IV. fejezet

A sajtótájékoztató

Kagome másnap elolvasta az újságban lévő cikkeket, megnézte a képeket. A legmeghökkentőbb az a képkocka volt, amin Inuyashával csókolóznak. A tévében is ez ment.
-Mi az, mit olvasol?-kérdezte Inuyasha egyik reggel, mikor felébredtek, és kiment a konyhába Kagoméhoz.
Azóta nem mentek vissza, mert minden lépésüket figyelték, a teleportálás meg túl kockázatos lett volna. Egész nap a házuk előtt és a birtokokun voltak az „élősködők”. Kagoménak most még többet csörgött a telefonja, mint azelőtt.
-Semmit.-sóhajtott.
-Dehogynem! Hadd nézzem!-kivette a lány kezéből, és már a címoldalon meg is pillantotta a képüket.-Mi ez?
-Nem látod? Egy kép.
-És hogy csinálták? Nem örökíthetik meg a pillanatot!

-De igen, megörökíthetik! Fényképezőgéppel. De ezt most hagyjuk! Egész éjszaka nem bírtam aludni. Sajog már a fejem a sok telefoncsörgéstől.
-Miért nem kapcsolod ki azt a valamit?
-Mert ha kikapcsolom, akkor annyi hangüzenetet hagynak, hogy egy perc alatt megtelik a telefonom memóriája. Csak azt várom, hogy lemerüljön! Akkor végre csend lehet!
-Hát azt én is várom!-megcsókolta.
-Jó reggelt!-köszönt Miroku és Sango, akik együtt jöttek le az emeletről.
-Úgy látom, megzavartunk valamit!-szólt Sango.
-Esküszöm, ti mindig a legrosszabbkor jöttök!
-Igaza van, Sango! Mi lenne, ha visszamennénk, és…
-Nem!-megpofozta.-Még csak ne is gondolj rá! Mi lesz, hogy ha Nashizo meghallja?!
-Ti sose fogjátok abbahagyni, igaz?-kérdezte lemondóan Kagome, de kérdésére nem kapott választ, mivel Sango a szerzetes kergetésével, Miroku pedig a szellemirtó ütéseinek kivédésével volt elfoglalva.
-Gyere, ülj le te is!-arrébb ment a konyhában lévő kis kanapén, helyet szorítva a hanyounak.-Ez el fog tartani egy darabig!
-Rendben!-válaszolta, majd átölelte a lányt.-Mihez fogsz most kezdeni?
-Hogy érted?
-Hát… most hogy nyilvánosságra került a dolog…
-Nem tudom, mitévő legyek. Talán visszavonulok…
-Azt nem teheted! Ez az életed! Itt nagyon sikeres vagy! Keményen megdolgoztál, hogy elismerjenek, és ezt csak így feladnád?
-Lehet… de én akkor vagyok boldog, ha veled lehetek, az már nem számít, hogy hol. Az én világomban, vagy a tietekében, nem lényeges!
-De akkor is…
-Ahogy mondtam, még nem választottam. Lehet, hogy így döntök, lehet, hogy nem. De az viszont tény, hogy ez is egy járható út. Egyetértesz?

-Ez a te döntésed, én nem szólhatok bele!
-Tessék? Nélküled nem tudnék dönteni! Nekem nagyon is számít a véleményed! De egyben biztos lehetsz: akár itt, akár ott, de együtt leszünk!-megcsókolta.
-Értem.
-Tudod mit? Öltözzünk fel, és tartsunk mi magunk egy sajtótájékoztatót!
-Egy mit?
-Ööö… Az a lényege, hogy elmondunk mindent! Majd útközbe kitalálok valamit!

-Rendben!
-Várjunk csak! Neked kell egy normális ruha! Megvan! Apa régi ruhái biztosan jók lesznek rád!
-Hé! Várjunk csak egy percet!-kapta el a lány kezét.-Nekem tökéletes ez a ruha!
-De túl feltűnő! És a Tetsuaigát is otthon kell hagynod!
-Na erre már nem veszel rá!
-Biztos vagy te abban?-kérdezte majd megcsókolta.
-Igen!-gyengéden ellökte magától.
De Kagome megint csak megcsókolta.
-Ezzel… nem… fogsz… rávenni!-minden szó után egy csók.
-Dehogynem!
-Miért van az, hogy ezzel mindig mindenre rá tudsz szedni?
-Mert szeretsz!
Tehát… Felöltöztek. Kagome egy farmert és egy (kissé) feszülős pólót adott a hanyoura. (+sapka) Minden izma kilátszott. (Kagome nagy örömére!) A lányra egy hosszú farmer, egy ing, és egy blúz került, megspékelve egy laza nyakkendővel és fülbevalóval. Nashizoval üzentek Sangoéknak, mivel ők túlságosan el voltak foglalva magukkal. Átverekedték magukat az ajtónál összegyűlt embereken, és Kagome a tér közepére állt.
-Sajtótájékoztatót tartok, a Lovejoy tokyoi cégének előcsarnokába, egy óra múlva!
Csak ennyit mondott, majd beszálltak a ház előtt álló hatalmas terepjáróba.
-Kagome… Elárulnád, hogy ez mi?-kérdezte a hanyou körülnézve a járműben.
-Ez egy közlekedési eszköz.
-És hogyan kell ezt irányítani?
-Ne aggódj, azt majd én megoldom! Van jogsim.

