II. fejezet
�j vil�g

H�t itt vagyok. Teljes�tettem az egyik legnagyobb �lmomat. Eljutottam ide�ig. Ami azt jelenti, hogy nem vagyok egy puh�ny kis senki. Az emberek mindenfel�l engem ker�lgettek, tekintve, hogy volt n�lam vagy �t �ri�si b�r�nd, de �n csak belefeledkeztem a l�tv�nyba. P�r perc hat�ssz�net ut�n kil�ptem a „friss” leveg�re. M�g ha el�gg� b�z�s is volt, mosolyogva szippantottam egyet bel�le. Magam ut�n hurcolva a cuccaimat, vad�sztam egy taxit, �s megmondtam neki a c�met, ahol m�r v�r az ingatlank�zvet�t�m. Megig�zve figyeltem azt a v�rost, amit csak a filmekben l�ttam. A l�zad� k�z�piskol�sok, a komoly, egyenruh�s egyetemist�k, az �zletemberek. �s a nagy ny�zsi. �ri�si ny�zsg�s. Im�dom! Oda�rtem. Egy meredek l�pcs� vezetett fel a h�zamhoz. A l�pcs� alja fel�l egy eleg�ns ruh�ba �lt�z�tt k�z�pkor� n� v�rt engem.
-�n Laura H�bor? – k�rdezte.
-Igen, de az �j nevem Higurashi Kagome-Lara. �rvendek. – fogtam vele kezet.
-Nos, ez lenne a h�z, amir�l besz�lt�nk – �l�ben. Eddig csak k�peken l�tta. Mit sz�l hozz�?
-K�v�lr�l t�k�letes. – �s az is volt: emeletes, t�glalap alak� h�z, vil�goss�rga fallal, nagy ablakokkal, �s egy bej�rathoz vezet� keskeny kis �sv�nnyel. – Megn�zhetn�m bel�lr�l is �l�ben?
-Hogyne. – felelte, majd odasz�lt a taxisnak, hogy hozza fel ut�nunk a csomagjaimat (na nem mintha �n nem tudtam volna megmondani neki, csak nem jutott eszembe ilyet k�rni egy taxisof�rt�l…).
Bel�pve az ajt�n egy t�gas el�szoba k�pe t�rult el�m. P�r m�terrel arr�bb, balra a nagy konyha helyezkedett el, jobbra pedig a l�pcs� vezetett felfel�. Egyenesen el�refel� pedig egy n�gyfel� el�gaz� r�sz volt. Az els� ajt� a mosd�t, a m�sodik a f�rd�t, a harmadik egy vend�gszob�t, a negyedik pedig egyfajta t�rol�szob�t rejtett. Az emeletre fel�rve mindj�rt egy hossz� folyos�t l�ttam, jobb oldalt pedig egym�s mellett h�rom h�l�szob�t.
-Ez a h�z bel�lr�l m�g nagyobb! Biztos annyi, amennyiben megegyezt�nk? – vontam k�rd�re a n�cit, aki mindenhov� k�vetett.
-H�t persze!
-Rendben! V�glegesen meggy�z�tt. Holnap megk�thetj�k a szerz�d�st.
-Pomp�s! H�t akkor holnap d�lel�tt tal�lkozunk! – ny�jtott �t egy n�vjegyk�rty�t, amin rajta volt minden, kezdve a n�vvel, befejezve a c�mmel.
-Ott leszek! – mosolyodtam el. – Megpr�b�lom kit�lteni ezt a nagy h�zat, �s dekorat�van berendezni.
-Nem messze innen, a belv�ros sz�l�n van egy ilyen bolt, aj�nlan�m mag�nak.
-K�sz�n�m, majd ben�zek! Viszl�t!
-Viszontl�t�sra!
�s magamra hagyott.

M�shol…
-N�zz�k, j�l �rtettem-e. Van egy m�sik vil�g, amin egy k�ton kereszt�l lehet �tjutni. �s abban a vil�gban van egy l�ny, aki nagyon hasonl�t Kikyora, �s akit �t kell hoznom ide. Ha ezt megteszem, Kikyo megkapja a lelke m�sik fel�t? – vont k�rd�re egy p�vi�nruh�s embert egy kutyaf�l� fi�.
