9. Fejezet

IX. fejezet

�bred�s

Kagome feh�r padl�n �bredt. Miut�n a padl� �tl�tsz�v� v�lt, k�r�ln�zett, �s megd�bbenve vette �szre, hogy teste felett van.
-Hol vagyok? Mi t�rt�nt?-n�zte m�g mindig elhagyatott test�t.
-Meghalt�l, Kagome.
-Ki vagy?-pattant fel olyan gyorsan, hogy kiss� megsz�d�lt, �s a f�rfi szem�be m�lyesztette tekintet�t. (Mivel f�rfi volt.)
-A nevem Haro.
-Te nem…
-De igen, az �n helyemet vetted �t. �n voltam el�tted a J� F�ldi Istenek vez�re.
-Rendben, de most azt mondd meg, hogy hol vagyok.
-�let �s Hal�l k�z�tt.
A l�nynak m�g az �lla is majdnem leesett.
-Sz�val… �n meghaltam?
-Igen.
-Inuyash�val mi t�rt�nt?-k�nnyes szemmel n�zett maga, el�, mintha egy �rdekes pontot fedezett volna fel a cip�j�n.
-T�l�lte.
Erre felkapta a fej�t.
-Miel�tt m�g b�rmit is k�rdezhetn�l, elmagyar�zom, mi�rt is vagy itt. Te megkaptad a D�nt�s Kegyelet�t.-v�rt egy kicsit, majd folytatta.-A k�l�nleges k�pess�gekkel rendelkez� j� emberek kapj�k meg ezt a Kegyeletet. D�nthetnek: vagy a Mennyorsz�gba mennek, vagy visszat�rnek a F�ldre. De ezt a d�nt�st csak egyszer kapj�k meg.
-Sz�val d�nthetek?
-Igen.
-De vigy�zz! J�l fontold meg, mit cselekszel, mert ha visszam�sz, m�g nagyon sok �s f�radalmas harcot kell megv�vnod a j� �rdek�ben.
-D�nt�ttem.-sz�lt, miut�n elemezte Haro szavait.-Visszamegyek.
-Ha te ezt v�lasztottad, akkor rendben. De tudd meg: Narakut meg�lted, de valami m�g vesz�lyesebbet hagyott h�tra maga ut�n.
-Ezt hogy �rted? V�rj, ne menj el!-de ekkor er�s r�nt�st �rzett, �s mint egy porsz�v� a sz�szm�szt, �t is �gy sz�vta valami.
V�g�l a test�ben k�t�tt ki. Nem mozdult meg azonnal, m�g meg�llap�totta, hogy igazat mondott-e a f�rfi, �s megmozgatta ujjait. Miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy �l, �s a saj�t test�ben van, kinyitotta szem�t. A konyh�ban fekve tal�lta mag�t. Fel�lt. Egy hangos sik�t�st hallott. Elford�totta fej�t, majd megl�tta Sango ijedt arc�t.
-Kagome…-suttogta.
-Mi a baj, Sango?-k�rdezte Miroku, miut�n � is lecsattogott az emeletr�l.
-Nem kell �gy megijedni, csak �n vagyok!-mondta, miut�n felt�p�szkodott.
De azonnal r�j�tt, hogy baroms�got mondott, mivel � m�g alig egy perce halott volt.
-Hol van Inuyasha?-k�rdezte meg sem v�rva v�laszukat.
-�tment a m�sik vil�gba…
Erre azonnal felpattant, �s m�r futott is a k�t fel�.

M�shol:
”M�r hogyan is j�nne vissza? Hiszen ott ezerszer jobb dolga volna! Csak miattam? Nem hinn�m! El kell fogadnom: egyed�l vagyok, m�r sosem lehetek boldog. Igaz, ott van Miroku �s Sango is, na meg Nashizo, de vel�k nem olyan a kapcsolatom, mint amilyen Kagom�val volt. Jaj, mi�rt nem �n haltam meg?”

A k�tn�l:
Kagome Inuyasha aur�j�t kereste. Hamar meg is tal�lta. A Szent F�n�l �rezte. Tudta, hogy most mag�t okolja a t�rt�ntek�rt, �s hogy ezt hamar ki kell vernie a fej�b�l. Odateleport�lta mag�t.
Inuyasha megbabon�zva n�zte az �gen lev� k�k cs�kot, ami most a f�ld fel� k�zeledett. �t m�terrel el�tte Kagome alakja v�lt l�that�v� a cs�kb�l. Nem akart hinni a szem�nek. A l�ny is csak sz�tlanul �llt. V�g�l � t�rte meg a csendet:
-Inuyasha…
-Kagome…
Az istenn� lassan elindult fel�. L�ptei alatt a f� nem roppant meg, olyan halk volt, mintha lebegne. Oda�rt a hanyou el�. Az elkapta a kez�t, �s gyorsan mag�hoz h�zta, ajkait elrabolta. A cs�k sok�ig tartott. Szenved�lyes, �s v�ggyal teli volt.
-Soha t�bb� ne merd ezt m�g egyszer megcsin�lni!-suttogta a f�l�be.
Erre Kagome s�rva fakadt, �s a hanyou v�ll�ra d�nt�tte fej�t.
-Szeretlek…-suttogta Inuyasha.
-�n is t�ged…-suttogta Kagome is elcsukl� hangon.