20. fejezet

Visszat�r�s

A vihar felfriss�l�st hozott a meleg, f�lledt �jszak�ban. A f�k levelein apr� gy�m�ntokk�nt csillogtak az es�cseppek a s�padt holdf�nyben. A kis tiszt�s csendj�t hangos csobog�s t�rte meg, ahogyan Katayama egy onsen viz�ben �llva igyekezett lemosni mag�r�l a v�rt �s a felel�ss�get.

-„Chikushou…” –gondolta d�h�sen, mik�zben izmos fels�test�re csapkodta a vizet. –„Hogyan j�v�k ki ebb�l j�l? Sesshoumaru ellenem fog fordulni! Meg�ltem azt a n�t, akit minden bizonnyal kedvel…”

Miut�n m�r nem �rzete mag�n a v�rszagot, gyorsan mag�ra kapkodta a ruh�it, majd a felcsatolta s�lyos v�rtj�t. Mag�hoz vette katan�j�t, �s felvette a szellemg�mb alakj�t. Visszarep�lt a kast�lyba, �s az Aozor�val val� tal�lkoz�st kereste. Valakivel meg kell besz�lnie, hogy mi is t�rt�nt az �jjel. V�gigment a palota folyos�in, ahol az �cs�rg� katon�k egyt�l-egyig fejet hajtottak neki. �gy tett, mintha csak egy szimpla ellen�rz�sre menne… Besietett a saj�t szob�j�ba, s egy gyors rejtjeles levelet fogalmazott meg. Miut�n elk�sz�lt, ism�t kis�t�lt a folyos�kra. Aozora lakoszt�lya el� �rve felr�zta �lm�b�l a n� szolg�l�l�ny�t, �s a kez�be nyomta a levelet, mondv�n, hogy s�rg�sen az �rn�j�hez kell, hogy ker�lj�n. A csel�d ijedten teljes�tette a parancsot.

Aozora d�h�sen tekintett Mizukira, a szolg�l�j�ra, aki a kez�be nyomta Katayama level�t. Egy sz� sem hangzott el k�z�tt�k, a n� egy int�ssel kitess�kelte a l�nyt a szob�j�b�l. Kit�r�lte az �lmot a szemeib�l, majd unottan sz�thajtotta a feh�r pap�rost, �s olvasni kezdte a kacskaring�s kanjikat.

„�n vagyok. Fontos h�reim vannak sz�modra. Amint elolvastad a levelet, semmis�tsd meg! Ma �jjel a v�ndors�lyom lecsapott a galambra, �m nagyon tart a saskesely� haragj�t�l. Azonnal tal�lkoznunk kell! A v�ndors�lyom a cha no yo h�zban f�nyes�ti tollait.”

Aozora r�gt�n meg�rtette az �zenet l�nyeg�t, �s �sszegy�rte a pap�rost h�feh�r tenyer�ben, majd szellemi k�pess�geinek k�sz�nhet�en l�ngra gy�jtotta azt. Az el�bbi �zenet pillanatok semmiv� lett. Mag�ra vett egy s�t�tbarna kimon�t, �s a kert fel� vette az ir�nyt.

Katayama nekit�maszkodott a cha no yo h�z korl�tj�nak, �s idegesen szeml�lte a t� holdf�nyben csillog� viz�t. L�nyeg�ben megk�nnyebb�lt, hogy megszabadult Hatsuyot�l, �m m�gis hi�nyzott neki a l�ny. De legal�bb t�bb gondot nem okoz. Viszont Sesshoumaru tal�n hi�nyolni fogja. Igen, k�ts�gtelen, hogy Sesshoumaru kedveli Hatsuyot, ak�rcsak � maga. K�l�nben m�r r�g v�gzett volna vele. De nem �gy tett. Ink�bb szem�lyes rabszolg�j�v� tette Hatsuyot, hogy bossz�t �lljon rajta, de nem �lte meg. Mert kedveli. Ez nyilv�nval�. Ehelyett, -�- a legjobb bar�tja Sesshoumarunak, v�gzett Hatsuyoval. Nem volt sz�nd�kos. Igaz, �gy k�nnyebb neki, de akkor sem kellett volna ilyen messzire mer�szkednie. Ellent�tes �rz�sek kavarogtak lelk�ben. Egyr�szt �r�lt Hatsuyo hal�l�nak, mert legal�bb nem lehet senki� sem a l�ny, m�sr�szt b�nta is. �gy t�prengett, mikor meg�rkezett Aozora, �s f�lbeszak�totta gondolatmenet�t.

