VII. fejezet

A Gyilkos megmutatkozik

A f�lszellem zokogva tartotta kezeiben szerelme holttest�t. M�gis bek�vetkezett, amit�l f�lt: Kagome nincs t�bb�. Nem tudta elfogadni. Sosem fog belenyugodni. Miatta halt meg… �rte… Mi�rt nem �? Mi�rt pont �t kellett a Hal�lnak elragadnia? Semmi m�st nem akart jobban az �letben, csak azt, hogy most a karjai k�z�tt megmozduljon kedvese.
”Biztos csak megtr�f�lt… Mindj�rt felnevet, �s az orrom al� d�rg�li, hogy: „Bevetted!” Biztos �gy lesz!”
K�ts�gbeesett j�kedv�t most d�h v�ltotta fel:
”Mi�rt v�rakoztatsz ennyi ideig?”
Azt pedig �jra m�rhetetlen szomor�s�g:
”Mi�rt halt�l meg? Hiszen egy istenn�t nem lehet csak �gy meg�lni! Mi�rt nem v�dted meg magad, �s mi�rt nem hagyt�l engem meghalni? Mi�rt nem h�zt�l fel egy pajzsot, vagy h�r�tottad volna el a l�v�st? Ilyen k�nnyen kifekszel?”
Nem vette �szre, de e szavakat hangosan mondta, �s azt sem vette �szre, hogy valaki figyeli, �s hallgatja.
-Sz�nalmas vagy!
-Ki az?-k�rdezte hirtelen, fej�t felkapva.
-Az, aki meg�lte a szerelmedet.
Az ismeretlen el�l�pett egy fa m�g�l, a v�ll�n egy nagy fegyvert tartott, ami f�st�lg�tt.
-Tudod, szokatlanul v�r�s volt a v�re, hab�r ha belegondolok, nem mindennapi dolog meg�lni egy istenn�t…
-Te mocsok…-h�r�gte, remegve a d�ht�l.
-Hopp�! �gy l�tszik, elsz�ltam magam…
-Meghalsz!-tette le �vatosan a testet.
�rezte, hogy k�zel van az �tv�ltoz�s�hoz, mikor teljesen szellem lesz, de ez most v�gk�pp nem �rdekelte. Csak meg akarta �lni az ellens�get… Meg�lni, meg�lni, meg�lni…
De az k�nnyed�n f�lrel�pett a k�ts�gbeesett t�mad�sok el�l.
-M�g nem akarlak meg�lni, szenvedj m�g, mardosson a b�ntudat!
-�n viszont v�gzek veled!-kiab�lta.
-Nem hinn�m!
Ebben a pillanatban megjelent a fej�k f�l�tt egy helikopter, melynek k�t�ll�tr�j�t leengedte a pil�ta. Amint az k�zel�rt a Gyilkoshoz, megragadta, majd a l�g� utassal egy�tt az �gbe emelkedett.
-Ne feledd, �t m�r nem hozhatod vissza!
A f�lszellem megpr�b�lt a rep�l� g�pezethez felugrani, de mindhi�ba.
”Nem! Nincs igaza! Visszahozlak, meg�g�rem! Nem tudom, hogyan, de visszahozlak, Kagome!”
�vatosan felvette az �lettelen testet, olyan �vatosan, mintha egy t�r�keny porcel�n bab�t tartana izmos karjai k�zt. Lend�letet vett, elrugaszkodott, �s m�r �rezte is a hideg leveg�t, amely az arc�ba csap. Fej�ben eml�kek cik�ztak.
”Ugyan �gy vittem a kezemben, �s siettem, amikor majdnem elk�sett az iskol�b�l.”
V�g�l meg�rkezett. A l�ny otthon�t most bar�tai, �s az � gyermek�k lakt�k. Lassan kinyitotta az ajt�t, �s bel�pett rajta. Ezt meghallv�n Sango k�zeledett fel�j�k gyors l�ptekkel.
-Sajn�lom, nem tudtunk elmenni, Nashizo bel�zasodott, �s…-�m � is csak ekkor vette �szre legjobb bar�tn�je holttest�t Inuyashan�l.
-K�rlek, mond hogy nem…-suttogta s�rva.
-Mi az? �, itt vagy Inuyasha? Hogy siker�lt…-� is feleszm�lt.
-Kagome…-mondta hangtalanul.
A l�ny test�b�l m�g mindig cs�p�g�tt a v�r. Borzaszt� l�tv�nyt ny�jtottak �gy ketten.
-Mi t�rt�nt Keresztanyuval?-k�rdezte egy v�konyka hang, ami Nashizot�l j�tt.
-Miroku, vidd fel!-kiab�lta k�ts�gbeesetten Sango.
-Gyere kicsim, te beteg vagy, �gyban a helyed.-hangzott Miroku rekedtes hangja, amint kisl�ny�hoz sz�lt.
Miut�n becsuk�dott az ajt� a k�t ember m�g�tt, a hanyou megsz�lalt.
-Megt�madtak minket, �s Kagome engem pr�b�lt megv�deni…-foglalta �ssze r�viden a t�rt�nteket.
Letette szerelme test�t.
-Helyezz�tek biztons�gba.
-De Inuyasha! Meghalt… Nem kellene eltemetn�nk?-k�rdezte elcsukl� hangon a szellemirt�.
-Nem. Vissza fogom hozni.
A Csontok K�tja fel� vette ir�nyt, majd oda�rve bele is vetette mag�t.

Ek�zben Nashizo gyerekszob�j�ban:
-Mi baja Keresztanyunak?
-Semmi, kisl�nyom, semmi.
-Nem igaz, apa!
-Csak megs�r�lt.
-�s meg fog gy�gyulni?
-Persze kicsim.-felelte a szerzetes, mivel nem volt sz�ve megmondani a rettent� igazs�got gyermek�nek.