Bárki vagy is...Szeretlek

1.fejezet
A Valentin nap
Februárhoz képest szép idő volt,de mégis valahol épp egy véres csata volt készülőben,
ugyanis Inuyasháék találkoztak Kougával.
-Szia édes Kagomém!-mondta az említett démon,Kagome kezét szorongatva.
-Szia Kouga!-köszönt fülig vörösen a lány és ideges pillantásokat vetett Inuyashára,aki már húzta is volna elő a Tessaigát,de ekkor megjelent Sesshomaru,oldalán egy narancssárga hajú macskadémonnővel.
Kagome elfehéredett,majd kilőtt egy nyilat a lány felé,de ő simán kivédte,mintha tudta volna,hogy Kagome támadni fog...
Most a fura lányon volt a sor,egy karddal Kagome felé suhintott,de ő elugrott előle. Inuyasháék döbbenten nézték a két lányt,de
ekkor megjelent Naraku.
A két lány vigyorogva összenézett.
-Szép.A nagy Naraku besétál a csapdába, amit egyenesen az ő orra elött gyakoroltam, bár egy másik személlyel.-szólalt meg a narancshajú lány.
-Milyen terv?Én csak láttam,hogy támadni fogsz!-mondta Kagome,és közben úgy nézett a lányra,hogy egy pillantásával ölni tudott volna.
-Igazad van,Kanome.-vigyorgott ördögien Naraku.-A hugoddal sokkal ésszerűbb lett volna megbeszélni,mint ezzel a kis nyomrult halandóval.
Na jó,azt hiszem,itt nemcsak Kagoménél, de a másik lánynál is betelt a pohár.
Összenéztek,és Kagome kilőtt egy nyilat, míg Kanome a kardjával suhintott,ami időközben narancs színt vett fel.
-Ennyit tudtok,csalódtam bennetek.-a férfi, ha lehet,most még ördögiebben mosolygott, majd eltűnt.
Kanome Kagoméra nézett,és biccentett.
-Viszlát.-tette hozzá még és Sesshomaruval az oldalán eltűnt.
-Kagome,ki volt ez a lány?-kérdezte Kouga.
-Nem tudom.
-Úgy látszott,mintha ismernétek egymást.
-Pedig ez nincs így.
A lánynak beugrott egy ötlet.
-Inuyasha,haza kell mennem!-mondta.
-És mégis miért?
-Mert holnap dogát fogunk írni...töriből...
-Aha,hát ezt nem fogod megírni!
-De igen!
-De nem!
-De igen!
-De nem!
-De igen..Inuyasha FEKSZIK!-a láynnál betelt a pohár,így a földre küldte a fiút.
-Kagome!!!-mormogta Inuyasha az egyre messzebbre haladó lánynak.
-Már nem fogod visszatartani.-szólalt meg a szerzetes.
A lány egyre gyorsabban futott,majd a kútnál megállt,és beleugrott.A túloldalon köszöntötte édesanyját,majd felment a szobályába.
-Alaposan bekevertél,Kanome.-suttogta.-De most készülnöm kell a dogára!-tette hozzá.
-Holnap lesz valenti nap.-jegyezte meg Sango a középkorban.
-Na és?
-Gondolom Inuyasha,te viszel valamit Kikyonak.Lehet,hogy Kagome csak randira ment?-kérdezte az egyre idegesebb féldémontól.