-Katayama, mi t�rt�nt? –k�rdezte halkan a n�.

-Meg�ltem…

-M�gis, kit? –k�rdezte d�bbenten Aozora.

-Hatsuyot. –felelte Katayama. –Akit Sesshoumaru kedvel…

-Ez j� h�r. –mosolygott a yasha.

-Ne l�gy benne biztos… -s�hajtott gondterhelten a t�bornok. –�s, ha Sesshoumaru keresni kezdi? Akkor mit tesz�nk?

-Mi�rt keresn�? –mosolygott Aozora, �r�lt, hogy megszabadult v�gre riv�lis�t�l. –Mostan�ban ker�lik egym�st, hiszen, mihelyt az a korcs takar�tani j�nne Sesshoumaru lakoszt�ly�ba, Sesshoumaru elhagyja a szob�t.

-Ez igaz. –mondta hideg hangon Katayama. –�m, mi lesz, hogy ha keresni kezdi?

-P�r napig titokban tudjuk tartani a dolgot, ne? –mosolygott tov�bbra is Aozora. –Addig kital�lunk valami �sszer� magyar�zatot…

-Ez igaz… -b�lintott Katayama. –Rem�lj�k a legjobbakat…

Ver�f�nyes naps�t�sre �bredt a k�z�pkori Jap�n, �m az �jjeli es� nyomai m�g l�tszottak. A f�k levelein csillogtak az es�cseppek. A ragyog� viz� patak partj�n k�t zen-buddhista szerzetes s�t�lt, nyugodt l�ptekkel. �ppen a hegyi kolostorba tartottak. Az egyik tizen�ves, m�g a m�sik huszon�ves fiatalember volt. Mindketten csendben �lvezt�k a reggeli naps�t�st, �s a madarak vid�m csicserg�s�t. Hirtelen a fiatalabbik megt�rte a csendet:

-Miru, Gonshiro obou-san! (N�zd Gonshiro szerzetes!) Valaki fekszik a patak partj�n!

-L�tom, Akihiro! N�zz�k meg, mi van vele! –felelte az id�sebb fi�, majd mindketten szaladni kezdtek a f�ld�n fekv� idegen fel�.

Gonshiro let�rdelt, hogy megvizsg�lja, van e m�g �let a sebes�ltben, mert ny�lv�n val�an az volt. Err�l tan�skodott a k�r�l�tte l�v� hatalmas v�rt�csa. Gonshiro �vatosan megford�totta az idegent, hogy l�thassa az arc�t.

-Egy n�… -jegyezte meg t�m�ren.

-M�ghozz� nem ember… -mondta halkan Akihiro, most m�r � is a l�ny mellett t�rdelt.

-Hm… Val�ban… -vakargatta �ll�t Gonshiro. –Szerintem egy hanyou, �rzem a yjakij�t.

-Mit tegy�nk? –k�rdezte Akihiro. –M�g nem halt meg, de s�lyos sebeket szerzett. Hagyjuk itt, mert nem ember?

Gonshiro elgondolkodva vizslatta az eszm�letlen n�t, majd d�nt�tt.

-Vigy�k el a templomba! M�r nincs messze innen! Meg kell gy�gy�tani!

-Gonshiro-sama…- suttogta a fiatalabb, aki m�g csak tanul� volt. –Ez vesz�lyes is lehet…

-Wakarimashita…(�rtettem) –csattant fel az id�sebb. –M�gsem hagyhatjuk itt meghalni! El kell l�tni a sebeit!

