V. fejezet
Rejt�ly

�t�rve egy m�sik vil�got l�ttam magam el�tt. Inuyasha mindent elmagyar�zott nekem, hogy a k�z�pkori Jap�nban vagyunk, hogy �n egy nagy erej� papn� vagyok. �s a t�bbi, �s a t�bbi…
Igaz�b�l meglep�dtem magamon. Hal�los hidegs�ggel, �s nyugalommal k�rdezgettem. Majd le�ltem egy fa t�v�be. M�r esteledett. A fi� letelepedett mell�m. �s akkor robbant a bomba.
-Mi�rt kellett nekem idej�nn�m?
-M�r mondtam. Meg kell gy�gy�tanod valakit.
-De kit? �s hogyan?
-Id�vel mindent elmondok.
-Rendben.
Nagyon gyorsan s�t�t lett. De egyszer csak megsz�lalt:
-Tudod, meglep�dtem rajtad.
-Igen? Mi�rt?
-Mert a t�bbi ember m�r hal�lra faggatott volna, �s hisztizett volna, hogy m�gis mi ez a vil�g, amibe ker�lt, �s hogy � mi�rt is van itt. De te csak p�r k�rd�st tett�l fel, nyugodtan, �s nem kiab�lva.
Feln�ztem r�, mivel magasabb volt n�lam, �s r�mosolyogtam.
-Tudod, bonyolult n� vagyok. De �n se �rtelek.
-Ezt most mi�rt mondod?
-L�tom rajtad, hogy valamilyen k�t dolog k�z�tt vacill�lsz. Csak nem tudom, hogy min, vagy kin. L�tom a szemedben, hogy nem �lsz valami boldog �letet.
Nem sz�lt egy sz�t sem, csak meredt maga el�.
-Azt is l�tom rajtad, hogy sok csap�s �rt, nem volt hozz�d kegyes a sors. Ezek m�ly sebeket �t�ttek a lelkedben �s a sz�vedben is. �n nem tudom, mik azok. – �n is elkezdtem tanulm�nyozni a cip�orromat, �s folytattam – Tudod, Inuyasha, minden ember egy rejt�ly. Van, aki soha sem fedi fel senki el�tt a titk�t, mert f�l, hogy ami a p�nc�l alatt van, el�t�lik, vagy gyeng�nek nevezik miatta. Vannak, akik el�rulj�k, de csal�d�s �ri �ket, mivel nem a legmegfelel�bb embernek �rult�k el f�ltve �rz�tt titkukat. �s azok, akik szint�n elmondj�k, de nem sz�rmazik bel�le semmi bajuk, mivel j�l v�lasztott�k ki azt a szem�lyt, akit beavattak, �s �k boldogok lesznek. Te melyik csoportba tartozol, Inuyasha? Azokhoz, akik nem �rulj�k el? Vagy azokhoz, akik el�rulj�k, de nem a j� embernek? Vagy net�n azokhoz, akik el�rulj�k, �s megk�nnyebb�lnek? Te d�nt�d el, mit kezdesz magaddal. A kezedbe veszed a sorsodat, �s magad d�nt�d el, hogyan alakuljon az �leted, vagy csak sodr�dsz a t�rt�n�sekkel? Ezek az �let neh�z k�rd�sei, amire szint�n neh�z v�laszolni. – mondtam. – …De rem�lem, hogy �n egyszer felt�r�m a p�nc�lodat, �s megfejtem a rejt�lyedet… - itt a v�ll�ra hajtottam a fejem.
� �tkarolt, �s �gy voltunk.
-���… Mond, hogy is h�vnak? – erre elmosolyodtam.
-Kagome-Lara. De h�vj csak Kagom�nak. Vagy Lar�nak. Vagy amelyik tetszik.
-Akkor Lara.
-Hm… Furcsa… Takaya is mindig �gy sz�l�tott… Gondolom, tudod, ki az, mivel ha nem t�vedek, akkor te volt�l az, aki az�ta figyelt, mi�ta Jap�nba �rkeztem…
-Igen.
De itt els�rtam magam. Mivel Takay�ra gondoltam.
-Sajn�lom. Most biztos azt gondolod, hogy egy �rz�keny liba vagyok. – szipogtam.
-Dehogy. Nem vagy az. – �s itt er�sebben �lelt. – De most hogy gondolkodok, a Kagome n�v jobban tetszik. Rem�lem nem b�nod, ha �gy sz�l�talak.
-Nem. K�sz�n�m. – �s itt befejeztem a s�r�st.
Kicsit furcs�n n�zhett�nk ki. �n felh�zott, �tkarolt t�rdekkel, � pedig csak az egyik l�b�t h�zta fel; egym�snak d�lve, �tkarolva a m�sikat. Ekkor �tfutott rajtam a hideg, �s megborzongtam. Nem a gondolat miatt.

-F�zol? – k�rdezte.
-Dehogy.
-Na ne mond, �reztem, hogy megborzongt�l.
-Rendben, bevallom. F�zom. De nem hoztam magammal kab�tot, nem gondoltam, hogy ennyire le fog h�lni a leveg�…
Ezut�n fel�llt, �s levette a fels�j�t, majd r�m ter�tette.
-De h�t �gy meg fogsz f�zni! – mondtam, mikor vissza�lt.
-Nem baj.
-M�r hogy ne lenne baj? Gyere k�zelebb! – �s sz�th�ztam a ruhadarabot, majd mindkett�nkre ter�tettem.
M�r el�g k�m�s voltam, majdnem lecsuk�dtak a szemeim, mikor csak ennyit k�rdeztem:
-Megengeded, hogy r�d hajtsam a fejem?
-Persze.
-K�szi.

�s a mellkas�ra hajtottam a kobakom, a kezemmel pedig bel� karoltam. Azt�n elaludtam.

J�zusom! Mit csin�lok! Ezt nem tehetem! M�g a v�g�n bel�szeretek! De az nem lehet! Nem tehetem ezt Kikyoval! De… - �s r�n�zett a rajta alv� l�nyra, megsimogatta az arc�t.

A l�ny b�re meglep�en sima �s puha volt, mint az �jsz�l�tt csecsem�k�. A fi� ezt a mozdulatot t�bbsz�r is megism�telte, m�g a zsigerei is belebizseregtek.

Kikyo ide vagy oda, nem hagyhatom, hogy ez a l�ny Naraku karmai k�z� ker�lj�n. De Kikyot se hagyhatom meghalni. Mit tegyek?!

A f�k takar�s�ban egy n� �lt egy lebeg� tollon: Kagura, a sz�lboszork�ny volt az, Naraku egyik csatl�sa. Inuyash�t �s Kagom�t figyelte.

Nocsak! Inuyasha f�lrel�p? Ezt meg kell mondanom Narakunak! – gondolta, majd elrep�lt…