-Igen, mivel Kikyo lelke m�sik fele ebben a l�nyban van.
-�s mi a biztos�t�k? – h�zta magasba egyik szem�ld�k�t a kutyaf�l�.
-A szavam. – vigyorgott.
-Hah! Mert neked lehet hinni! – horkant fel m�rgesen.
-Ak�r hiszel nekem, ak�r nem, ez az egyetlen es�lyed. �s most menj a Szent F�hoz, ugorj bele a k�tba, �s el�sz�r csak tartsd szemmel a l�nyt. Majd �n sz�lok, hogy mikor hozd el ide.
A kutyaf�l� nem sz�lt semmit, csak v�gott egy m�rges fintort, �s elugr�lt a helyr�l.
Ak�rmennyire is ut�lom, �s bossz�t akarok �llni rajta, most csak � seg�thet Kikyon. Csak tarts ki szerelmem! Hamarosan visszakapod a lelked m�sik fel�t! – gondolta, majd visszaeml�kezett arra az id�re, amikor fel�t�tte fej�t a probl�ma.
”Kikyoval �pen egy tiszt�son �ltek. A l�ny – mint mindig – kifejez�stelen �s rideg arcot �lt�tt mag�ra. Egyszer csak a has�ra szor�totta kez�t, �s l�that�an szorongott a bel� nyilall� f�jdalomt�l.
-Mi a baj, Kikyo? – kapta fel a fej�t a kutyaf�l�.
-M�r el akartam mondani neked, Inuyasha. – ny�gte a papn� (a ruh�j�b�l k�vetkeztetve) – Mostan�ban szenvedek a lelkem m�sik fele n�lk�l.
-Hogyan lehet visszaszerezni?
-Ezt csak Naraku tudja. Menj el hozz�, k�rlek.
-Rendben, megteszem. Te maradj itt. – fel�llt, majd k�sz�lt volna elindulni, amikor m�g visszafordult – Meddig b�rod m�g?
-Azt hiszem m�g k�t h�tig.
-Tarts ki! – sz�lt m�g h�tra Inuyasha, majd elszelelt.”

Az az �tkozott Naraku! Biztos nem fogja betartani az �g�ret�t, de h�t csak rem�nykedni tudok! Most m�g vigyorog, de majd ha meggy�gy�tottam Kikyot a lelk�vel, meg�l�m!

M�shol…
D�lel�tt elint�ztem a szerz�d�st az ingatlank�zvet�t�m irod�j�ban, majd olyan egy �ra fel� megpillantottam egy �ll�sk�zvet�t� �p�letet, �s gondoltam, ha m�r itt vagyok, megpr�b�lom, h�tha lesz valami nekem val� munka. Nem voltak annyira sokan, sorsz�mot h�ztam, �s r�pke t�z perc alatt sorra is ker�ltem. Egy id�s f�rfihoz ker�ltem, aki �tny�jtott nekem egy pap�rt, �s azt mondta, t�ltsem ki. Megtettem, majd n�mi egyezked�s ut�n tal�ltunk egy munk�t.
-H�tt�rt�ncosokat keresnek egy film k�sz�t�s�hez. V�logat�s lesz, p�rokban kell majd el�adni egy t�ncot, amit ott hat�roznak meg.
-Remek! Mennyi fizetnek?
-El�g sokat ahhoz, hogy egy h�napig ellegyen vele.
-Rendben, mikor lesz?
-Holnap, de kinyomtatom mag�nak a sz�r�lapot.
-K�sz�n�m. – mondtam, mikor megkaptam, �s hazamentem.
Tegnap annyit dolgoztam, hogy a lak�som m�r majdnem k�sz. Modern st�lusban van berendezve, benne egy kis jap�nnal.