-Honto desu… (igaz) –b�lintott Akihiro. –Ha itt hagyjuk, meghal…

A nyugati kast�ly is ver�f�nyben �bredt, h�la az �gbolton ragyog� f�nyes �gitestnek. Sesshoumaru �res tekintettel n�zett le az alant elter�l� csod�latos kertre. M�r fel�lt�tte s�lyos p�nc�lzat�t, �s k�sz volt arra, hogy elhagyja a szob�t. Nem akart egy bizonyos szem�llyel tal�lkozni. Eg�sz �jjel rajta gondolkozott. Vajon mi�rt kereste fel �t? F�leg, miut�n a szem�be mondta, hogy gy�l�li… �rdekes… Miut�n er�szakoskodott vele, m�g ezek ut�n felkeresi… Nem tud kiigazodni rajta, �s tal�n pont ez az, ami�rt egyfolyt�ban r� gondol. A t�bbi n� olyan egyszer�! Im�dj�k, �s fejet hajtanak el�tte, mint valami Kami el�tt. De � nem… � szembe mer sz�llni vele, �s kisz�m�thatatlanul viselkedik.  A sz�besz�dek szerint csak egy mer�nyl�, mint egykor b�tyja volt, �m lehet, hogy m�gsem az? Erre Sesshoumaru felmordult. M�r mi�rt ne lenne az? K�l�nben mi�rt �lt�z�tt �lruh�ba, �s dolgozott a f�ldeken? Mi�rt egyezett bele az �jjeli tal�lkoz�kba? Ha nem egy Setsuna-him�r�l lenne sz�, m�g tal�n hinne is neki. M�r maga sem tudja, mit gondoljon. Katayama figyelmeztette a vesz�lyre, s � m�gis egyre t�bb est�t t�lt�tt vele, am�g meg nem hallotta, hogy Katayam�nak tett aj�nlatot. M�r az els� pillanatt�l kezdve meg akarta �lni, de m�gsem tette… Mi�rt? Ezt nem �rti… Mindenesetre, ha nem akar vele tal�lkozni, jobb, ha min�l el�bb elhagyja a szob�t. �gy is tett. Sesshoumaru elment a gazdas�gi vezet�j�hez, �s ink�bb a pap�rok ellen�rz�s�be temetkezett. Meg akart feledkezni a mag�n�let�r�l, �s r�la…

Eltelt p�r nap, �s nem t�rt�nt semmi. Sesshoumaru mindig kor�n reggel elhagyta a lakoszt�ly�t, nehogy v�letlen�l tal�lkozzon Hatsuyoval. B�r, az igazat megvallva sz�vesen l�tta volna �jb�l a l�nyt, de elhessegette a gondolatot. Ink�bb ker�lte a n�ket, m�g Aozor�t is, aki ek�zben Katayam�val ideiglenesen megszervezt�k, hogy senki se keresse a l�nyt. Nem volt neh�z dolguk, mert Hatsuyo k�t sz�vets�gese jelenleg ad�szed� k�r�ton tart�zkodott, �gy m�g maradt p�r napjuk, miel�tt a k�t t�bornok keresni kezden�. A szolg�knak �s Yokonak azt mondt�k, hogy Hatsuyonak dolga akadt a kast�lyon k�v�l, de nemsok�ra hazat�r. A szolg�kat egy�bk�nt hal�llal fenyegett�k, ha err�l valakinek sz�ln�nak, f�leg nem Sesshoumarunak. A kutyaszellem lakoszt�ly�t Mizuki takar�totta ki minden nap, �s t�bb f�st�l�t is meggy�jtott, hogy Sesshoumaru ne �rezze meg a szag�t.

