19. fejezet

 Vesz�lyben

A s�padt telihold v�kony f�tyolfelh�k m�g�l vizslatta az alant elter�l� t�jat. Balj�s sz�l f�jdog�lt. Az eg�sz t�jra csend telepedett, mint egy kiad�s vihar el�tt. Az erd�ben egy t�r�keny alak cs�rtetetett. Egyre beljebb, �s beljebb… S�t�t k�penye lebegett ut�na. Szinte visszhangzott hangos f�jtat�sa. Na igen… A haland� test gyenges�gei… Most meg�llt. H�t�t egy vastag fat�rzsnek t�masztotta, �s �gy lihegett. Teljesen kifulladt, l�bai remegtek. Nem csoda, hiszen embert meghazudtol� t�vols�got futott le eddig. A fenns�kr�l, melyen az erd� elter�lt, m�g l�tni lehetett a v�lgyben fekv� nyugati f�v�ros f�nyeit.

-„M�g t�volabb kell mennem…” –villant �t a n� agy�n, akinek most a sz�v�be k�ts�gbees�s �s f�lelem k�lt�z�tt, melyet a m�lni nem akar� rossz el��rzet v�ltott ki bel�le. Miut�n l�gz�se lassan vissza�llt a norm�lisra, h�tat ford�tott a f�nyeknek, �s egyenesen az erd� s�r�j�be futott.

Sesshoumaru az erk�lyen �lldog�lt, �s n�m�n b�multa a holdat. A szell� n�ha belekapott ez�st�sen ragyog�, hossz� haj�ba. H�feh�r selyemhaorija hanyagul kioldva l�gott rajta, �s l�ttatni engedte a f�rfi bal v�ll�t �s izmos fels�test�t. Arca semmif�le �rzelmet nem t�kr�z�tt, �m lelke h�borgott.

-„Mi a fen�t akarhatott ez n�?” –k�rdezte mag�t�l. –„Sosem fogok kiigazodni rajta… K�ts�gtelen�l m�s, mint a t�bbi… Egyszer kedvel, majd sz�mon mer k�rni, m�skor gy�l�l… Az �nneps�gen pedig m�g az arca sem rezd�lt a bejelent�sre, most meg velem akar lenni… Ha nem k�ldtem volna el… biztosan nem tudtam volna t�rt�ztetni magam… Ha csak arra az �jszak�ra gondolok, mikor v�gre az eny�m lett… M�g sosem �reztem ekkora v�gyat senki ir�nt… Chikushou! (francba) Miket gondolok? � csak j�tszik… Meg akart �lni! �s, ha nem is igaz, amit mondtak r�la?”

Gondolatait az elh�z�d� shouji hangja szak�totta f�lbe. Aozora kecsesen betipegett, �s b�josan mosolygott jegyes�re, aki rideg tekintettel m�rte v�gig. Egy gy�ny�r� yasha �llt a d�mon el�tt, b�r � most m�r semmif�le v�gyat nem �rzett ir�nta. A l�ny piros selyem kimon�t viselt, melyre sz�nes orchide�k voltak h�mezve, kont�rjaik aranysz�nnel voltak kivarrva. M�r maga a kimon� csod�latos hat�st keltett, h�t m�g l�ny b�jos arca, �s k�l�nb�z� hajt�kkel �kes�tett, hossz�, hull�mos haja. �m a f�rfit ez hidegen hagyta.

-Konbanwa, Sesshoumaru! –csicseregte a l�ny. –J�l vagy?

A v�lasz egy kim�rt b�lint�s volt a f�rfi r�sz�r�l. Aozora k�zelebb ment a d�monhoz, �s �gy n�zett bele az aranysz�n� szemp�rba.

-Megv�ltozt�l…

-Hmpf… -a f�rfi oldalra tekintett.

-M�r nem vagy olyan, mint…

-Mint, majd k�t �vsz�zada? –Sesshoumaru �jb�l Aozora fel� fordult.

-Hai. –b�lintott a n�. –R�gen sokkal k�zvetlenebb… kedvesebb volt�l velem…

-M�gis, mit v�rt�l? –felelte Sesshoumaru. –Az �letem a h�d�t�s, a h�bor�k, az �ld�kl�s.

