VII. fejezet

Tehetetlens�g

Csak ballagtam, nem tudtam, merre, h�tamon a t�sk�mmal, �s gondolkodtam. Hogyan keveredtem megint ilyen helyzetbe??? �n mindig a leglehetetlenebb dolgokban vagyok benne! Most mi a fen�hez kezdjek??? �gy �rzem, szeretem Inuyash�t, de m�g nem vagyok biztos benne. � viszont csak ki akar haszn�lni, hogy meggy�gy�tsam az igazi szerelm�t, Kikyot. Igaz, ki�lvezi a helyzetet, de �n ezt nem hagyhatom! �s csak szenvedek emiatt. Azt hiszem, ki kell magamb�l szor�tanom az �rz�seket.
Hupsz! Hogy ez eddig mi�rt nem jutott eddig eszembe?!
Majd el�vettem a laptopomat, rejtve kapcsol�dtam msn-re, �s szerencs�mre Zs�fi fenn volt.
Eszembe jutott, hogyha az ember teljesen tan�cstalan, �s k�r�l�tte senki olyan sincs, akivel megvitathatn� dolgait, a bar�tai mindig ott vannak neki t�masznak, vel�k mindig besz�lhet. Nekem m�r �vod�s korom �ta Zs�fi a legjobb bar�tn�m. Nekem � jelenti a bar�taim k�z�l a legf�bb t�maszt. A megjegyz�seivel mindig visszar�nt a val�s�g hideg talaj�ra, �s seg�t ezut�n re�lisan gondolkodni. A maga val�s�g�ban nekem �k jelentik a legnagyobb lelki t�maszt. �n a bar�taimra mindig sz�m�thattam. �s �gy �rzem, ezent�l is v�gig mellettem lesznek majd.
-Szia! – �rtam neki.
-Hello! – kaptam a v�laszt.
-Rettenetesen �rzem magam.
-Csak nem a bar�tod betegedett meg, �s nem �lvezheted a… khm… cs�kjait?
-Ne is eml�tsd! Tudod, szerettem �t…
-Csak szeretted? Mi t�rt�nt?
-Megcsalt. Igen ki vagyok bukva.
-Szeg�nyem!

-De t�rt�nt m�s is. Felkeresett egy nagyon j�k�p� sr�c, hogy seg�tsek neki egy bizonyos �gyben. �n belementem egy kis besz�lget�s ut�n. Azt�n mikor elvitt egy helyre (nem randira!), t�rt�nt… khm… egyp�r dolog…
-Nem mondod!
-De. �s h�t m�r majdnem ann�l a dologn�l tartottunk, amikor megsz�lalt bennem a v�szharang. Mivel neki m�r van valakije.
-Te foglalt pasival kezdt�l ki?! Hogyan s�llyedhett�l le id�ig, Laura?! Ha ezt any�d megtudja, k�pes lesz rep�l�re sz�llni, �s hazahurcolni.
-De nem fogja megtudni. Ugye?

-T�lem nem.

-K�szi. Na, ott tartottunk, hogy… Ja, igen. Sz�val befejeztem a dolgot vele, �s megmondtam, hogy gondolkod�si id�re van sz�ks�gem. �s most itt vagyok, �s besz�lget�nk. Mit tegyek?
-Te olyan h�lye vagy!!! – �rta.
-Most mi�rt?!
-Mert ilyeneken t�r�d a fejed! L�tod, ha maradt�l volna, akkor most szem�lyesen is le tudn�lak cseszni!
-Ezt most fejezd be, vagy kil�pek! El se tudod k�pzelni, milyen rohadtul szarul vagyok, te meg csak piszk�lsz! H�t hi�nyzik ez nekem?!
-J�, ok�, bocs. Sz�val mit fogsz most csin�lni?
-H�t nem ez�rt k�rtem t�led seg�ts�get?
-J�l van na, ne harapd le a fejem. Szerintem mondd meg neki, hogy d�ntse el, kivel akar lenni. Azzal a m�sikkal, vagy veled. De szereted egy�ltal�n?
-Azt hiszem, igen.
-Azt hiszed? Laura, ez volt a D�viddal is, aki j�k�p� volt, j� fej, meg minden, �s n�gy nap ut�n szak�tott�l vele.
-De ez most teljesen m�s! Ir�nta olyat �rzek, mint m�g soha senki ir�nt! Figyelj, kiraklak webkamra, de halkan besz�lj az olyan dolgokn�l, mert lehet, hogy itt van a k�zelben! Ok�?
-Persze!

�s bekapcsoltam a webkamomat.

