II. fejezet

A titokzatos idegen

-Sziasztok!-k�sz�nt a p�r, amint bel�ptek Sango, Miroku �s a kisl�nya kunyh�j�ba.
-Keresztanyu!-kiab�lt Nashizo, ahogy bel�ptek.
-Szia kiskir�lyl�ny!-k�sz�nt neki Kagome, �s felkapta.
Az ut�bbi id�ben nagyon �sszecsiszol�dtak a n�gy �ves kisl�nnyal. Ahogy Inuyasha is.
-H�t �n? Tal�n itt sem vagyok?-m�rgel�d�tt a hanyou.
-K�sz�nj sz�pen Keresztapunak!-mondta a miko, majd elengedte a l�nyt.
A f�lszellem abban a pillanatban felkapta, �s elkezdtek „repcsiset” j�tszani. Olyan idilli volt a hangulat. Mintha egy teljes csal�d lenne: apa, anya, gyerek. De… m�g sem volt minden �gy, ahogy szerett�k volna.
-Hol voltatok, Inuyasha? Csak nem Kagom�val huncutkodtatok?
-Miroku!-�s a szerzetes m�r tapogathatta is a fej�n a p�pot.
-Anya! Mit jelent a huncutkod�s?
-H�t azt, hogy…-kezdte a szerzetes, de a mondand�j�t f�lbeszak�totta m�g egy p�p �rzete a fej�n.
-M�g csak gyerek!-rivallt r� Sango.-Semmi k�l�n�set, kicsim! Jaj! M�r ennyi az id�? M�g eb�det sem f�ztem!-n�zett ki az ajt�n a szellemirt�.
-Semmi gond! Ez�rt van a gyors�tterem!
-A mi?-k�rdezte mindenki egyszerre.
-�h… Bocs! Gyertek �t, �s n�lunk megeb�del�nk!
-De ha sz�tszeded az �gk�vet…-kezdte Inuyasha.
-Akkor majd �jra �sszerakom!-fejezte be Kagome.
Ezut�n az k�vetkezett, hogy minden embernek adott egy szil�nkot, majd az �sszesen �tmentek. Ott Kagome megrendelte a kaj�t. A szent�ly el�tti placcra asztalt �s sz�keket vittek ki, majd le�ltek, �s besz�lgettek, addig, am�g meg nem j�tt a kisz�ll�t�. Inuyasha a biztons�g kedv��rt a fej�re h�zta Souta sapk�j�t.
-�n�k rendeltek jap�n �telt? Maga nem…?
-Igen, mi rendelt�nk!-kifizette, majd le�ltek elfogyasztani.
-Gy�ny�r� a vil�god, Kagome!-sz�lt Miroku.-�s ezek az �telek is mennyeiek!
-Ilyen a te vil�god, Keresztanyu?-k�rdezte Nashizo.
-Igen!-Inuyash�val egyszerre n�ztek �ssze, majd mindkettej�k agy�ban egy eml�k �t�tte fel a fej�t.-Eml�kszel?-k�rdezte Kagome a hanyout�l.
-Hogy ne eml�kezn�k?-megcs�kolt�k egym�st.
Arra a bizonyos egy�tt t�lt�tt �jszak�ra gondoltak mindketten. Kis id� m�lva Kagome megsz�lalt:
-Inuyasha! �rzed?
-Igen.
-Valaki m�r egy j� ideje figyel minket.
-Tess�k?-k�rdezte Miroku �s Sango egyszerre, k�szenl�tbe t�ve fegyvereiket.
-Nashizo! Menj be a h�zba, �s maradj ott addig, am�g nem sz�lunk! B�rmi is t�rt�nj�k, ne gyere ki!-mondta Miroku.
-Rendben!-a kisl�nyt sz�lei m�r kik�pezt�k ilyen helyzetekre.
Suttogva besz�lgettek, hogy az „ellens�g” ne tudja meg, hogy t�mad�st int�znek ellen�k. Inuyasha k�sz�tette karmait, Sango a csontt�r�t, Miroku a botj�t �s a Kazaan�t, Kagome pedig felk�sz�lt a var�zsl�sra. Hirtelen mindannyian nekirontottak a bokroknak. Inuyasha lecsapott karmaival, Miroku a botj�val, Sango elhaj�totta a csontt�r�t, Kagome pedig egy t�zg�mb�t k�ld�tt. Ijeds�g, kiab�l�s. Ennyit �rz�kelt a kis csapat. �s m�g valamit. Kattog�st, �s er�s f�nyeket. Kagome abbahagyta a t�zg�mbdob�l�st.
-Ne! Hagyj�tok abba! Miroku! Sango! Inuyasha! Vissza!
Meghallott�k a miko szavait, �s h�traugrottak.
-Gyertek m�g�m!-utas�totta �ket.
-Kik ezek, Kagome?
-Riporterek, �js�g�rok, paparazzok. Mindenki itt van!-kez�ket az arcuk el� tett�k.
Inuyasha v�delmez�n Kagome el� �llt, Miroku is ugyan �gy tett.
-Menjenek innen! Hagyj�k abba!-kiab�lta Kagome imm�r d�h�sen.
-T�n�s innen!-ord�tott a f�lszellem is.
-AZT MONDTAM, ABBAHAGYNI!!!-legyintett egyet kezeivel.
Mintha minden fot�s �s �js�g�r� szobrosat j�tszott volna. De nem. Kagome meg�ll�totta az id�t. A n�gy ember fesz�lten n�zett k�rbe.
-Kagome…-r�k�ny�d�tt meg a hanyou.-Mit csin�lt�l?
-Nem tudom… Csak a kezem lend�lt meg…
-De akkor mi mi�rt nem fagytunk meg?
-V�rjunk csak… Tudom! Mert mi k�l�nleges k�pess�gekkel rendelkez�nk!
Ekkor az egyik bokor m�g�l zaj hallatszott.
-�s � mi�rt nem fagyott meg?-k�rdezte Sango, mikor megpillantott�k a titokzatos idegent.
-H�! �llj meg!-eredt ut�na Kagome, de m�r k�s� volt.
A k�vet�shez m�r t�l messze j�rt.
-Ez ki volt?-tette fel a mindenki fej�ben j�r� k�rd�st Inuyasha.