-Wakatta…(�rtem) –s�hajtott Aozora. –Demo… azt hittem kedvelsz…

-R�gen kedveltelek… -Sesshoumaru a karmos ujjaival v�gigsim�tott a n� �ll�n. –Ez�rt egyeztem bele a h�zass�gba. Mindent megkapsz t�lem, de… �rzelmekre ne sz�m�ts.

-Amiatt a csel�d miatt van?! –Aozora d�h�sen meredt a f�rfira.

-Ugyan, Aozora… -a d�mon g�nyosan mosolygott. –Hagyd abba a j�tszadoz�st… Vagy felt�telezzem, hogy engem is meg akarsz �lni? Mint a f�rjeidet, ne? 

-Na de…

-Ne n�zz engem ostob�nak, Aozora… �s, f�k�pp… ne j�tssz a t�relmemmel. A r�gi bar�ts�gunk miatt veszlek el.

-Wakatta… -suttogta Aozora. Nem akarta felideges�teni a szellemet, f�lt, hogy visszavonja a h�zass�gi aj�nlat�t. Minden�ron mag�nak akarta f�rfit. Majd elcs�b�tja �jra, �s minden olyan lesz, mint r�gen. –Akkor… most megyek… -h�tat ford�tott a d�monnak, majd kitipegett a szob�b�l. Miel�tt visszah�zta volna a shoujit, szomor�an a jegyes�re n�zett, aki m�r a kertet b�multa. –Oyasuminasai, Sesshoumaru… -a shouji bez�rult. A kutyaszellem �sszer�ncolta a szem�ld�keit. –„M�g hogy megv�ltoztam!” -m�ltatlankodott mag�ban. –„T�vedsz, Aozora... mindig ilyen voltam...”

Katayama a lakoszt�ly�ban �ld�g�lt, miut�n elfogyasztotta a vacsor�j�t, saket iszogatott, melyet egy fiatal csel�dl�ny t�lt�tt neki.

-Most hagyj magamra! -mondta unottan a l�nynak, aki al�zatosan meghajolt, majd gyorsan t�vozott a szob�b�l. A t�bornok �jra t�lt�tte a cs�sz�j�t, �s a szemk�zti falon b�multa a m�csesek aranyl� f�nyj�t�k�t, mely az erk�ly fel�l nyitott shoujin �t besz�r�d� ez�st�s holdf�nnyel keveredett. �gy olyan volt, mintha a falra festett vir�gz� cseresznyefa lehull�, r�zsasz�n szirmai lebegtek volna a hull�mz� f�nyekben. A f�rfit nyugalom t�lt�tte, ahogy a k�l�n�s l�tv�nyt figyelte. �m nem csak ez nyugtatta meg. V�gre megszabadult egy gondt�l, melyet Harukonak h�vtak. Kev�sen m�lott a leleplez�d�s. Ha az a lev�l Sesshoumaru kez�be ker�l... Akkor nem �szta volna meg a felel�ss�gre von�st... Most m�r minden megold�dott... Vagyis, majdnem minden... Gondolataiban Hatsuyo arca t�nt fel. Er�sen akarta azt a n�t, �s semmit�l sem riadt vissza. �szre sem vette, hogy m�r r�g�ta az �rul�s r�g�s �sv�nyeire l�pett... El�rulni a h�b�rur�t, aki egyben gyermekkori bar�tja, nem sz�p dolog... Olykor v�gzetes is lehet... Att�l f�gg, kihez p�rtol a szerencse...

-Katayama no aniki, bej�hetek? -a t�bornok felkapta a fej�t Yasukazu hangj�ra.

-Hai. -sz�lt vissza az �rkez�nek.

Yasukazu Katayama el� s�t�lt, �s meghajolt. Katayama kurt�n viszonozta a gesztust, majd a vele szemk�zti �l�p�rn�ra mutatott.

-Dozo... (tess�k)

-Domo... (k�sz�n�m) -biccentett a sz�rkehaj� f�rfi, majd k�nyelmesen elhelyezkedett rokon�val szemben.

-Mi h�reid vannak? -k�rdezte Katayama, mik�zben saket t�lt�tt, �s a parancsnoknak ny�jtotta.

-Domo... -Yasukazu felhajtotta az italt, �s folytatta: -Az a n�, kisz�k�tt a kast�lyb�l...

