VIII. fejezet
Kikyo

Mire vissza�rtem m�r bes�t�tedett. Mikor kim�sztam a k�tb�l megcs�kolt, �s egy fa alatt elaludtunk.
Reggel kor�n keltem. � m�r szok�s szerint fent volt. Adott egy „puszit”, megreggelizt�nk, �s elindultunk. Eg�sz nap meg�ll�s n�lk�l csak ment�nk. M�g szerencse, hogy a l�baim hozz�szoktak az �ri�si meger�ltet�shez! K�l�nben nem tudom, mi lett volna…
-Inuyasha! Nem akarok nyafogni, meg minden, de mikor �r�nk oda?
-M�r csak p�r �ra �s ott lesz�nk.
-�, rendben.
De nem �rt�nk oda. Este megint let�boroztunk. �szrevettem rajta, ahogy egyre k�zeled�nk, � is �gy lesz egyre fesz�ltebb. �s bennem is egyre n�tt egyfajta �rz�s. Ne k�rdezz�tek, hogy mi, mert �n sem tudom. Egyszer�en f�jt a fejem, g�rcs�lt a hasam, �s h�nyingerem volt.
…De rem�lem, el fog m�lni, vagy megtudom az ok�t, mert nem fogom ezt m�r sok�ig b�rni…
Terhes nem lehetek, az tuti. Mivel nem fek�dtem le se Takayaval, se Inuyash�val. Egyel�re… Na, de ez most mindegy.
…M�g aznap d�lut�n megtudtam a rosszull�tem jelent�s�t…
…�s egy�ltal�n nem tetszett…

-Megj�tt�nk. – jelentette ki kedvenc f�lszellemem, mikor egy barlanghoz �rt�nk.
-Itt van Kikyo?
-Igen.
-Inu… yasha… - hallottuk odabentr�l a ny�gd�csel�st.
Inuyasha fejvesztve rohant be. Ekkor m�r r� kellett volna j�nn�m…
-Kikyo! – kiab�lta.

�n is bementem. �s megpillantottam �t. Ak�r az ikertestv�rem is lehetett volna. De �n mindent tudok r�la… Nem tudom honnan, de mindent tudok. Hogy hol sz�letett, milyen �teleket szeret, mik a szok�sai, stb.
Ezek az inform�ci�k olyan gyorsan rohamozt�k meg az agyamat, hogy iszonyatos f�jdalom nyilallt a fejembe, �s elvesztettem az egyens�ly �rz�kemet, �gy egy falnak kellett t�maszkodnom. A l�baim reszkettek, azt hittem, t�rdre esek. M�r tudtam… Sokkal el�bb r� kellett volna j�nn�m… Engem t�nyleg csak kihaszn�lt… M�g mindig Kikyot szeret…
De nem volt id�m tov�bb gondolkodni. �gy t�nik, az �rz�s csak erre akart figyelmeztetni, mivel dolga v�gezet�l elm�lt. Err�l ennyit… Sz�val felegyenesedtem.
-Naraku! – sz�lt Inuyasha, b�r egyik�nket sem h�vt�k �gy. – �n betartottam a szavamat, a l�ny itt van! Most te j�ssz!

„…a l�ny itt van!” Mi a fen�t akar ez jelenteni? Na ne…
-H�t, betartottad a szavad, Inuyasha! – hallottam egy hangot, de m�r nem igaz�n foglalkoztam vele.
Helyette menek�ltem. M�r tudtam, mi folyik itt. Inuyasha annak a f�lszellemnek adott a kez�be, akihez eredetileg k�sz�lt�nk. �s amiket mes�lt r�la, arra a k�vetkeztet�sre jutottam, hogy nem lesz ez �gy j� nekem…
De Inuyasha elkapott, �s visszavitt, hi�ba kap�l�ztam, nem tudtam legy�rni. Majd lefogott.
�s akkor megjelent Naraku. P�vi�nsz�r bund�ban volt, �s nagyon sunyi k�pe volt, ha engem k�rdeztek… de gonosz is.
-Ne siess sehov�, Sz�ps�gem, innen �gysincs menekv�s! – r�h�g�tt.
-Te szem�t, vad�llat, �n voltam v�gig a c�lpont! Hogy k�pzelitek ezt??? – szak�tottam ki magam f�lszellemem fogs�g�b�l, de nem menek�ltem.
Egyszer�en baromi d�h�s voltam. Ha a d�h�met m�rni lehetne egy g�ppel, val�sz�n�leg az eredm�ny egyenl� lenne egy vulk�n kit�r�s�vel…

-�s egy�ltal�n mi�rt kellek �n nektek??? Hogyan kellene meggy�gy�tanom Kikyot???