-H�k�s, hol vagy te? – k�rdezte, mikor megpillantotta a h�tam m�g�tt az erd�t.
-Az most nem �rdekes. Tegyem azt, amit mondasz?
-Figyelj, van m�s �tleted? Vagy szak�t azzal a m�sikkal, �s veled lesz, vagy azzal marad, �s lepattint.
-K�ssz, nagyon tapintatos vagy…
-Bocs, de ha �n nem, akkor senki sem fogja megmondani neked. Sz�val emeld fel a kofferodat, dr�ga, slattyogj oda hozz�, �s mond a szem�be ezt! Mert ha m�g egyszer megl�tom, hogy ilyen vagy miatta, �zenem neki, hogy szem�lyesen l�togatom meg, �s lesz egy kis csihi-puhi!
-Hahaha! – nevettem. – M�g mindig nem tudom felfogni, hogy tudsz n�ha ilyeneket mondani!
-H�t, le vagy maradva. Akkor nyom�s, szija!
-K�szi! Szija! – �s kil�pt�nk.
Fel akartam �llni, de ekkor nem tudom, mi �t�tt bel�m, �gy �reztem, mintha figyeln�nek. Tudtam, hogy Inuyasha az. Teh�t visszahelyezkedtem, �s B�linttal kezdtem el besz�lgetni. Had egye a s�rga irigys�g �s f�lt�kenys�g! Igaz, nem fogja �rteni, mit mondok neki, de �gy fogok artikul�lni, �s a testemmel besz�lni, hogy tudja, nem csak � bukik r�m egyed�l. Tudom, hogy nem lesz sz�p dolog, amit most csin�lni fogok, mivel B�lint csak a bar�tom, semmi t�bb, �s van m�r bar�tn�je (de ha nem is lenne, akkor is tabu), de ezt �gy �rzem, meg kell tennem.

Ezt nem hiszem el! Az el�bb m�g cs�kol�ztunk, most meg egy m�sik f�rfival fl�rt�lget! Micsoda egy n�szem�ly! Kikyo sose tenne ilyet velem! De ha jobban belegondolok, nem lehetek felh�borodva, hiszen �n meg Kikyoval vagyok… Megyek, nem hallgatom ezt tov�bb.

Hallottam, hogy elmegy. Ut�na m�g egy picit besz�lgettem vele, azt�n befejeztem. Kicsit sz�tn�ztem a neten, zen�t hallgattam, amir�l eszembe jutott, hogy nekem holnap pr�b�m lesz. Addigra haza kell mennem. Uh… Lassan felkeltem, �s visszamentem. Inuyash�t ott tal�ltam a t�z mellett egy f�nak d�lve. Mikor vissza�rtem, �ppen csak r�m pillantott, �s m�r nekem is szegezte a k�rd�st:
-Hol volt�l?
-Csak elint�ztem a dolgaimat.
-Vagyis egy m�sik f�rfival fl�rt�lgett�l! – kiab�lt.
De �n hal�los nyugalommal, egyenesen a szem�be n�zve mondtam.
-Ezek szerint k�vett�l.
-Ugyan m�r, mindketten tudjuk, hogy te is �szrevett�l!
-Val�ban?
-Ne j�tszd a h�ly�t!
-Tudod mit? Semmi k�z�d hozz�, hogy kivel, hogyan, �s mit besz�lek. Ezt jobb, ha most az eszedbe v�sed.
-De…
-�s holnap visszamegyek a vil�gomba.
-De…
-Nekem ott van az igazi �letem. Nem itt. K�l�nben is, az�rt megyek �t, mert dolgoznom kell.
-Nem igaz! Az�rt m�sz, hogy azzal a f�lkegyelm�vel tal�lkozz!
-M�g ha �gy is lenne, nem r�d tartozik, m�r megmondtam. Nem parancsolsz nekem.
-Dehogynem! K�l�nben nem j�tt�l volna velem, f�lt�l t�lem!
-Te is tudod, hogy ez �ri�si t�ved�s. Az�rt j�ttem veled, mert seg�teni akartam Kikyon. De nem vagyok biztos benne, hogy m�g most is szeretn�m.
-Mi az, hogy nem vagy benne biztos?! A te lelkeden fog sz�radni egy ember hal�la!
-� m�r egyszer meghalt. J� �jt!
�s befejezettnek tekintem a besz�lget�st. Elfordultam, �s megpr�b�ltam elaludni. De azaz igazs�g, hogy nem tudtam. Kicsit megd�bbentem azon, amit mondtam neki. �s m�g jobban azon, hogy �n honnan tudok ennyi mindent err�l a Kikyor�l. Ki a fene vagyok �n val�j�ban? Az biztos, hogy eddig ezeket nem tudtam, csak amikor �tker�ltem ebbe a vil�gba. De hogyhogy csak �n tudom meggy�gy�tani? Bizony�ra b�rmelyik falusi papn� meg tudn� azt tenni norm�lis esetben. De � nem h�vott papn�t. Valamilyen megmagyar�zhatatlan okb�l fogva �n kellek ehhez. De mi�rt? Mi�rt nem j� m�s? Nem �rtem. T�rd a fejed, Kagome-Lara! Nem megy. T�l f�radt vagyok most m�r hozz�… Ink�bb j�l kialszom magamat, hiszen holnap pr�ba… �s elnyomott az �lom.
Reggel �gy �bredtem, hogy Inuyash�t magam mellett tal�ltam. Szorosan �lelt mag�hoz. Enyh�n elmosolyodtam. Nem tudtam ellen�llni a k�s�rt�snek, meg akartam simogatni az arc�t, de � elkapta a kezem, �s a szemembe n�zett. M�g mindig mosolyogtam.