-Nani?! (Mi van?) -v�gott k�zbe Katayama. S�t�t szemei �lesen megvillantak.

-Honto desu... (igaz) -b�lintott Yasukazu. -M�ghozz� �lruh�ban, �s igen sietett...

-Chikushou... (francba)

-M�sik h�r: Sesshoumaru-sama �s Aozora-sama nincsenek t�l j� viszonyban...

-Dou yo koto, ka? (Mit jelentsen ez?) -Katayama nem akart hinni a f�l�nek. �gy tudta, hogy Sesshoumaru j�l megvan a jegyes�vel.

-Nemr�g Aozora-sama csal�dott �br�zattal t�vozott Sesshoumaru nagy�r szob�j�b�l, ahol nem sok id�t t�lt�tt. De az is lehet, hogy csak valamin vitatkoztak...

-��Omoshiro...(�rdekes) -merengett el a t�bornok.

-Mit sz�nd�kozol tenni, Katayama no aniki?

-Most menj! -adta ki a parancsot. -A l�ny ut�n n�zek, de err�l nem sz�lhatsz senkinek sem! Wakarimasu, ka? (�rted?)

-Hai, Wakatta! (Igen, �rtem) -Yasukazu elhagyta a szob�t.

Katayama m�g b�mult egy ideig a z�rt tol�ajt� fel�, melyen Yasukazu t�vozott, majd felemelkedett a hely�r�l. Katan�j�t az �v�be dugta, kil�pett az erk�lyre, majd egy v�r�s szellemg�mb form�j�t vette fel, �s �gy hagyta el a kast�lyt. A palot�b�l kivezet� f�ld�t nyom�n haladt, �s mikor kell� t�vols�gra jutott a falakt�l, lesz�llt �s testet �lt�tt. �rezte, hogy a keresett szem�ly szaga az erd� fel�l j�n, �gy elindult annak az ir�ny�ba. A balj�s sz�l most a kez�re j�tszott. Az �gen egyre s�t�tebb felh�k gy�lekeztek, szinte v�szj�sl�an. A hatalmas telihold is csak n�ha-n�ha bukkant el�, hogy pillanatokra utat t�rhessen mag�nak ez�st�s f�nye a s�t�ts�gben. A f�rfi t�retlen�l haladt el�re.

-„Ez rossz…” –gondolta mag�ban egy magas fa als�bb �g�n �l� csukly�s alak. –„Vihar lesz… Azt hiszem, keresnem kellene egy barlangot, ahol megh�zhatom magam, de ott jobban ki lenn�k t�ve egy esetleges t�mad�snak…”

Hirtelen egy f�nyes vill�m has�totta kett� az eget, �s az �g csatorn�i megny�ltak. Az �ztat� es� egyre hevesebben hullott al�, ostromolva az alant elter�l� t�jat. Kisebb mennyd�rg�s hallatszott, mely jelezte, hogy a vihar k�zepe m�g t�vol van. Hatsuyo �sszerezzent, de nem az �jabb mennyd�rg�s hallat�n, hanem mert �gy �rezte, hogy nincs egyed�l.

-Dare wa? (ki vagy?) –csattant a n� hangja, mik�zben megmarkolta katan�ja markolat�t, hogy ha harcra ker�lne sor. Ekkor egy k�zeli �rny�k megmozdult.

-Hatsuyo, ka? –k�rdezte m�zes-m�zos hangon Katayama. Egy �jabb vill�m futott �t az �gen, megvil�g�tva a f�rfit. A jelens�get egy hatalmas d�rg�s k�s�rte.

-Omae… (te) –mondta meglepetten a n�. –„Ez�rt volt olyan rossz �rz�sem… nem szabadna, hogy megl�sson �gy… azt hittem, ha elhagyom ma �jjel a kast�lyt, titokban maradhat…”

-�gy d�nt�tt�l, hogy elsz�ksz? Mag�ra hagyva a kis v�denced…

-Ez m�s… -felelte Hatsuyo, mik�zben a f�ldre huppant. A csukly�t m�g jobban a fej�be h�zta, de bal kez�vel, nem engedte el a kard markolat�t.

-�rzem, hogy gyeng�bb lett�l… Megv�ltozott a szagod… olyan, mint egy ember�.