Hamar elj�tt a m�snap, �gy gondoltam, mivel kett�kor kezd�dik, ink�bb nem eb�delek. Elindultam, de elt�vedtem. Pont most! R�n�ztem a mobilomra: kett� �ra! Istenem, elk�stem! Valahogy megtal�ltam a helyet, de ekkor a h�tam m�g�tt egyre gyorsul� l�peteket hallottam. �ppen csak h�tran�ztem, futottam tov�bb. Mikor a fi� berobogott a bej�rati ajt�n, be�rt engem, �s k�rdezett valamit.
-Te is oda igyekszel, ahov� �n?
-Val�sz�n�leg. – kapkodtam leveg� ut�n.
�s �gy is volt. Mikor oda�rt�nk az ajt� el�, berontottunk rajta. Minden szem r�nk szegez�d�tt. �n nagy nehezen kiny�gtem egy mondatot.
-Eln�z�st a k�s�s�rt!
-Nocsak, a hi�nyz� emberk�ink! – sz�lt a koreogr�fus. – Bizony�ra ti annyira j�k vagytok, hogy megengedhetitek magatoknak a k�s�st!
H�! Hogy lehet valaki ilyen bunk�?! Nagy �nfegyelmet kellett tanus�tanom, hogy ne v�gjak vissza neki.
-Akkor bizony�ra nem b�nj�tok, ha ti kezdtek!
Erre se sz�ltam semmit, csak elmosolyodtam. Remek! Legal�bb majd megmutatom ennek a nagyk�p� majomnak, mit tudok!
-Nem b�njuk! – hallatszott egy hang mell�lem.
Csak most vettem �szre igaz�b�l hogy a fi� ott �ll mellettem. Jobban szem�gyre vettem: n�lam egy fejjel magasabb, nagydarab, izmos alkat, t�sis hajjal, v�gott, s�t�t tekintet� szemmel. Ami azt illeti, el�g j�k�p�. � is m�regetni kezdett. Ahogy mosolygott, arra k�vetkeztettem, �n is bej�v�k neki. Visszamosolyogtam.
-�lt�zzetek �t! – zend�lt a koreogr�fus hangja. – Ja, kisl�ny! Magas sark�t h�zz�l!
Nem v�laszoltam, csak megfordultam, �s bel�ptem az �lt�z�be. �t�lt�ztem, majd �ppen abban a pillanatban l�ptem ki, amikor az a fi�. Megint �ttanulm�nyoztuk egym�st. Rajta izomp�l� volt, �s r�vidnadr�g. �, Istenem, milyen sz�vd�gleszt�en n�zett ki! Azt hiszem, nekem m�g �gy nem tetszett pasi, mint �, ami nagy sz�. De nem pirultam el. Van m�r el�g tapasztalatom ilyen t�ren. Tal�n t�l sok is, �s t�ls�gosan ismerem a pasikat. De ez perpillanatban nem sz�m�t. Rajtam egy simul�s top volt, fesz�l�s nadr�ggal, �s magas sark� a koreogr�fus k�l�n k�r�s�re. Megakadt a m�sikon a tekintet�nk. De nem volt id�nk tov�bb m�regetni egym�st, mert felzend�lt a zene, ami a Dirty Dancing c�m� filmekb�l ismert, a Cuba.

-Felt�telezem, tudj�tok, milyen t�nc k�vetkezik. De aki nem tudja, el�rulom : latin-amerikai t�ncok j�nnek. Kezdhetitek! – intett fel�nk.
�n elindultam az egyik sarokba, a sr�c a m�sikba. Felvett�k a kiindul� helyzetet, �s elkezdt�nk dancelni. El sem tudj�tok k�pzelni, milyen j� volt vele t�ncolni! Mivel ez alapvet�en egy simul�s t�nc, volt alkalmam meg�rinteni p�r testr�sz�t, ha �rtitek, mire gondolok… A v�g�n � behajl�tott, mint a filmekben a t�nc v�g�n szok�s. Majd enyh�n felh�zott, �s egym�sra mosolyogtunk. Azt�n a koreogr�fus hangja zend�lt.
