VI. fejezet
K�zels�g

Reggel egym�sba gabalyodva �bredt�nk. �jszaka valahogy eld�lhett�nk, vagy nem tudom, mert most m�r fek�dt�nk egym�son. Mikor fel�bredtem, �s megl�ttam, akaratlanul is fel�bresztettem. Elv�r�s�d�tt.
-Bocs�nat! – mondtam.
-���… Az �n hib�m is…
Azut�n nem sz�ltunk egy sz�t se, csak megreggelizt�nk (�n tal�ltam magamnak valami gy�m�lcsf�l�t, mivel gyerekkoromt�l fogva ut�lom a halat), �s elindultunk. Mikor megk�rdeztem t�le, hogy hova megy�nk, csak ennyit felelt:
-Egy f�lszellemhez.
-Egy olyan szem�lyhez, mint te, csak � nem a kutyafajt�b�l. Igaz?
-Pontosan.
-Rendben.
�s ezut�n (szint�n) csak sz�tlanul bandukoltuk egym�s mellett. Mikor beesteledett, m�g mindig nem �rt�k el a „c�lunkat”, �gy megint let�boroztunk. De �n el�tte felfedeztem egy melegviz� tavat, �s elhat�roztam, hogy megm�rt�zom benne. Ezt meg is mondtam neki:
-L�ttam egy tavat, elmegyek f�rdeni.
-V�rj! Nem mehetsz el, megt�madhatnak! M�g nem tudod haszn�lni az er�det!
K�zel l�ptem hozz�, �s a f�l�be s�gtam:
-Ha ennyire f�ltesz, gyere velem!
Erre � hajt�vig elv�r�s�d�tt, mire �n majdnem kifek�dtem a nevet�st�l, de nem akartam, hogy bunk�nak l�sson, ez�rt csak sz�lesen mosolyogtam. � m�r visszanyerte eredeti b�rsz�n�t, �s odal�pett hozz�m, el�g k�zel. Kb. 10 centi volt k�zt�nk. Azt hittem, megcs�kol. M�r k�zeledett is egym�shoz a sz�nk, de ekkor � �szbekapott, �s hirtelen arr�bb h�z�dott.
-Sa-sajn�lom…
Nem v�laszoltam, csak r�mosolyogtam. Azt�n felkaptam a t�sk�mat, �s elindultam a t� ir�ny�ba. Oda�rve k�r�ln�ztem, majd levetk�ztem. Nem tudtam, hogy figyelnek, �s hogy valaki �ppen r�lam �s a puc�r testem l�tv�ny�r�l sz�vi gondolatait…

� Istenem, de gy�ny�r�! A teste v�gtelens�gig kecses, �s maga a l�tv�ny… De perverz vagyok, nem b�mulhatom! De… Nem tudom levenni r�la a szememet. – ekkor egy dalt kezdtem �nekelni:

-„Hidd el, hogy annyira f�lek �n!
 Nem tudom, van e m�g rem�ny.
Hogy egyszer majd engem �gy szeretsz,
Ahogyan kit sosem feledsz.

N�zem, ahogy alszol a v�llamon,
�bren vagyok, �s �lmodom.
Hogy egyszer majd v�gre v�get �r,
Minden k�nnyem aludni t�r.

Ha mondan�m, nem hinn�d el,
A f�jdalomt�l s�rni kell.
Ha mondan�m, te csak j�t nevetsz,
Ahogy g�nyol�dik az �rtelem.
Pedig r�g tudjuk m�r, hogy bolond aki s�r,
De sokszor a szavad a sz�vembe v�res t�rrel �r.

V�rom, hogy hulljon r�m az �j,
Senki nincs, csak a sz�l mes�l.
Egy vil�gr�l, ami t�led sz�p,
B�rcsak a sz�vedbe maradn�k.

N�zn�m, ahogy alszol a v�llamon,
Hi�nyzol, m�gis j� nagyon,
Hogy hiszem m�g, �s �rzem m�g,
�lom, de veled lehetn�k!”

