�j kaland, �j er�, nagyobb szerelem III. Az id�- �s szellemharcosok
I. fejezet
(Majdnem) Boldog �let

-Hol van m�r Kagome?!-m�rgel�d�tt egy ez�sthaj�, kutyaf�l� alak, aki egy rozoga kutat k�mlelt, l�b�t pedig m�sodpercr�l m�sodpercre a f�lh�z verte idegesen.
-Ahogy hallom, m�r j�n is!-sz�lt egy lila kimon�j� alak, bottal a kez�ben.
-Sziasztok!-k�sz�nt egy n�, amint kim�szott a k�tb�l.-Bocs a k�s�s�rt!
-M�r h�rom �r�ja itt kellett volna lenned!
-Ugyan m�r, Inuyasha, ne m�rgel�dj! Ink�bb seg�ts kipakolni! (�gy h�vt�k a kutyaf�l�t.)
-Mi�rt hozt�l ilyen sok cuccot, Kagome? (�gy meg a n�t.)
-Mert egy ideig nem megyek vissza.
-T�nyleg?-l�gyult meg a hanyou (f�lszellem) hangja.

Miroku lassan elsz�delgett, mert valahogy sejtette, hogy kettesben akarnak maradni. (Mivel ez volt a neve a lilakimon�snak.)
-T�nyleg. �r�lsz, ugye?

-Igen.-k�zelebb ment hozz�, �tkarolta a derek�t, �s l�gyan megcs�kolta.
-L�tod? Nem kell mindig m�rgel�dn�d!
-Rendben! M�skor megpr�b�lom t�rt�ztetni magam!
-Hogy �n ezt m�r h�nyszor hallottam!-nevetett.
-G�nyt �z�l a szavaimb�l?!
-Igen, kutyusk�m!
-V�rj csak!
Mint a kisgyerekek, elkezdtek futkosni a k�t k�r�l. Kagome hagyta, hogy Inuyasha elkapja. A fi� felemelte, �s megp�rgette a leveg�ben.
-Engedj el! Engedj el, vagy te is rep�lni fogsz!

-�gy sem mered megcsin�lni!
-Biztos vagy te abban?
Kezeit maga el� ny�jtott, �s Inuyasha l�ba m�r emelkedett is a talajt�l. De azt�n meggondolta mag�t, �s letette.
-Mi lenne, ha most csak ketten uzsonn�zn�nk? El�g �telt hoztam.
-Benne vagyok!

Le�ltek, a k�t sz�l�nek t�masztott�k h�tukat, �s egym�st etett�k. V�gignevett�k az eg�sz d�lut�nt, �s az este is elj�tt. Lassan vissza kellett volna indulniuk.
-Gyere, menj�nk, Miroku�k m�r v�rnak!
-Musz�j?-k�rdezte a hanyou.
-Igen, mert Nashizot is l�tni szeretn�m!
-Mi lenne, ha nek�nk is lenne egy gyerek�nk?
-Mi?-fej�ben fel�t�tt�k magukat az eml�kek, ahogy els� gyermek�k meghalt.
-Tudom, mire gondolsz, de 100%-osan megv�den�lek titeket.
-Nem is tudom… Nagyon j� lenne, de ha megint az t�rt�nik…
-Nem fog.-k�zelebb h�zta mag�hoz, �s kezdet�t vette az, ami ilyenkor lenni szokott.
Bip-bip. Bip-bip. Erre a hangra �bredtek mindketten. Kagome egyik telefonja cs�rg�tt. Inuyasha mellkas�n fek�dve, k�b�n kikereste a t�sk�j�b�l a k�sz�l�ket, �s felvette.
-Itt Lara Lovejoy, fogja r�vidre. Egy felk�r�s… sz�n�szn�k�nt? Nagyon cs�b�t�, de nem fogadhatom el, szabads�gon vagyok.-letette.
Ez volt a l�ny amerikai neve. A f�lszellem is fel�bredt.
-Mi az?-k�rdezte.
-Semmi, ne is t�r�dj vele!-megcs�kolta.
Megint megcs�rrent egy, de most nem ugyan az. Ezt a „zavar�t” is lepattintotta. Azt�n m�g egy.
-Ezt nem hiszem el! Mi�rt nem tudnak b�k�n hagyni? Te vagy az Mary? �rtem… mond meg nekik, hogy szabads�gon vagyok, vagy hogy nyaralok, nem tudom, tal�lj ki valamit! Nem… Azt nem mondhatom el, hol vagyok! Hogy meddig leszek t�vol? Nem tudom… p�r h�nap. Tudom, hogy sok id�. Igen, mindenk�ppen visszamegyek m�g, ne agg�dj! Tarts egy sajt�t�j�koztat�, �s mond meg azoknak a d�g�knek, hogy ne zaklassanak! �s lek�telezn�l, ha csak v�szhelyzetben keresn�l! Hogy mit csin�lok? Mondjuk �gy, hogy az el�-n�szutamat t�lt�m! Ap�mnak meg mond meg, hogy ne agg�djon! Ok�, szia!
-Na, ez mi volt?-vonta k�rd�re Inuyasha.
-Mary, a menedzserem, �s azt mondta, hogy odahaza mindenki �rtem agg�dik, mert csak �gy elt�ntem.
-Nem lenne jobb visszamenned, elint�zni a dolgokat?
-El�sz�r te, csak azt�n a karrier!-de megint megsz�lalt az egyik.-Nem �rdekel, nem veszem fel!
-Gyere, l�togassuk meg Sango�kat!
-Menj�nk!
Fel�lt�ztek, �s elindultak.