-Nehezemre esik elismerni, de t�k�letes nyit�t�nca volt a v�logat�snak! Egy tapsot meg�rdemelnek!
Mi lihegve odament�nk a t�bbiekhez, mivel m�r kiadt�k a parancsot, �s a l�nyoknak egy csoportba kellett menni�k, a fi�knak �gyszint�n. Estefel� v�gezt�nk, �s m�r meghat�rozt�k a p�rokat. Mikor hozz�m �rt a t�ncoktat�, engem ahhoz a cuki pasihoz sorolt, h�la az �gnek. �gy b�cs�zott t�l�nk a koreogr�fus, �letem legjobban siker�lt t�nca ut�n:
-K�sz�n�m mindenkinek a munk�j�t, j�v� h�ten tal�lkozunk! – �s elhessegette a csapatot.
L�ttam, hogy a fi� egy sz� n�lk�l kimegy, �s ez egy kicsit b�ntott. De tal�n csak �n vagyok t�ls�gosan bizakod�.
-V�rj egy percet! – ki�ltott ut�nam a t�nctan�r.
-Igen?
-Hogy lehet, hogy eddig m�g nem hallottam r�lad, hiszen a profi fokot �t�d meg a l�tr�n a t�ncosok k�z�tt? �n minden csoportot ismerek az orsz�gban.
-�pp ez lehet a gond. �n csak k�t napja �lek Tokyoban, Magyarorsz�gr�l k�lt�ztem ide. De ott is t�ncoltam. Gyakorlatilag 6 �ves korom �ta. K�l�nf�le st�lusokban.
-Milyen egy�ttesn�l volt�l?
-H�t, l�ssuk csak… Legt�bb ideig a Lippent�s csoportn�l…
-A Lippent�s�kn�l?
-Igen. Ismeri?
-H�t persze, nemzetk�zi h�rneve van.
-�r�l�k, hogy m�g ide is eljutott a h�r�nk. Akkor �n megyek is. Viszl�t!
Azt�n �t�lt�ztem. Kimentem a bej�rati ajt�n, �s m�g miel�tt elindulhattam volna, valaki elkapta a csukl�mat. Nem ijedtem meg, valahogy sejtettem, ki az. H�trafordultam, majd szembetal�ltam magam azzal a s�t�t tekintettel…
-Szia! – k�sz�nt r�m a sr�c.
-Hello! – m�g mindig fogta a kezemet, majd m�g miel�tt sz�lhattam volna, ezt mondta:
-�, bocsi! – �s elengedte. – �n Takaya vagyok. �s te?
-Kagome-Lara De szerintem m�t tudod a nevem, mivel a koreogr�fus m�r eml�tette.
-�gy van. De t�led akartam hallani. – nevetett.
�n is visszanevettem r�. Olyan cuki! Asszem, el�gg� beleestem. �s ahogy n�zem, � is.
-Gy�ny�r� a mosolyod. – mondta.
-K�szi.
-Nagyon j�l t�ncolt�l odabent. Nem hittem volna, hogy lesz valaki is, akivel ilyen felszabadultan tudok t�ncolni, mint ahogy veled. �r�l�k, hogy ezut�n is egy�tt fogunk dancelni!
-Furcsa, de �n is �gy vagyok vele. Vagyis veled.
-Nincs kedved meginni velem egy friss�t�t valahol?
H�t mi lenne ez, ha nem randik�r�s? Siker�lt!
-Semmi akad�lya. De csak ha te mondod meg hol, mivel �n nem ismerem a v�rost.
R�m mosolygott, majd elindultunk egym�s mellett, m�g nem k�zen fogva.
-Nem ismered?
-Nem, mivel k�t napja k�lt�ztem ebbe az orsz�gba.
-T�nyleg? �s hol �lt�l eddig?
-Magyarorsz�gon. Egy par�nyi orsz�g Eur�p�ban.
-Hallottam m�r r�la. Azt mondj�k, nagyon sz�pek a magyar n�k. Igazuk van.