Gy�ny�r� hangja van! M�gis… �gy �rzem, a dal r�lam sz�l… Ugyan m�r, nem lehetsz ilyen �ntelt, Inuyasha! Nem b�rom tov�bb, oda kell mennem!

A v�z a mellem f�l� �rt, �s �n elmer�ltem benne. �lveztem, hogy v�gre lef�r�dhetek. Gondolkodtam kicsit az eg�sz helyzetemen. B�nt m�g, amit Takaya tett velem, de m�r nem annyira, azt hiszem, kezdem t�ltenni magam a dolgon. De viszont ez az Inuyasha… Felkavart. Tan�cstalan vagyok vele szemben. Nem tudom, mit �rzek ir�nta… Szeretem egy�ltal�n? M�g nem mondom, hogy igen, de azt hiszem kis id� kell m�g hozz�, �s olyannyira menthetetlen�l szerelmes leszek bel�, mint m�g soha senkibe. De kell ez nekem? Kell, hogy megint megb�ntsanak, hogy ott hagyjanak, mint egy letaposott vir�got? Nem. De lehet, hogy nem lesz �gy. �s ha m�gis? Jaj, nem tudom, mit kezdjek ezzel a f�lszellemmel!
Megijedtem. Mert egy er�s, izmos kar a derekamra fon�dott. A f�rfi megford�tott. �s szembetal�ltam magam a meztelen Inuyash�val. De csak a fels�test�t l�thattam… Csak �lltunk ott, mikor k�zelebb h�zott, �s meg�lelt rendesen. Nem tudtam ellen�llni a k�s�rt�snek, a nyaka k�r� fontam a karjaimat.
-Mi�rt? – k�rdeztem suttogva.
-Meggondoltam magam. Itt leszek melletted, hogy megv�djelek minden percben, mindent�l.
-De mi�rt vagyok neked ennyire fontos?
-Ezt ne k�rdezd…
-Mi�rt?
-Mert nem tudom…
-Val�sz�n�leg az�rt akarsz megv�deni, mert �n vagyok az egyetlen, aki meggy�gy�thatja azt a szem�lyt. Aki a szerelmed. Eltal�ltam? – �s k�nnyes szemekkel h�tat ford�tottam neki.
-Most m�r nem vagyok biztos benne, hogy a „szerelmem”.
-Most m�r nem vagy biztos? �s mi�rt bizonytalanodt�l el?
-Egy l�ny miatt, akit nemr�g ismertem meg. Elmondom, h�tha ismered: hossz�, fekete haja van, mindenf�le sz�n� szeme, kecses teste, telt ajka. Kedves, mosolyg�s. R�j�tt�l, ki az? – �s ism�t visszaford�tott fel�, �tkarolva a derekamat.
Mikor nem v�laszoltam, ezt mondta:
-Te vagy az. M�g nem tudom, mit �rzek ir�ntad, de ezt meg kell tennem. – �s hevesen megcs�kolt.
M�g Takayan�l is jobban sm�rol, ha lehet ilyet mondani. Olyan forr�n nekem esett, hogy azt hittem, el�gnek az ajkaim. Azt�n befejezte, �s a szemeimbe n�zett. �n is viszonoztam a pillant�st.
-A szemed �jra melegs�ggel teli. Ezek szerint ez seg�tett. – �s megint megcs�kolt.

-Csak az�rt csin�lod, hogy jobban �rezzem magam. – hitegettem magamat hangosan.
-Ezt te sem gondolod komolyan. – jelentette ki.
Azt�n megint lesm�rolt.
-De mi lesz Kikyoval?
-Honnan tudod a nev�t?
-Nem tudom. De mi lesz vele? Hagyjuk meghalni?
-Nem hagyhatjuk. Meggy�gy�tjuk valahogyan.

