XV. fejezet

Holnap

„Inuyasha! Hallom a hangját. A gondolatait már nem. Nem működik. De nem tudok megmozdulni. Mintha kővé dermedtem volna. Kérlek, segítsetek!”
-Inuyasha! Gyerünk! Ne csak bámulj! Meg kell ölnünk ezeket!-zökkentette ki gondolatmenetéből a hanyout Miroku, miközben ő maga az ál Naraku ellen harcolt.
-Rendben!-próbálta félretenni félelmét, és harcolni.
Az Alakváltó az eredeti Naraku minden támadását véghez tudta vinni. Csak egy bökkenő volt, de az a mieink javára szolgált: nem tudott olyan erősen támadni, mint Naraku. Egyszer csápokat lövellt ki, másszor erőteret csinált. Inuyasha, Miroku és Sango ahogy az erejük bírta, küzdöttek. De egy idő után már kezdték elveszíteni a reményt. Mivel ők kezdtek fáradni, de az ellenség – minden jel szerint – örömmel és fáradhatatlanul folytatta.
”Muszáj segítenem nekik! Muszáj! Kérlek, segítsetek istenek, hogy kiszabaduljak ebből a mozdulatlanságból!
-Szeretnénk segíteni, de nem lehet, megsértenénk az ősi törvényeket. Csak magadra számíthatsz…Koncentrálj!
Kagome nem tudta, hogy csak képzelődik-e vagy sem, de egy próbát megér a dolog. Jobb a semminél, és mivel más ötlete nincsen, kipróbálta. Lehunyta szemeit, mozdulatlan testét látta maga előtt. Majd még valamit teste körül… Egy bénító erőteret. Csak arra összpontosított, és gondolt. Majd…

-Inuyasha! Nézd! Kagome mozog!-kiáltott Sango.
Gyorsan odakapta fejét, és abban a minutumban látta, hogy a lány karmaival elvágja a kötelet, majd port keverve a földön, leugrott.
”Igen! Tudom, mi a megoldás! Köszönöm nektek odafenn!”
Egy szót se szólt, csak összekulcsolta ujjait, és mormogott valamit, ami bizonyára varázsige lehetett. És… A hanyou és az istennő testéből egy-egy fehér gömb szállt fel és visszacserélődtek.
-Ne!!!-hallatszott a Gyilkos kiáltása.
-Végre! Visszajött az erőm!-ujjongtak egyszerre.
-Ez hogy történhetett?! De hát…
-Te arra építettél, hogy istennő vagyok. De egy dolgot elfelejtettél. Én több személy vagyok egy testben és lélekben. Halandó, miko és istennő. Itt rontottad el.
-Ez nem lehet! Az én tervem mindig tökéletes!
-Te magad is láthatod, hogy nem!-lépett oda Inuyasha Kagome mellé.
-Uram!-szólt az Alakváltó, aki nem sokkal ezek előtt visszahátrált parancsolója mellé.
Inuyasha – a visszakapott Tetsuaigával – előidézte a Szélbordát. De a Gyilkos maga elé lökte szolgáját, és így csak az halt meg. Miután lassan kezdett kialudni a keletkezett fény, kirajzolódott a még mindig álló ezredes alakja… és persze a halott Alakváltóé…
-Elárulod a saját fajtádat?!-kiabálta ingerülten a félszellem.
-Ha muszáj…
-Ezért meghalsz…-suttogta a miko, majd elrikkantotta magát.-Tűz!-és már változott is át.
Testét lángok ölelték körbe, szeme szintén lobogott. Támadásra készülődött. De nem akármilyenre. Ujjaival tölcsért formált, ami egyre csak nagyobbodott.
-Tűztornádó!-kiabálta, majd elengedte.
Pár perc múlva a felkeveredett por leült a földre. Csak egy megcsonkított, a felismerhetetlenségig megégett testet lehetett látni. Még a ruháján lévő arany kitüntetések is megolvadtak, és szétfolytak. Mindenki fáradtan esett össze. A földön feküdve, levegő után kapkodva a hanyou megszólalt:
-Azt hittem, megint elveszítettelek…
-Azt hittem, sosem látlak többé…-suttogta mosolyogva vissza a miko.
Ujjaik összefonódtak, majd lágyan megcsókolták egymást.