-J� a szagl�sod, t�bornok.

-Hmpf! – Katayama arc�n �rd�gi vigyor jelent meg, melyet a vill�m f�nye t�k�letesen megvil�g�tott. Hatsuyo nyugodts�got sz�nlelve figyelte a csuklya al�l a f�rfit. –Sore desu! (ez az) Mint, minden f�lszellemnek, neked is vannak gyeng�bb napjaid, ne? –Hatsuyohoz l�pett, �s lassan k�rbes�t�lta a l�nyt, mik�zben g�nyosan m�regette. –�s, ez ma este van… Emberr� v�ltozt�l. Dakara… (ez�rt)

-Elj�ttem, hogy ne l�ssanak meg. –Hatsuyo leh�zta a fej�r�l a csukly�t, �s mer�szen n�zett a f�rfira. Katayama egy pillanatra meglep�d�tt. Egy fekete haj�, barna szem�, teljesen �tlagos kin�zet� Hatsuyo �llt vele szemben.

-�gy emberk�nt, �s b�rig �zva is kellemes l�tv�nyt ny�jtasz…

-Gondolom, nem az�rt j�tt�l, hogy ezt elmondd…

-Csak ellen�rizni akartam… �m van egy f�lbehagyott �gy�nk, eml�kszel?

-Arra gondolsz, amikor a szob�mban j�rt�l, �s elmondtam neked, hogy minek tartalak? –Hatsuyo g�nyosan, de alig �szrevehet�en mosolygott. –Azt hiszem, megkaptam az �rte j�r� jutalmat, ne?

-Nem �szod meg ennyivel, Hatsuyo…

-Most mit k�ne tennem, Katayama t�bornok? Vagy tal�n csak egy sz�nalmas �rul�?

Katayama fekete szemeiben a harag f�nyei gyulladtak. Most m�r � is megmarkolta kardja markolat�t.

-Kisama wa ningen no onna desu, ne? (Te egy ember n� vagy, ugye?) Ne l�gy arc�tlan! –Katayama hangja nem t�kr�z�tt d�h�t, mint szemei, sokkal ink�bb g�nyos volt. Lassan kih�zta a kardj�t, �s hanyagul �tvetette a jobb v�ll�n. Az �les penge megcs�rrent a d�mon v�llv�d�j�n. –Koro shite yaru…(Megyek, hogy meg�ljelek) –Katayama lass� l�ptekkel megindult a n� fel�. Eld�nt�tte, hogy v�gez vele. Legal�bb megsz�nik a k�s�rt�s… Az �r�k�s k�s�rt�s…

K�zben Hatsuyo is kih�zta a katan�j�t, �s egy k�zzel a f�rfi fel� tartotta.

-Azt mondod, meg�lsz? –nevetett fel Hatsuyo. Egy cseppet sem f�lt. H�tha mell� �ll a szerencse, v�g�l is m�r nem az a finom hercegn�cske, aki egykoron volt. –Csak tess�k! –�r�lt nevet�se hangosan sz�rnyalt a fesz�lts�ggel teli leveg�ben, azt�n hirtelen abbamaradt. Katayama k�zben megtorpant. D�h�s szemekkel meredt a l�nyra. Most csend volt. Egy hossz� pillanatig t�k�letesen l�tt�k egym�st egy vill�m f�ny�n�l. �ri�si d�rg�s r�zta meg a t�jat. A k�t f�l csak n�m�n �lldog�lt.

-Megadom neked azt az el�nyt, hogy nem v�ltoztatom �t a kardom. –t�rte meg Katayama a csendet. Egy v�szj�sl� morg�s k�s�ret�ben eliramodott a l�ny fel�, k�szen arra, hogy les�jtson. Hatsuyo arra koncentr�lt, hogy honnan fog lecsapni ellenfele. J�l gondolta. A t�mad�s fel�lr�l �rkezett. � sem volt rest, maga fel� emelte fegyver�t, h�r�tva ezzel a hal�losnak �g�rkez� csap�st. �sszecsend�lt a k�t penge, �s egy p�r pillanatra egym�snak fesz�lt.

-„Nagyon er�s…” –gondolta mag�ban Hatsuyo. –„J�val er�sebb, mint eddigi ellenfeleim…”

Hatsuyo nem esett k�ts�gbe, gyorsan er�t vett mag�n, �s kardj�val l�k�tt egyet a f�rfin, majd oldalra sz�kkent, t�volabb a d�mont�l.

