kötelekkel küszködő hanyout. Ahogy meglátta a fiú „fogvatartóit” azonnal rájött, hogyan lehet azokat semlegesíteni.
-Inuyasha!-szólította meg.
-Kaede anyó!
-Mi történt?
-Kikyo műve az egész! Meg akarja ölni Kagomét és engem is!
-Ezeket a köteleket ő varázsolta rád, igaz?
-Igen!
-Maradj nyugton!
Odament a fához, kezét a kötélre emelte, mire az világítani kezdett, ennek hatására pedig a kötél elporladt. Inuyasha meg sem köszönte, már szaladt is a kút felé.
Eközben Kagome még mindig harcolt. Mikor már az ájulás szélén állt, ekképp gondolkodott:
”Mindenemet bevetettem, de semmi sem használ! Ez is csak azt bizonyítja, hogy egy istennő sem halhatatlan! Mégsem lehetünk boldogok Inuyashával! Ha meg kell halnom, hát meghalok, de legalább tudom, hogy engem választott és szeret!”
Egy apró mosoly hagyta el ajkát, majd a földre esett. Tudat alatt sokadszorra átélte jó és rossz emlékeit. Hirtelen kinyitotta szemeit. Még egy olyan dolgot elfelejtett, amit nem szabadott volna. Amivel született. Mivel Kikyo is miko, és ő az ő reinkarnációja, onnantól fogva, ő is rendelkezik a mikok erejével. És Kikyo ezt a kötelet a papnői ereje segítségével varázsolta rá. Mégis van remény! Ugyan úgy tett, mint Kaede anyó Inuyashával. Immár újult erővel elkezdett futni Inuyasha irányába.
-Inuyasha! Inuyasha!-kiabált.
-Kagome!-meghallották egymás hangját, és még gyorsabban kezdtek el futni.
Egy tisztás közepén futottak össze. Egymás karjaiba borultak, össze-vissza csókolgatták egymást, ahol csak tudták. Mikor befejezték, kérdésekkel halmozták el egymást.
-Jól vagy? Nincsen semmi bajod?-kérdezte Inuyasha.
-És te? Annyira hiányoztál! Szeretlek! Szeretlek!-beszélgettek kétségbeesve, könnyekkel küszködve.
-Én is téged! Bocsáss meg! Elmondhatatlanul hiányoztál!
-És én nem hiányzok senkinek?-hallatszott a kérdés a mindkettejük fejében járó nő szájából.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
