|
14. Fejezet
Kagome-Lara 2008.02.16. 10:53
XIV. fejezet
Fogságban
-Ezt nem hiszem el!-háborgott Inuyasha.-Már nem hallom a gondolatait!-mondta, miközben szorosan markolva Kirara szőrét, abba az irányba tartottak, amerre látták, hogy elhurcolják Kagomét.-Miért van ez, Miroku?
-Hát… Két lehetőség van. Az első: lehet, hogy a lélekcsere hatása már nem olyan jó, mint eleinte volt. A második: vagy nincs magánál, vagy már nem is…-de itt elharapta a mondatot, mivel megpillantotta a hanyou dühös arckifejezését.
-Azt akarod mondani, hogy szerinted meghalt?!
-Nem tudom…
-Ha az én erőm nála van, akkor nem halhat meg! Hiszen még én is itt vagyok!
-Az lehet, de ő nem tudja használni a te erődet…
-De én is tudtam az övét!
-Ne feledd, hogy az csak az erejének egy nagyon kicsi töredéke volt!
-Tudom, de… hagyjuk…
Máshol…
-Hol vagyok? Csak nem haltam meg megint?
-Nem haltál meg. Egyelőre…
-Ki vagy?-állt fel hirtelen.
-Aki majd végez veletek.
-Hát persze…-mondta gúnyos hanggal, és mosollyal.
-Majd meglátod… mellesleg a szerelmed és a barátaid már úton vannak. Hamarosan kezdődik…
-Mi fog kezdődni?-kérdezte ingerülten.
Az ismeretlen felállt egy székről – amit Kagome nem látott, mivel vak sötét volt – és kiment a helyiségből.
-Remek! Most mihez kezdjek?
Máshol…
-Kagome!-kiabált a hanyou.
-Ennek semmi értelme, Inuyasha!
-Fogd be a…-de nem tudta befejezni, mert egy vizes árokkal és kihegyezett karókkal körülvett erődhöz értek.-Fogadni mernék, hogy ide hozták!-és leugrott Kiraráról.
-Várj!-kiabált utána egyszerre a szellemirtó és a szerzetes.
De ő mintha meg sem hallotta volna. Csak futott abba az irányba, amerre a bejáratot vélte. Valami furcsa volt… Nagyon furcsa… Túl nagy volt a csend…
-Állj, Inuyasha! Ez csapda!-szólt utána Sango.
-Magam is észrevettem, de nem érdekel!-és futott tovább.
Amíg egy nagy kör alakú helyiségbe nem ért. Kagome egy kb. tíz méter magas vasoszlopra volt felkötve, eszméletlenül.
-Kagome!!!-ordította.
-Hiába. Már nem él.
-Te! Mit tettél vele?!
-Már mondtam. Megöltem.-szólt, miközben a vérben úszó és csöpögő hullára emelte tekintetét.-Még így holtan is gyönyörű…
Majd előbújt a sötétből a Gyilkos és az Alakváltó. Inuyasha köpni-nyelni nem tudott. A rossz értelemben. Megint elveszítette… Nem akarja megint átélni azt, amit akkor, főleg, hogy most már egy cseppnyi esély sincs arra, hogy visszajöjjön…
-Ha legalább a hulláját el akarjátok vinni, akkor előbb rajtam kell átjutnotok! Engedélyt kérek a támadásra, uram!-tisztelgett az Alakváltó.
-Engedély megadva! Intézze el őket!
És – mindenki teljes ledöbbenésére – Naraku alakját vette fel.
-Ma itt ti mindannyian meghaltok…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