Hatsuyo mag�hoz t�rt v�gre, �s egy idegen helyen tal�lta mag�t. Egy futonon fek�dt, �llig betakarva. F�lig fel�lt �s idegesen futatta v�gig a szemeit a helyis�gen. Egy teljesen �tlagos szob�ban volt, melyet tatami bor�tott, �s h�rom fal�t pap�r shouji alkotta. Minden�tt f�lhom�ly honolt. Val�sz�n�leg hamarosan pirkadni fog. A termet k�rbej�rta a f�st�l�k illata. Hirtelen er�s sz�r�st �rzett az oldal�ban. Odakapta a kez�t, �s ekkor vette �szre, hogy fels�teste teljesen �t van k�tve. Hirtelen esz�be jutott minden. Emberr� v�ltozott, futott az erd�ben, vill�mlott, eleredt az es�, Katayama, a szakad�k, a zuhan�s… De, hol van most? �s, hogy ker�lt ide? Ezek a k�rd�sek cik�ztak az agy�ban, mikor elh�z�dott az egyik shouji, �s k�t lilaruh�s, fiatal szerzetes l�pett be. Hatsuyo gyorsan a v�ll�ig h�zta a takar�t, �s k�rd�en n�zett a k�t f�rfira.

-H�t fel�bredt�l… -jegyezte meg kedvesen az id�sebb. –Az �n nevem Gonshiro, �s jelenleg �n vagyok ennek a templomnak a vezet�je. A nagymester kiment h�rom h�napra a hegyekbe medit�lni.

-Az �n nevem Akihiro, -mutatkozott be szer�nyen a fiatalabbik. –Mi tal�ltunk meg a patak partj�n. Nem esetleg �hes? Hozzak egy te�t?

-Arigatou gozaimashita… -b�lintott Hatsuyo. –Val�ban �hes vagyok, �s egy tea is j�l esne…

-M�ris hozom. –mondta Akihiro, �s elhagyta a helyis�get.

-Mi a neved? –k�rdezte bar�ts�gosan Gonshiro, mik�zben le�lt a sarkaira a futon mell�.

-A nevem Hatsuyo, �s a Nyugati kast�lyban �lek.

-Wakarimashita… -b�lintott a szerzetes. –De, hogy ker�lt�l sebes�lten a patak partj�ra?

-Harcoltam egy katon�val, �s sebet kaptam. –felelte a l�ny. –H�l�s vagyok nektek, hogy ell�tt�tok a s�r�l�semet, m�r biztosan nem �ln�k…

-A sebet kitiszt�tottam gy�gyf�vek nedveivel, a v�rz�s el�llt, de… valamit nem �rtek…

-M�gis, mit nem �rtesz, Gonshiro-sama?

-M�r r�g el kellett volna t�nnie a sebnek, mivel nem vagy teljesen ember… �m, nem t�nt el, csak el�llt a v�rz�s…

-Mire gondolsz, Gonshiro-sama? –csod�lkozott Hatsuyo.

-Mondd, Hatsuyo, �rzel f�jdalmat?

-Egy kicsit sz�r…

-Az nagy baj! –s�hajtott a szerzetes. –Val�sz�n�leg, m�reg…

-M�reg? –Hatsuyo elkerekedett szemekkel n�zte az el�tte �l� fiatalemberre. –Nem lehet meggy�gy�tani?

-Mi m�r mindent megtett�nk… -v�laszolt gondterhelten Gonshiro. –A t�bbi rajtad m�lik…

-Rajtam?

-Hai. –helyeselt a f�rfi. –Mivel f�lszellem vagy, a tested k�pes r�, hogy elb�njon a m�reggel, azonban, ha ez nem siker�l…

-Meghalok… -szak�totta f�lbe a szerzetest Hatsuyo.

Ebben a pillanatban elh�z�dott a shouji, �s Akihiro l�pett be, kez�ben egy �tellel �s te�val teli t�lc�val. Mosolyogva odas�t�lt Hatsuyohoz, aki �vatosan az �l�be tette a t�lc�t.

-Arigatou gozaimashita! –biccentett a l�ny. –Minden�rt h�l�s vagyok.

-Semmis�g… -mondta szel�den Akihiro. –De m�g pihenned kellene p�r napot, n�lunk maradhatsz, sz�vesen l�tunk.