-Honnan kéne tudnom.Mi?!Kagoménak randija lesz?-örjöngött,és elrohant.
-Gondoltam,hogy így fog reagálni.-mondta Sango.
-Nem nehéz rájönni,hogy ez a gyengéje...
-Hát nem.
Eközben Kagome a könyvek fölé hajolva aludt.Belefáradt a tanulásba,és épp valami rosszat álmodhatott,mert mintha fújt volna, akár egy macska.
Inuyasha nem akarta felébreszteni,így leült a lány ágyára,és várta,amíg ő felébredt.
-Inuyasha,mit keresel te itt?
-Tényleg randid lesz?
-Milyen randi?
-Semmilyen.
Ekkor Houyo lépett be Kagome szobályába, kezében egy csokor rózsával.Amikor meglátta a már-már veszekedni készülő párost,nagyon meglepődött.
-Houyo,mit keresel itt?-kérdezte a lány még meglepettebben.
-Hozzád jöttem,hoztam neked egy kis ajándékot.-átnyújtotta a rózsát,a lány pedig pirulva vette át...
-Köszönöm.
-Kagome,ha nem vennéd észre,én is itt vagyok!-mordult fel Inuyasha.
-Jaj,tényleg...Houyo,nem lenne jobb lemenni?-kérdezte a lány mézes-mázos hangon.
-De..De ki ez a fiú?
-Egy régi ismerősöm.-a lány egy kicsit ideges volt,de nem látszott rajta...
Kagome lekisérte Houyot,és inkább elküldte a fiút...
-Kagome,mégis mi volt ez?
-Semmi.Ő egy iskolatársam.
-Nem úgy látszott!
-Na mindegy,menj Inuyasha,tanulnom kell!
-Jó,megyek...
A lány másnap megírta a dogát,de úgy döntött,marad még a jelenben néhány napig...
Miután hazaért,úgy döntött,elmegy sétálni a parkba,ahol leült egy padra.Ekkor váratlan dolgo történt,megjelent Naraku.
-Á,egyedül vagy,Kagome...
-Mit akarsz,te féreg?Az ékkőszilánkokat?
-Eltaláltad.
-Nos,azt nem kapod meg.-a lány valahogy megidézett egy tűzgömböt,és ráhajította a szellembábúra,ami eltünt.
-És akkor én tudok keveset.-vigyorodott el.
Úgy döntött,erről nem fog Inuyashának beszélni,inkább hallgat,hiszen a tűzgömbb elég fura dolog...
Valamiért még aznap este visszament,és megelpődött,mert Inuyasha adott neki egy karkötőt...
-Köszönöm.-pirult el.
-Szívesen.-nézett rá a féldémon.A lány megölelte,ő pedig hirtlen megcsókolta a lányt.
-Inuyasha.-Kagome egy kicsit meglepődött, de visszacsókolt.
-Pszt.Gyere,Mirokuék várnak...
-Tényleg,hol vannak ők?
-A faluban,Kaede anyónál...
-Akkor,menjünk!-mosolygott Kagome szerelmére,és elindultak a falu irányába...
Mirokuéknak inkább nem ecsetelték,hogy szeretik egymást(bár ezt ők már rég tudták) csak annyit mondtak nekik,hogy Kagome megírta a dogát,és visszajött.
Egy magas,narancssárga hajú démonnő keresi a kiutat az erdőből.Nem találja,de nem csügged,hanem beleszimatol a levegőbe...
-Hugi...-mondta-mibe keveredtél!

