|
19. Fejezet
Kagome-Lara 2008.03.02. 19:39
XIX. fejezet
Megnyugvás
-Kagome!-szólt Inuyasha.
Már hajnalodott. Az éjszakát együtt töltötték. A lány felemelte a fejét a fiú izommal teli mellkasáról, és a szemébe nézett.
-Mondjad!
-Visszamegyünk még valaha?
-Ezt hogy érted? Hova?
-Hát a középkori Japánba.
-Tudtam, hogy előbb utóbb meg fogod ezt kérdezni. De reménykedtem benne, hogy inkább utóbb.
-Mi?
-Ha akarod, bármikor visszamehetünk. Csak nehéz itt hagynom ezt a világot. De inkább átmegyek veled, minthogy itt maradjak, de ne mozdulhassak ki a házból.
-Miért ne mehetnél ki?
-Mert én e világ számára már halott vagyok. Nem emlékszel? Csak feltámadtam. De ezt senki sem hinné el. És ha netán elmennék valami olyan helyre, ahol felismernek… Bele se merek gondolni!
-Értem. Akkor…
-Igen, visszamegyünk. És ott is maradunk. Együtt.-mosolygott rá.
-Köszönöm!-csókolta meg.
-De mégis mit?
-Hogy ennyi mindent feláldozol értem.
-Ugyan már! Versenyezzünk! Ki öltözik fel előbb?
-Hé! Ez nem ér!-kiabált a hanyou, mikor Kagome hirtelen kipattant az ágyból.
Kagome egy fehér, lenge egyrészes, hajókivágású szoknyát húzott fel, nyakában a Szent Égkő csillogott. Haja most lágy, ében színű hullámokban omlott vállára. Lábára egy szintén fehér, magas sarkú felül kötős szandált húzott. Miután végeztek, összepakoltak, és belevetették magukat a kútba, kékes fényvihar kíséretében.
Mikor kiértek, megpillantották Sangot, Mirokut, Nashizot és Kirarát, amint önfeledten játszanak, mint egy boldog család. Mivel azok is voltak. De mikor észrevették őket, a szellemirtó Kagome nyakába ugrott.
-Kagome!-kiabálta.-Hát visszajöttetek!
-Igen, Sango!-mondta, és közben felkapta Nashizot.-Milyen nagy lettél, kicsim!
-Keresztanyu, Keresztapu!
Miután elmesélték a történteket, megebédeltek, és a napot együtt töltötték. Kis idő múlva Inuyasha és Kagome talált maguknak egy alkalmas kunyhót, berendezkedtek, és ott élték tovább életüket boldogan…
Folytatása következik!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