-A lelkeddel, �desem!
Megr�k�ny�dtem. De hamar magamhoz t�rtem. M�g sose gondolkodtam �sszer�bben �letemben, mint akkor.
-A lelkem fel�t kell neki adnom, igaz?
-Igen.
-H�t azt leshetitek! – nevettem f�l�nyesen. – M�g ha el is tudn�tok kapni – amit k�tve hiszek, tekintetbe v�ve a k�l�nleges er�met – akkor sem tudn�tok kiszedni bel�lem! �gyhogy… Bang! Game Over!
-Nem szeretn�lek b�ntani, hiszen olyan form�s pofik�d van, de ne akard, hogy meg kelljen tennem!

-�, engem igaz�n nem kell k�m�lned!
-Vigy�zzatok vele! – sz�lt Kikyo. – A szellemi ereje egyre n�vekszik, ilyen hatalmasat m�g nem l�ttam. Szinte elk�b�t. Ti nem �rzitek?
-Ugye nincs semmi komolyabb bajod, Kikyo? – szaladt hozz� Inuyasha.
-���rdekes… - g�nyol�dtam. – Az is az alkutok r�sze volt, hogy elcs�b�ts, Inuyasha? A meztelen f�rd�z�s? �s a cs�kok?
-El�g! – fakadt ki. – Ez nem igaz, Kikyo, ne higgy neki!

-J�l tudsz hazudni. Csak k�r, hogy ezt most vettem �szre…
-Most sz�pen velem j�ssz, kisl�ny, �s el�k�sz�tj�k a lelkedet! – sz�lt Naraku, �s m�r t�madott is.
-Ahogy azt M�ricka k�pzeli! – mondtam, majd egy k�rt �rtam le a kezemmel, mire egy pajzs keletkezett k�r�l�ttem.
Naraku neki�tk�z�tt, �s visszament a hely�re, de a k�vetkez� csap�sn�l m�r �tt�rte azt, �s elk�b�tott. De miel�tt el�jultam volna, m�g ennyit hallottam:

-Most legy�zted Naraku, de ez csak az�rt volt, mert m�g nem tudja ir�ny�tani, �s szab�lyozni az er�kibocs�t�s�t, �s annak form�j�t.
-T�bbsz�r �gyse t�rt�nik ilyesmi! M�g t�rgyalunk, Inuyasha! – �s ezek ut�n se k�p, se hang.
Egy �res szob�ban �bredtem. Meg voltam k�t�zve. A kezem, l�bam is. Elgondolkoztam a helyzetemen. Hamarosan v�gem. M�rmint nem halok meg (hab�r ez sem olyan hihetetlen gondolat, tekintve a mostani helyzetemet). �s: hogy �lhet az ember f�l l�lekkel? Majd visszan� neki, vagy mi? Fogalmam sincs.
Igaz�b�l ez az eg�sz az �n hib�m. Ha akkor nem engedek az �rzelmeimnek, hanem hallgatok a j�zan eszemre, akkor nem j�v�k Inuyash�val, �s nem t�rt�nik meg ez az eg�sz.
�n h�lye! H�lye, h�lye, h�lye!
Ak�rmilyen okosnak is k�pzelem magam, nem �rek semmit. Egy �rva garast sem.
Tudom, hogy f� az optimizmus, de ti sem lenn�tek optimist�k, ha:

a.) mindenetek ki lenne k�t�zve
b.) a szerelmetekr�l kider�lne, hogy egy nagybet�s �RUL�
c.) plussz m�g arra is r�j�nn�l, hogy nem is t�ged szeret
d.) val�sz�n�leg hamarosan elvenn�k a lelketek fel�t
e.) piszkosul nyomorultnak �s ostob�nak �rezn�tek magatokat
f.) �s azt k�v�nn�tok, b�rcsak ez a mindens�g meg ne t�rt�nt volna.
�gy �rtem ebb�l el�g egy is – mivel ezek el�g s�lyosak – de nekem kijutott mind a hat. H�t ennyi.

De nem volt id�m tov�bb gondolkodni, mert ebben a pillanatban bel�pett a szob�ba Inuyasha…