Istenem, m�r megint hazudok! Kikyot Kagome lelke gy�gy�tja meg, de ha � elvesz�ti a lelk�t, akkor meghal! De nem tudom, kit szeretek…

-Nagyon izmos a mellkasod. – sim�tottam neki v�gig a has�n mosolyogva.
-Igaz�n?
-Igen.
-Neked pedig… - �s itt megfogta az egyik l�bamat, majd a combomt�l eg�szen a talpamig v�gigh�zta a kez�t. – A combod, �s a v�dlid k�kem�ny. Ilyen n�t m�g nem l�ttam, akinek ennyire kem�ny testr�szei lenn�nek. Ez minek a k�vetkezm�nye?

-Tudod, 6 �ves korom �ta t�ncolok. El�g kem�nyen, ami azt illeti…
-Akkor nem csod�lkozom.
-�s te?
-Sok harcban volt m�r r�szem.
-�rtem. – komolyodtam el.
-Ne szomorkodj! Mosolyogj, mert az megnyugtat. – �s megint megcs�kolt.
Majd t�bb lett. Hihetetlen! Egy hete vagyok vele, de m�ris az olyan egy�ttl�tre k�sz�l�nk. Ez egy kicsit sok nekem. De olyan j�l cs�kol, J�zusom! Kagome-Lara! Embereld meg magad, �s mondj nemet neki! Nemet nem mondok, hanem ink�bb…
�s kit�ptem magam a karjai k�z�l, be�sztam nevetve a t� k�zep�be, �s visszakiab�ltam neki:
-Kapj el, ha tudsz!

Elmosolyodott.

Ez�rt �rzek �n ir�nta �gy, ahogy. Teljesen m�s, mint Kikyo! Okosabb, tehets�gesebb, vid�mabb… Igen!

Majd egy csobban�st hallottam, �s a h�tam m�g�tt l�ttam, hogy fel�m �szik. Begyors�tottam, miut�n felmentem leveg��rt. Alig telt bele f�l perc, utol�rt, �s elkapta a derekamat, felh�zott.
-Rendben, te nyert�l! – kapkodtam leveg� ut�n.
De ekkor meghallottam a mobilom hangj�t. A partra �sztam, �s felvettem.
-Mondjad!
-Kagome-Lara!
-Takaya?
-Igen. Figyelj…
-Ne, ne kezd Takaya! Nem akarom hallani a kifog�sodat!
-Nem kifog�solok semmit, mivel nincs ments�g arra, amit veled tettem. �sszet�rtem a sz�ved. De tudd meg, nem akartam!
-Az nekem �des kev�s, megtetted �s k�sz! – kezdtem egyre nyomorultabbul �rezni magam.
-De… Ha �jra kezdhetn�nk, soha t�bb� nem tenn�k ilyet!
-Ha �jra kezdhetn�nk? Mi ketten? Olyan nincs m�r, Takaya! Tudod nagyon j�l, hogy magadnak k�sz�nheted ezt az eg�szet!
-Igen, de…
-Takaya! K�rlek! Tal�lsz n�lam jobbat is! L�gy j�! – �s letettem.
Kim�sztam a v�zb�l, magamra ter�tettem a ruh�mat, �s elvonultam egy fa m�g� �lt�zni. Mikor kij�ttem, Inuyasha is fel�lt�z�tt, �s nekem szegezte a k�rd�st:
-Mi�rt zaklat?
-Bocs, de most szeretn�k egy kicsit egyed�l lenni…
-Azt ne mond, hogy igent mondasz neki! – futott oda hozz�m, �s elkapta a karomat.
-Engedj el, k�rlek! Inuyasha, te is azt mondtad, hogy nem tudod, mit �rzel ir�ntam. Ezzel �n is �gy vagyok. �s neked m�g ott van Kikyo.
-De…

-Csak egy kis id�t k�rek, hogy �tgondoljam ezt az eg�szet! – �s megpusziltam, majd elmentem.

A fen�be! Olyan j�l ment minden, am�g nem telefon�lt az a f�lkegyelm�! Lehet, hogy sejt valamit Kagome?