-Hmpf! –morrant fel Katayama. –Nem is rossz egy haland�t�l. De ez m�g csak a bemeleg�t�s volt… -Katayama �jra a l�nyra t�madt, ez�ttal oldalr�l. Hatsuyo sikeren h�r�tott. De a f�rfi r�gt�n csapott, ez�ttal a m�sik oldalr�l. Hatsuyo kiv�dte a gyilkos peng�t, majd � pr�b�lt meg bevinni t�mad�st, �m meg sem tudta sebezni a f�rfit. Egy darabig �gy harcoltak, Hatsuyon imitt-amott keletkezett egy-egy kisebb v�g�s, de nem volt s�lyos. Katayam�n nem volt s�r�l�s. A l�ny n�ha f�lreugrott, de Katayama gyorsan be�rte. Hatsuyo legt�bbsz�r csak h�tr�lt. B�r j�l harcolt, de Katayama fizikai er�f�l�nye hatalmas volt, arr�l nem is besz�lve, hogy Hatsuyo egyre jobban elf�radt. Az erd�t kardcseng�s hangja t�lt�tte, mik�zben d�rg�tt, morajlott az �g. A harcol�k azonban egym�s elpuszt�t�s�val voltak elfoglalva. �szre sem vett�k, de a fenns�k sz�l�hez �rtek, mely alatt egy j�kora szakad�k t�tongott, melynek fels� r�sze der�ksz�gben �llt a f�lddel. A fel�t�l viszont bokrok, cserj�k sokas�ga alkotta. A szakad�k alj�n patak futott v�gig. Hatsuyo a harc hev�ben nem l�tta, hogy a hasad�k sz�l�n �ll, m�g egyik l�ba nem �rezte a talajt. Egyens�lya megingott, ahogy el�r�bb l�pett a biztos talajra. Egyenesen beleesett a f�rfi el�re �ll� kardj�ba. A hideg penge az oldal�t sz�rta kereszt�l. Katayama d�bbenten n�zte az el�tte f�jdalomt�l eltorzult arccal �ll� n�t. �gy belemer�lt a k�zdelembe, hogy egy pillanatig fel sem fogta, hogy mi t�rt�nt. Ekkor pillantotta meg, hogy egy szakad�k sz�l�hez �rtek. Kih�zta Hatsuyob�l a kardot, aki ny�sz�r�gve kapott az oldal�hoz, melyb�l �mleni kezdett a v�r. Megsz�d�lt a f�jdalomt�l �s a v�rvesztes�gt�l, �s h�tra esett egyenesen a szakad�kba. Katayama m�g idej�ben elkapta, de csak a l�ny bal kez�t siker�lt megfognia. Hatsuyo m�g mag�n�l volt, �s �rezte, ahogy az izzadts�gt�l nyirkos keze lassan kics�szik a t�bornok�b�l. D�h�sen n�zett fel a f�rfira.

-Onore… -sziszegte Hatsuyo. –Eressz el… - Katayama m�g er�sebben szor�totta a kez�t. Hatsuyo a jobb kez�ben l�v� kard �l�vel r�csapott a f�rfi ujjaira, melyeket nem v�dett p�nc�l, �m ennek ellen�re Katayama nem engedte el a l�nyt.

-Eressz el… -mondta megint Hatsuyo �s ekkor kics�szott a d�mon kez�b�l. A szakad�kot egy r�m�lt sikoly zengte be, mely egyre messzebbr�l hallatszott, majd v�g�l teljesen elhalt. Katayama agg�d� sz�vvel figyelte, amint a l�nyt elnyeli a s�t�ts�g. Nem ezt v�rta. Azt hitte, ha v�gez vele, majd k�nnyebb lesz. Id�vel tal�n…

-V�ge… -suttogta bele az �jszak�ba. Az es� el�llt, t�volr�l m�r csak halk morajl�s hallatszott. Katayama lehajtott fejjel �llt a hasad�k sz�l�n, �s lenti feketes�gbe tekintett, mintha a l�nyt keresn�. Kardja v�resen hevert mellette. –V�ge…

Folyt. k�v.