Folytatom.

2.fejezet

Kiderül a titok

Nos,mikor Kanome a kis csapat közelébe került,meglátta Kagomét,és Inuyashát csókolózni.
-Hugi...-mosolyodott el.
Inuyasha nem érezte meg a lány illatát,így a démonnő feltünés nélkül mozoghatott a közelükben.
Eközben Naraku épp egy tervet szövögetett.
-Ha elkapom a két kis hercegnőt,akkor a Nagy Kutyadémon két fia is a kezemben lesz,viszont,azt a két lányt elkapni...Na mindegy,Kagura!-hívta a szélboszorkányt.
-Igen,nagyuram?
-Lenne egy kis feladatod...
-Mi lenne az,Naraku nagyúr?
-Nos,kapd el a Sesshomaruval utazó démont.A hugáról én gondoskodok majd.
-De ezzel mi a célod,Naraku?
-Majd meglátod...Nos indulj!
-Igenis nagyuram!
Másnap reggel Kagoménak nagyon rossz érzése volt,de ezt nem osztotta meg senkivel hiszen,minden olyan tökéletes volt...
-Miért van egy olyan érzésem,-kezdte a gondolatait,miközben Naraku palotáját keresték.-hogy ha most harcolni fogunk, vesztesen fogunk belőle kikerülni?Na mindegy,nem történhet semmi.-nyugtatta magát.
-Inuyasha!Ékkőszilánkokat érzek!
-Hol?Kagome hol érzed őket?
-Gyorsan közelednek,és..-kezdte,de hirtelen
olyan érzése volt,mintha fujtogatnák őt, aztán már csak annyit látott,hogy Inuyasha utánna nyúlt,de nem érte el...
Kanome egy erdő közepén táborozott le Sesshomaruékkal.Nem kedvelte a démont, csak vigyázott Rinre,mert amikor az ember alakjában volt,Sesshomaru foglyul ejtette...
A lány hirtelen felkapta a fejét,mert Kagura szagát érezte.
-Pengetánc!-hallotta a nő hangját,de könnyen elhajolt a támadás elől.
-Tűzgolyó!-kiálltotta,és rátámadt a boszorkányra,de ő visszafordította rá a támadást,és elájult.Kagura elvitte a lányt gazdája palotájába,ő pedig egy "kényelmes" börtönt szabott ki mind két lánynak,a másiktól távol...
Tudta,hogy a két lány képes lenne legyőzni őt,hiszen sokkal erőssebbek nála.
Kagome egy sötét,pince szerű börtönben.
Rettentően fájt a feje...
-Hol vagyok?-kérdezte suttogva,de mivel nem kapott választ,megpróbált kijutni az ajtón,sikertelenül.-Ezt nem hiszem el... Várjunk csak!Mi lenne,ha..Igen,ez az!
Lehunyta a szemeit,és koncentrált,mire mint valami telefon,képes volt beszélni Kanoméval.
-/Kanome,itt vagy?/
-/Igen,mi az?Egyáltalán mi történt,és hol vagyok?/
-/Nem tudom,de át kell változnom ahhoz, hogy innen kijussak.../
-/Biztos,hugi?/
-/Igen./
-/Felőlem,viszont,ha.../
-Tudom,tudom...Nos,lekapcsolódok,próbálj megszökni!/
-/Oké./
A lány miután befejezte a kapcsolatot a nővérével,újra lehunyta a szemeit,és átváltozott,vagyis a haja sokkal hosszabb lett,macskafarka,hegyes démonfülei,illetve
hosszú,vékony karmai,szóval hasonlóan nézett ki,mint Kanome,csak fekete hajjal.
A ruhája egy fekete kimono volt,egy-két helyen narancssárga virágszirmokkal.
-Ilyen jól nézek ki démonként?Nem is emlékeztem ilyenekre.Nos,akkor törjünk ki!
A lány egy varázslattal eltűntette az ajtót,és kilépett a folyosóra...
Valahogy találkozott nővérével,és együtt kivergődtek a palotából,amihez Inuyasha és kis csapata ,valamint Sesshomaruék közeledtek.
-Ajja,itt baj lesz...-Kagome megpróbált emberré változni,de pont akkor változott vissza,amikor Inuyasha odaért,és látta a lányt démonból emberré változni!
-Kagome?Hogy lehet ez?
-Inuyasha,mindjárt elmondom,de annyit kérek,hogy elöbb öljük meg Narakut,mert közeledik!
-Ó,a kislányok titka kiderült?Minő meglepő?
-Kanome,nem szabad a kardot használnod, mert vissza tudja fordítani a csapást,de ha én használom...-nézett Kagome nővérére.
-Háát,ha akarod,megpróbálhatod,de nem hiszem,hogy...-kezdte,de Kagome már támadott is a karddal.
-Lángrózsa!-kiálltotta,mire egy rózsa alakú, "tűzlabda" repúlt Naraku felé,akit súlyosan megsebezett ez a támadás.
-Inuyasha,támadj a Szélbordával!-mondta a féldémonnak.Ő bólintott.
-Szélborda!-támadott,és Naraku eltűnt,és Miroku bebizonyította,hogy valóban meghalt.
-Nos,Kagome magyarázattal tartozol,mivel megígérted,hogy el fogod mondani,miért vagy most démon!
-Inuyasha,az az igazság,hogy ez az igazi alakom,mert macskadémonnak születtem, de a szüleim képesek voltak emberré változtatni...
-Ők is démonok?
-Igen.
-De miért nem mondtad el ezt eddig?
-Mert féltem,hogy nem fogod megérteni, miért titkoltam el.Bár,néhány évvel ezelött-
ig én sem tudtam...
-Nem tudtad?De akkor,hogy lehet,hogy ő a nővéred?-bökött Kanome felé.
-Hát,ő valahogy átjutott a kúton,legalábbis azt hiszem...
-Ez az ő dolga,de Kagome!
-Igen?
-Nem lehet,hogy ha elárultad volna...
-Inuyasha,tudod féltem...Méghozzá pont ettől...
-Kagome,elmondtahhatd volna.Tudod, bárki is vagy,szeretlek!-mondta a féldémon és megcsókolta a lányt.
-Inuyasha,én is szeretlek!