-Leny�g�z a mosolyod. Olyan �des. Ahogy a cs�kod is.
-�rdekes, tegnap este m�g kiab�lt�l velem, most meg arr�l �radozol, hogyan cs�kolok? H�t, igen ellentmond�sos viselked�s.
-Ne besz�lj�nk a tegnapr�l. Az tegnap volt, ma pedig ma van.

-Sajn�lom, ha olyat mondtam, amivel megb�ntottalak!
-Te sajn�lod? Iszonyatos dolgokat v�gtam a fejedhez, �s te sajn�lod?
M�g mindig csak mosolyogtam.
-Egyszer a j� sz�ved fog a s�rba vinni.
-Vagy a makacss�gom.
-H�t igen! – nevetett fel, de ezek ut�n elkomolyodott, tekintet�t m�g ink�bb bel�m f�rta, �s ezt k�rdezte:
-Akkor most mi legyen vel�nk?
-Az az igazs�g, hogy nem tudom. Neked ott van Kikyo. �s �n nem akarok kett�t�k k�z� �llni.
-De �n m�r nem szeretn�k Kikyoval lenni. �n… m�r… t�ged szeretlek… - ny�gte ki.
Teljesen led�bbentem. Nem tudom, mit mondjak neki. Hogy �n is szeretlek? T�nyleg szeretem. Igen. De f�lek, hogy � is �tver.
-�n is t�ged. – suttogtam.
Erre elmosolyodott. Lassan k�zelebb hajolt. Az ajkaimat n�zte. Nyilv�nval� volt, hogy mire k�sz�l. Majd egy pillanatig �ppen csak meg�rintette, de ezek ut�n m�r rendesen megcs�kolt. �n viszonoztam. Mikor elv�ltunk, �n cs�koltam meg. De ez m�r komolyabb volt. Olyan igazi smaci. Ut�na megk�rdezte, hogy mikor kell mennem.
-D�lut�n kett�re, �s eg�szen estig leszek.
-�tk�s�rlek. Ha most elindulunk, d�lre ott lesz�nk.
-Rendben.
-Akkor menj�nk.
Hirtelen felkapott a h�t�ra, �s elindultunk.
Igaza volt. D�lbe m�r z�rg�tt a kulcsom a z�rban. � a m�sik oldalon maradt. Megbesz�lt�k, hogy m�snap reggel megyek vissza. Bementem, elv�geztem p�r dolgot, fel�lt�ztem, elrendeztem magam, a v�llamra kaptam a t�nccuccomat, �s vid�man elindultam. Oda�rve Takaya v�rt az el�csarnokban.
-Szija Takaya! – k�sz�ntem neki.
-Szia… - sz�lt vissza, led�bbenve. – Illetve… V�rj, Kagome-Lara!
-Mi az?

-���… Tudod, besz�lt�nk telefonon…
-Igen. – �s itt elkomolyodtam. – Mi van azzal?
-Szeretn�m �jrakezdeni veled.

-Mi?
-Szia Kagome-Lara! Hello Takaya! – k�sz�ntek r�nk, mire �n �szbe kaptam, �s ezt mondtam neki:
-Bocs, de mennem kell �t�lt�zni, nem akarok elk�sni. Majd pr�ba ut�n besz�l�nk!
Nem sz�lt egy sz�t sem, csak hagyott elmenni.

Eg�sz pr�b�n vele t�ncoltam. De ez nem okozott n�lam k�l�n�sebb kellemetlens�get. Miut�n v�gezt�nk, az �lt�z�b�l kij�vet megl�ttam �t. Az arc�n nyoma sem volt semmif�le mosolynak, teljesen elgy�t�rtnek t�nt. �gy jobbnak l�ttam, ha elmondom neki.
-Figyelj, Takaya. Nem akarlak tov�bb gy�t�rni, ez�rt ink�bb elmondom: m�r van m�s, akivel egy�tt vagyok.
-�hm… Ok�, �rtem… - hajtotta le a fej�t.
De �n megfogtam az �ll�t, �s felemeltem neki.
-Ne legy�l szomor�, miattam nem �ri meg. Nem vagyok t�bb b�rmelyik m�s n�n�l.
-Dehogynem. Te mindenkin�l szebb �s kedvesebb vagy. Csak annyit mondok, hogy v�rni fogok r�d. Hozz�m b�rmikor visszaj�hetsz! – �s m�g miel�tt v�laszolhattam volna, m�r el is ment.
�n is hazasiettem, hogy ne v�rassam meg Inuyash�t…