13. Fejezet

XIII. fejezet

A lopott Tetsuaiga

„Ez meg mi lehetett?”-gondolkozott Miroku, mikor felnézett az égre, ahol egy óriási fénycsíkot látott.
Igaz, csak egy pillanatig volt látható, de arra elég volt, hogy rájöjjenek, valami nincs rendjén, vagy hogy valaki bajban van. Hirtelen beugrott neki.
-Sango!-kiabált feleségének.-Vidd át gyorsan Nashizot Kaede anyóhoz! Kagoméék bajban vannak!

Nem sokkal ez előtt, máshol…
Inuyasha maga elé nyújtotta kezeit, pont, ahogy Kagométól látta. Erősen koncentrált, majd egy szintén erős fénycsíkot lőtt ki. Csak hogy az neki túl erős volt, és így nem tudta kellőképpen irányítani. Ezért az ég felé ment, majd ott pár másodperccel később a semmibe foszlott. Nem tudta mi történt, de meglepetésére Kagome, kezében a Tetsuaigával, nem dorgálta meg érte, hanem bíztatóan így szólt:
-Ez lesz az! Most már csak irányítanod kell!-mondta két támadás hárítása közben.
Még egyszer nekiesett, és… sikerült! Az alakváltó csapatának fele megsemmisült, de még így is sokan voltak.
Ebben a pillanatban az eget valami elsötétítette. Azt hitték még egy csapás, egészen addig, amíg fel nem pillantottak. Szemeik előtt lassan kirajzolódott Kirara hatalmas nagymacska termete. Rajta Mirokuval és Sangoval, akik immár teljes hadi felkészültségben voltak.
-Kagome! Inuyasha!
-Sango! Miroku!-kiabált Kagome vissza nekik, de ez elég furcsán jött ki, mivel a hanyou testében tartózkodott.
-Inuyasha! Mióta örülsz te nekünk ennyire? Mármint… furcsa vagy…-csatlakozott Miroku.
-Szedjétek már a lábatokat! Ha csak a szátokat járatjátok, sose végzünk ezekkel!
-Kagome! Sose gondoltam volna, hogy ilyet hallok a te szádból!
-Mert nem is én mondtam! Kicserélődött a lelkünk! De igaza van Inuyashának! Légy szíves segítsetek!
Erre már nem tudtak mit mondani, de nem azért, mert nem lett volna csípős megjegyzésük, hanem egyrészt azért, mert őket is megtámadták, másrészt meg a meglepettségtől.
-Nekem mikor nincs igazam?-tette fel a hanyou helyettük a kérdést, ami „csípős megjegyzésnek” is megállta a helyét, egy kis mosollyal a szája sarkában.
Erre kedvese is elmosolyodott:
-Soroljam?
-Inkább öljük meg ezeket, utána jöhet a kritika!
És nekik estek. Egy csapatként pusztították a „betolakodókat”. Kagoménak még a Szélbordát is sikerült megidéznie, amire Inuyasha megjegyzése csak ez volt:
-Öcsém, mindjárt idecsinálok! Neked ilyen simán sikerült?!
Mire mindenki – a helyzetet figyelembe sem véve – hangosan elnevette magát. Csak Inuyasha durcizott. Az elmúlt évek során megtanulták élvezni a harcot (nem az öldöklést!). Ezért is voltak nyitottak ilyen viccekre. Amíg nem történt nagyobb baj…

XXI. század; Los Angeles
-Hogy mi?-esett kétségbe Tony.-Azt mondod… hogy meghalt a lányom?
-Igen… Őszinte részvétem…-szipogta Sara, Tony titkárnője.
-Hogyan…?-huppant le székébe.
-Fegyveresek támadták meg őket…
-Őket…?
-Valami Inuyasha nevű férfival harcoltak ellenük…
-Inuyasha…!
-Igen, állítólag a szerelme volt…
-Szóval még is csak szeretik egymást… Azonnal kéresse a leggyorsabb magánrepülőmet! Japánba utazom!

Máshol…
-Ne! Azonnal engedjetek el!-kiabált Kagome, kétségbeesett ellentámadásai közepedte.
-Kagome!
-Inuyasha! A Tetsuaigát akarják!
Ezzel nagy erőt vett magán, és elhajította a nehéz kardot. De azt a „Madárember” kapta el.
-Megvan, uram!
-Rendben! Indulás!-és magukkal hurcolták a kiáltozó Kagomét.
-Inuyasha…-hallották hangját, amit fokozatosan nyelt el a nagyobbodó távolság…