-Haha! Nem mindegyik�k ilyen sz�p. Ahogy �n sem. Van n�lam szebb is.
-Ugyan m�r! Hidd el, nincs!
D�bbenten n�ztem r�. Ez azt�n nem totoj�zik! De nem is b�nom…
-Most mes�lj te egy kicsit magadr�l! – sz�ltam.
-Rendben. 21 vagyok, itt lakom Tokyoban, itt is sz�lettem. Tavaly m�g a n�v�remmel, ap�mmal �s any�mmal �ltem, de most m�r saj�t lak�som van.
H�ha! Ez c�lz�s akart lenni?
�s ez �gy ment v�gig, am�g oda nem �rt�nk. Be�lt�nk egy k�v�z�ba, �s csak �gy d�lt bel�l�nk a sz�, mint a l�va. Sokat nevettem vele. Azt hiszem jobbat nem is tal�lhatn�k n�la. Nem egy olyan pancser, nyomi kisfi�, hanem egy �rett, f�rfias, izmos, vicces, de minden esetben megfontolt f�rfi.
Mikor v�gezt�nk, kil�pt�nk a k�v�z� el�. De akkor �vatosan mag�hoz h�zott, �s adott egy puszit a sz�mra.
A sz�mra?! Na ne m�r! De ha jobban belegondolok jobb is �gy. Nem kell elsietni a dolgokat, nem akarom r�gt�n az �gy�ban tal�lni magamat.
Majd megfogta a kezemet, �s �gy ment�nk tov�bb. �tk�zben elk�rte a mobilsz�momat. Egyszer csak hirtelen meg�llt.
-Tulajdonk�ppen hol is laksz?
-Ne agg�dj, nem ker�lt�k el! A v�rost�l nem messze. – spiccre emelkedtem, �s most �n pusziltam sz�jon �t.
-Rendben. – vigyorgott.

Azt�n f�l�ra m�lva – pontosan kilenc volt – meg�rkezt�nk. Felk�s�rt a l�pcs�n a bej�rati ajt�mhoz. �ppen beraktam a kulcsomat a z�rba, amikor hirtelen – �s nem �gy, mint a k�v�z�n�l – mag�hoz h�zott. Nem finomkodott, de nem is volt durva. Csak hevesen �tkarolta a derekamat, �s megcs�kolt.
Igen!
J�zusom! Eddig senki sem sm�rolt le �gy, mint �. �n is a nyaka k�r� fontam a karjaimat, �s k�zelebb h�z�dtam. Egyszer�en csak annyit tudn�k mondani r�, hogy nagyon j�. Szenved�lyes volt, nem olyan kezd�kre jellemz� dolog, mint az a sz�jra puszi. Hanem olyan tapasztaltak�, mint �n meg �, vagy legal�bbis �n. R�la m�g ezt nem tudom. M�rmint hogy tapasztalt-e.
Majd elengedett, �s m�lyen a szemeimbe n�zett. Nem b�rtam tov�bb. Most �n cs�koltam meg. Nem tehetek r�la, az ajkaim k�v�nt�k az ism�tl�st. M�g mindig ott �lltunk egym�sba gabalyodva, mikor megsz�lalt.
-Holnap este nyolckor? �rted j�v�k.
-Holnap p�ntek. Ok�, nyolckor j� lesz. Hogyan �lt�zzek? Eleg�nsan, vagy…
-Nagyon d�g�sen… - suttogta a f�lembe, majd megcs�kolta a nyakamat.
-Megbesz�lt�k. – adtam egy gyors puszit neki – J� �jt!
-Neked is.
�s bementem. Az ajt�nak d�ltem, �s mosolyogva az ajkamba haraptam. Nem akartam m�g egyszer lesm�rolni, mivel m�r ismerem magam annyira, hogy tudjam, nem b�rn�m akkor komolyabb folytat�s n�lk�l.

Gyorsan behabzsoltam valamit, lezuhanyoztam, �s kimer�lten d�ltem az �gyamba.