8. Fejezet: A vallom�s

            A d�lut�n j� hangulatba telt. A sok mese ut�n meg�heztek �s enni kezdt�k a tort�t. A fond� �s a vajkr�m kellemes elegyet alkotott, de mindenki gyorsan eltelt az �dess�gekkel. Visszamentek a nagy terembe a fiatalok letelepedtek a tatamira. Genkai tov�bb mes�lt. Chie �br�ndos tekintettel n�zte a mestere arc�t. A n� minden szav�t itta.

            Genkai az utc�kon k�dorgott. Elment a parkba fagyit vett mag�nak, de nem b�rt enni. Futni indult de a szokott t�v tized�t se tette meg elfogyott a kitart�sa. Nem volt kedve. Semmihez. C�ltalanul l�d�rg�tt a k�nikula f�t�tte utc�kon. Nem tal�lta a hely�t. Hirtelen lehajtott fej� alak ment neki, �pp feln�zett, hogy megmondja a mag��t a l�kd�s�d�nek, de ekkor Mesmerre tekintett. A fi� �lmodozva d�dolt egy Elvis Presly dalt. Sz�rakozottan a l�nyra emelte a tekintet�t �s ekkor megdermedt.

-         Bocs�nat, hogy neked mentem…-kezdte sietve.

-         Semmi baj-felelte megenyh�lten Genkai.

-         Nagyon r�stellem magam, bevallom, �lmodoztam – menteget�z�tt tov�bb.

-         Semmi baj – ism�telte meg a l�ny �jra.

-         Nem szoktam �m �gy menni, mint egy vadbarom, csak ma el vagyok var�zsolva…-folytatta tov�bb.

-         Semmi baj –mondta harmadszorra is a l�ny.

-         Csak…

-         Mesmer…

-         Igen?

-         M�g egyszer megism�tled �s besz�dk�ptelenn� teszlek- erre a fi� v�r�sen les�t�tte a tekintet�t.

-         �n… csak nem tudom… illetve tudom mi bajom… csak…

-         Orvos m�r l�tott? Vagy logop�dus? Aggaszt� a dadog�sod. –ironiz�lt a l�ny.

-         GENKAI!

-         J�, elm�lt – mosolyodott el az emlegetett pimaszul.

-         �n �pp egy fontos dolgot pr�b�lok neked elmondani. – erre a l�ny is megkomolyodott:

-         Mit?

-         Azt…hogy…

-         Hogy?

-         Hogy �n…

-         Igen?

-         Szeretlek. – fejezte be v�r�sen Mesmer. – �gy j�rn�l velem? – a l�ny k�pni- nyelni nem tudott a vallom�s hat�s�ra. Dermedten ny�gte:

-         48 �ra gondolkod�si id�t k�rek. Ez nekem sok – sietve elindult, szinte elfutott a fi� mellett m�r tudta hova megy. Besz�lnie kell Daroval.

Az utcai l�mp�k f�nye elmos�dtak, olyan gyorsan ment. V�gre a f�rfi lak�sa el� �rt. Fels�t�lt a l�pcs�k�n �s megkereste az ajt� z�rj�hoz tartoz� kulcsot. Daro adta neki p�r hete. Bes�t�lt a h�zba, szerencs�je volt, a keresett otthon volt, r�ad�sul egyed�l. Genkai bev�gtatott a nappaliba �s lezuttyant a h�z ur�nak l�baihoz a f�ldre.

-         Besz�lhet�nk? – n�zett fel �s lentebb h�zta a k�nyvet tart� kezet, hogy l�ssa a k�rdezette arc�t.

-         �pp azt tessz�k – s�t�tbarna szeme bar�ts�gosan mosolygott a l�nyra. L�tszott rajta, hogy m�r nem sz�m�t senkire, egy sz�l fekete pamut r�vidnadr�gban �lt a fotelban, ez volt minden ruhadarabja. – Mi baj kiseg�r? Zaklatottnak t�nsz –borzolta �ssze a l�ny haj�t.

-         Az is vagyok.

-         Mi t�rt�nt?

-         Mesmer szerelmet vallott.

-         �s hol itt a gond? Hisz szabad a sz�ved nem?

-         Pont itt, nem tudom.

-         Ki j�r a fejedben?

-         Toguro –felelte dr�mai s�hajjal a l�ny. Daro erre elmosolyodott, h�t igen nem k�nny� kamasznak lenni.

-         Melyik?

-         H�t nem is a patk�nyk�p�.

-         �rtem. �s? Tudja?

-         Dehogy!

-         El k�ne mondanod neki…

-         Minek?

-         Hogy ne n�zzen m�s l�ny ut�n.

-         Na itt a gond… -kezdte Genkai �s elmes�lte a majd egy hete t�rt�nteket. Azt, amikor Toguro l�tta Nitt�val t�ncolni, amit ut�na csin�lt �s mondott. A f�rfi nem szak�totta f�lbe, csendesen hallgatta. N�ha bele�h�mm�z�tt vagy belek�rdezett, hogy tov�bb g�rd�tse a l�ny mes�j�t. A v�g�n m�rlegelte a szavakat �s �sszefoglalta a v�lem�ny�t:

-         �rtem.

-         �rted?!  Ennyi? H�t �n most mit csin�ljak?

-         Besz�lj Mesmerrel, hogy te Togurot szereted.

-         �s ha nem �rti meg?

-         �s ha meg�rti? Ha szeret meg fogja.

-         De…

-         Nincs de, kicsi eg�rk�m, most b�tornak kell lenned. Itt alszol?

-         Igen.

-         Akkor megyek neked is meg�gyazok…

-         Nyugalomban telt el az az este, sokat gondolkoztam azon mit k�ne mondanom – n�zte a n� a fiatals�got. – Tudtam, hogy �ssze kell szednem a b�tors�gomat. Ha valakit szeretsz annak el kell mondani, nem szabad ingov�nyban hagyni a m�sikat. B�tors�g! De… most kimegyek �s megny�jt�ztatom magam, nektek is ezt k�ne tenni, nem tesz j�t ennyi egyhelyben �l�s –ezzel a n� elindult ki. Mindenki fel�llt. M�s m�s hangulatot sug�rzott az arcuk. Hiei most is a p�ker�larc m�g� b�jt. Iwiiiii meg�rt�en mosolygott �s k�zen fogta Hieit. Kurama kicsit hitetlenked� arccal indult el ki. Chie meg csak �lt. L�tszott rajta, hogy komolyan gondolkodik.

-         Te nem j�ssz? –n�zett le Kurama a l�nyra.  A t�bbiek m�r mind kimentek a teremb�l.

-         De csak… besz�lhet�nk? –n�zett fekete szemeivel a fi�ra. Csak egy b�lint�st kapott v�laszul. Erre Kuram�hoz igaz�totta l�pteit �s elindult ki.