Folytatom.
3.fejezet

Egy újabb boldog
valentinnap

Naraku legyőzése,és Kagome titkának kiderülése óta,már majdnem eltelt három év.Miután a kis csapat összegyűjtötte az összes ékkőszilánkot,szétválltak újaik,de Inuyasha és Kagome természetesen együtt maradtak.
Az a nap is egy február tizennegyedikei nap volt.Inuyasha készült valamire,de senkinek nem árulta el.
Kagome az ő világában vásárolt,persze emberként...Tudta,hogy mit fog venni Inuyashának,de azt,hogy ő mit fog adni neki,mégcsak nem is sejtette.
-Jaj,mi lesz,ha Inuyashának nem fog tetszeni az ajándék?-kérdezte magától gondolatban...Kicsit ideges volt,hiszen már három éve együtt volt a féldémonnal.
Nagyon szerették egymást,ami látszott is rajtuk.Nos,Kagome "ajándéka" Inuyasha számára az volt,hogy kisbabát várt a féldémontól...De az,hogy mi volt Inuyasha ajándéka,azt egyenlőre nem árulom el...
Miközben Kagome vásárolt néhány nélkülözhetetlen dolgot,Inuyasha javában készülődött.
Azt a házat,amiben az utóbbi időben laktak, kidekorálta rózsaszirmokkal,majd előkészítette az ajándékot kedvese számára.
A lány,miután készen volt teendőivel, beleugrott a kútba,és kivételesen hátizsák nélkül,kimászott a kútból.
Inuyashát először nem találta,de miután átváltozott démonná,rátalált a kedvenc féldémonjára,aki időközben épp,hogy kész lett.
-Inuyasha,bocsi,hogy késtem,csak...
-Semmi baj,gyere!
-De hova?
-Majd meglátod...
-Jó.
Miután Inuyasha a közös házukhoz vezette Kagomét,ő egy kicsit meglepődött,de mivel Inuyasha még ment előtte,követte a fiút.
Amikor meglátta a házat,elmosolyodott,és Inuyasha karjaiba vetette magát,aki megcsókolta a lányt.
-Kagome,tudod,szeretnék tőled kérdezni valamit...
-Mit,Inuyasha?
-Kagome,én nagyon szeretlek,és szeretném ha...
-Ha?
-Ha hozzám jönnél feleségül!-vett elő egy apró dobozkát a fiú.
-Inuyasha,ennél szebb ajándékot nem is kaphatnél,persze,hogy hozzádmegyek,de nekem is van egy ajándékom számodra...
-És mi az,Kagome?
-Inuyasha,terhe vagyok,méghozzá tőled!
Inuyasha ekkor azt sem tudta sírjon,vagy nevessen,de a végén a nevetésnél döntött,és felemelte a levegőbe kedvesét.
-Ennél szebb Valentinnap nem is lehetne.
A lány még egyszer megölelte a fiút,majd...
Nyolc hónap múlva Kagome világra hozta kislányát, Naomit, de ez már egy másik történet.

Vége.