-Mid?
-Áh… hagyjuk. A cégem a város túlsó végében van, azért indulunk el ilyen hamar!
Ránézett a műszerfalon levő Blutooth-jára, majd így szólt:
-Szólnunk kellene Marynek, tudod, a menedzeremnek, hogy készítse elő a terepet.
-Kagome nekem miért kellett eljönnöm? Én nem értek az ilyenekhez!
-Hogy mellettem legyél! Nem könnyű feladat lerendezni egy sajtótájékoztatót! Ott minden szavadat szó szerint veszik, ügyelned kell rá, hogy mit mondasz, ezért ha lehet csak végső esetben szólalj meg, vagy ha én kérdezlek. Ugye nem sértődsz meg?

-Dehogy!-válaszolta mogorván.
-Akkor jó.-és már tárcsázta is Mary számát.
-Lovejoy cég, titkárság. Hallgatom.
-Te vagy az Mary?
-Kagome! Mi ez a felhajtás?! Csak úgy özönlenek ide azok a dögök! Mit mondtál nekik?
-Hogy sajtótájékoztatót tartok. Elmondok mindent. Egy órád van, készítsd elő a csarnokot! Ja, és nem egyedül megyek, velem lesz Inuyasha is.
-Az a lovag, akiről az újságok cikkeznek?
-Igen. Akkor ne feledd, egy óra! Mi már úton vagyunk, a kezdésre odaérünk!
-Rendben, szia!
-Ezt elintéztük! Jaj ne!-sóhajtott.-Már csak az hiányzik, hogy dugóba kerüljünk!-állt meg egy kocsi mögött, ami előtt még több autó sorakozott.
Kiszállt, és végignézett a kocsisoron.
-Ó, ne!
-Nagyon hosszú?
-Eléggé. Ha itt fogunk dekkolni, el fogunk késni!
-Akkor meg mire vársz? Ez a város tele van ilyen utakkal, menjünk egy másikon!
-Igazad van. Okosabb vagy, mint hittem!-megcsókolta.
-Ezt most bóknak, vagy sértésnek vegyem?
-Inkább bóknak!
Egy másik úton háromnegyed óra múlva megérkeztek. Újra átvergődtek a tömegen, és helyet foglaltak az előtér végében elhelyezett asztalnál. Amint leültek, a miko idegesen szorítani kezdte a félszellem kezét, aki ettől már végleg kezdett rájönni, milyen is lehet ez a sajtótájékoztató kedvese számára.
-Egy kis figyelmet kérek!-hallatszott Mary hangja, aki időközben felbukkant, és jól megnézte magának Inuyashát.
Az egész terem elcsendesült, csak a fényképezők kattogása hallatszott.
-Átadnám a szót, a tájékoztató szervezőjének, Higurashi Kagoménak, más néven: Lara Lovejoynak!
Kagome felállt.
-Üdvözlök mindenkit! Nos, vágjunk is bele, nincs sok időm! Mindenki egy kérdést tehet fel, így lesz igazságos, a többit pedig a kollégáik kérdéseiből építsék fel! Kezdjük mondjuk önnél!-mutatott a sor szélén álló nőre.
-Ki az az úr maga mellett?
-Őt Inuyashának hívják! A következőt!-és az istennő nyakába záporként hullottak a kérdések.
-Mióta tart a kapcsolatuk?
-Ha jól emlékszem, öt éve! Már a pályafutásom kezdete előtt megismertem.
-Hová tűnt el olyan gyorsan?
-Egy kis friss levegőre volt szükségem, ezért elmentünk kikapcsolódni Inuyashával.
-Miért nem jelentkezett?
-Azt hiszem, ez érthető. Ki akarná a szabadsága minden percét telefonhívásokkal tölteni? Főleg ha egy ilyen tökéletes férfival van, mint Inuyasha!-rámosolygott kedvesére.
Késő estefelé már azt hitték, sosem lesz vége a „kínvallatásnak”, de Mary megmentette őket.
-A hölgy és párja szeretné kipihenni magát! Kérem, távozzanak!
A szerelmeseknek ezt nem kellett kétszer mondani, kézen fogva elhagyták az épületet, de a paparazzóknak annál inkább. A félszellem és az istennő sietve távozott. Fél tizenkettőkor értek haza, és már semmihez nem volt erejük. Amint beértek a lakásba, ledobták magukat a konyhai kanapéra, és egymást átkarolva rögtön el is aludtak.