|
14. Fejezet
Kagome-Lara 2008.02.16. 10:53
XIV. fejezet
Fogsgban
-Ezt nem hiszem el!-hborgott Inuyasha.-Mr nem hallom a gondolatait!-mondta, mikzben szorosan markolva Kirara szrt, abba az irnyba tartottak, amerre lttk, hogy elhurcoljk Kagomt.-Mirt van ez, Miroku?
-Ht… Kt lehetsg van. Az els: lehet, hogy a llekcsere hatsa mr nem olyan j, mint eleinte volt. A msodik: vagy nincs magnl, vagy mr nem is…-de itt elharapta a mondatot, mivel megpillantotta a hanyou dhs arckifejezst.
-Azt akarod mondani, hogy szerinted meghalt?!
-Nem tudom…
-Ha az n erm nla van, akkor nem halhat meg! Hiszen mg n is itt vagyok!
-Az lehet, de nem tudja hasznlni a te erdet…
-De n is tudtam az vt!
-Ne feledd, hogy az csak az erejnek egy nagyon kicsi tredke volt!
-Tudom, de… hagyjuk…
Mshol…
-Hol vagyok? Csak nem haltam meg megint?
-Nem haltl meg. Egyelre…
-Ki vagy?-llt fel hirtelen.
-Aki majd vgez veletek.
-Ht persze…-mondta gnyos hanggal, s mosollyal.
-Majd megltod… mellesleg a szerelmed s a bartaid mr ton vannak. Hamarosan kezddik…
-Mi fog kezddni?-krdezte ingerlten.
Az ismeretlen felllt egy szkrl – amit Kagome nem ltott, mivel vak stt volt – s kiment a helyisgbl.
-Remek! Most mihez kezdjek?
Mshol…
-Kagome!-kiablt a hanyou.
-Ennek semmi rtelme, Inuyasha!
-Fogd be a…-de nem tudta befejezni, mert egy vizes rokkal s kihegyezett karkkal krlvett erdhz rtek.-Fogadni mernk, hogy ide hoztk!-s leugrott Kirarrl.
-Vrj!-kiablt utna egyszerre a szellemirt s a szerzetes.
De mintha meg sem hallotta volna. Csak futott abba az irnyba, amerre a bejratot vlte. Valami furcsa volt… Nagyon furcsa… Tl nagy volt a csend…
-llj, Inuyasha! Ez csapda!-szlt utna Sango.
-Magam is szrevettem, de nem rdekel!-s futott tovbb.
Amg egy nagy kr alak helyisgbe nem rt. Kagome egy kb. tz mter magas vasoszlopra volt felktve, eszmletlenl.
-Kagome!!!-ordtotta.
-Hiba. Mr nem l.
-Te! Mit tettl vele?!
-Mr mondtam. Megltem.-szlt, mikzben a vrben sz s cspg hullra emelte tekintett.-Mg gy holtan is gynyr…
Majd elbjt a sttbl a Gyilkos s az Alakvlt. Inuyasha kpni-nyelni nem tudott. A rossz rtelemben. Megint elvesztette… Nem akarja megint tlni azt, amit akkor, fleg, hogy most mr egy cseppnyi esly sincs arra, hogy visszajjjn…
-Ha legalbb a hulljt el akarjtok vinni, akkor elbb rajtam kell tjutnotok! Engedlyt krek a tmadsra, uram!-tisztelgett az Alakvlt.
-Engedly megadva! Intzze el ket!
s – mindenki teljes ledbbensre – Naraku alakjt vette fel.
-Ma itt ti mindannyian meghaltok…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
