|
IX. Fejezet
Kagome-Lara 2008.04.12. 13:27
IX. fejezet
Magyarázat
-Látom, felébredtél. – mondta.
-Igen. – és csend.
Egyszerűen még mindig nem jutott el az agyamig, hogy is szerethettem belé.
-Mond, Inuyasha. – szólítottam meg könnyes szemmel. – Te tényleg… tényleg Kikyot szereted?
-Igen. – mondta lehajtott fejjel.
-De… De akkor miért? Miért mondtad, hogy már nem szereted? Miért hitegettél? Miért csókolgattál?
-Tudod, máshogy elkezdtél volna kételkedni bennem.
-Hát igen.
-Sajnálom, ilyen vagyok. És azt is, hogy feleslegesen szerettél belém…
-Sajnálhatod is. Mivel minden a te hibád. – most már éreztem, hogy düh süt a szememből. – Már eleve nem kellett volna eljönnöd értem. És akkor talán még mindig boldog lehetnék Takayaval.
-Ja persze. Hiszen ő megcsalt.
-Miért, te nem?
-De mi nem voltunk együtt!
-Akkor te minek neveznéd azokat az embereket, akik csókolóznak?! Barátoknak?! Ugyan kérlek, ezt te sem gondolod komolyan…
-Akárhogy is van, elvesszük a lelked felét, meggyógyítjuk vele Kikyot, téged hazaküldünk, és ennyi.
-Ennyi? Ilyen könnyen túl tudsz lépni a dolgokon? Irigyellek ezért… Ó, hát persze, most jut eszembe, nem csoda, hogy egyszerűen túl tudsz lépni a dolgokon! Hiszen te nem is szerettél engem!
-Nem.
-Hah! Nem is értem, miért is szomorkodok én egyáltalán. Nem érdemelsz többet szánalomnál. Aki becsap egy nőt, azt mondja neki, hogy szereti, közben meg a valódi szerelmét akarja meggyógyítani, az csak azt érdemel. Szánalmat. Szóval: szánalmas vagy, Inuyasha!
-Ne merj sértegetni, különben megbánod! – gurult dühbe.
-Ké-hérlek! Mit tudnál nekem ártani? Mit tudnál még elvenni tőlem? A lelkem fele nem elég neked? Az adott körülmények között én vagyok az, akinek több veszíteni valója van, mint bárki másnak. Vagy talán te nem így gondolod?
Erre nem válaszolt, csak ennyit mondott:
-Szólok Narakunak, hogy felébredtél. – és kiment.
Majd egy perc múlva visszatért, oldalán a rettegett Narakuval.
-Nos, készen állsz, Szépségem?
-Csak egyetlen kérésem lenne.
-Mi az?
-Kérlek, szabadíts meg az emlékeimtől!
-Mi? – rökönyödtek meg egyszerre.
-Jól hallottátok. Vedd el az emlékeimet onnantól kezdve, hogy találkoztam volna Inuyashával. Kérlek!
-Rendben, megteszem.
-Ha lehetséges, még a lélekelvétel előtt. Szóval: most!
-Hé, Kagome-Lara, biztos ezt akarod? – kérdezte Inuyasha.
Mire én kifejezéstelen arccal csak ennyit mondtam:
-El akarlak felejteni! Azt akarom, hogy még az emléked is eltűnjön az életemből!
-Akkor lássunk neki! – reagált Naraku.
Egy kézlendítésére eltűntek rólam a kötelek. Felálltam, és ő odasétált hozzám. A fejemre tette a kezét, és valamit mormolt egy számomra ismeretlen nyelven. Aztán ennyi…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