-Azt nem lehet… -Hatsuyo szomor�an les�t�tte a szemeit. Yokora gondolt, aki miatta ker�lt ilyen helyzetbe. –M�g ma vissza kell t�rnem a kast�lyba…

Sesshoumaru mint mindig, most is csak felsz�nesen aludt, �s m�r j�val napfelkelte el�tt az erk�ly�n �lldog�lt. �lvezte a hajnal csendj�t, melyet a kert fel�l j�v� v�zcsobog�s, �s Jaken hortyog�sa t�rt meg. �t ez cseppet sem zavarta, hisz az esze teljesen m�shol j�rt. Gondolkodott. Term�szetesen egy valakin. M�r h�rom napja nem l�tta, ez�rt �gy d�nt�tt, hogy ma reggel v�rja �t, hogy egy pillanatra l�thassa. F�lre a fene nagy b�szkes�ggel! Az m�r csak nem baj, ha egy pillant�st vet r�? K�zben a f�nyes nap lassan felk�szott a horizonton, a t�jat narancss�rga sz�nnel ragyogta be. A v�rosban elkongatt�k a s�rk�ny �r�j�nak kezdet�t. (A s�rk�ny �r�ja reggel 7-t�l 9-ig tartott.) A nap sz�ne narancss�rg�r�l lassan aranyra v�ltott.

-„Nemsok�ra itt lesz” –gondolta mag�ban, �s sz�ve hevesebben kezdett verni. Hirtelen meg�rezte, hogy valaki lassan k�zel�t a shouji fel�. A szaga alapj�n nem az volt, akire v�rt. A tol�ajt� finoman elh�z�dott, Sesshoumaru odapillantott, de amint megl�tta a most �rkez�t, szemei szikr�ztak a d�ht�l.

-Te meg mi a fen�t keresel itt? –morgott r� a megszeppent Mizukira.

-�n… -hebegte a l�ny. –�n…

-Azt k�rdeztem, mit keresel itt, onna? – a kutyaszellem most m�r kezdett kij�nni a b�ket�r�s�b�l. –Felelj!

-Takar�tani j�ttem… -Mizuki majdnem s�rva fakadt, tudta, hogy az �let�vel j�tszik.

-Nani? (Tess�k?) –sziszegte a f�rfi. –Hol van a m�sik?

-�n nem tudom…

-Azonnal sz�lj az �rn�dnek, mert ha �n sz�lok, abban nem lesz k�sz�net!

-M�ris megyek, nagy�r! –a l�ny sietve elhagyta a szob�t.

Sesshoumarunak d�he ellen�re rossz el��rzete t�madt. Nem tudta mire v�lni a dolgot. Mivel megzsarolta Hatsuyot, ez�rt k�ptelennek tartotta r�, hogy megszegje a parancsait. Nem telt bele sok id�, �s megjelent Aozora, Mizuki �s Katayama.

-Sesshoumaru, mi t�rt�nt? –k�rdezte higgadts�got sz�nlelve Aozora, �m a nagy�r �rezte, hogy mindh�rman felett�bb idegesek.

-Hol van a szolg�m?! –ripakodott r�juk m�rgesen a kutyaszellem.

-����… -Aozora nagyot nyelt. Katayam�t hirtelen kiverte a ver�t�k.

-Mit keresett a szob�mban ez a kis f�reg? –Sesshoumaru d�h�sen morgott, �s elkapta Mizuki nyak�t, majd a magasba emelte. –Te Aozora szolg�ja vagy…

-Sesshoumaru engedd el… -k�ny�rg�tt Aozora. –Onegai… (k�rlek) Mindent megmagyar�zok…

-Rem�lem is… -felelte a nagy�r, majd Mizukit behaj�totta az egyik sarokba, akinek teste r�zk�dott a s�r�st�l. Jaken a nagyszellem m�g�tt �llt, �s k�v�ncsian figyelte az esem�nyeket.

-Teh�t… Hol van �? –k�rdezte ism�t Sesshoumaru, mik�zben sz�r�s szemekkel n�zett Aozor�ra �s Katayam�ra. Mikor megl�tta Aozora szolg�l�j�t bel�pni, m�r akkor tudta, hogy Aozora valamit tett Hatsuyoval. �m, ezek szerint Katayama is benne van a dologban.

-Sesshoumaru… -sz�lalt meg rekedten Katayama. –Hatsuyo nem tart�zkodik a kast�lyban…

-Nani?! – h�r�gte Sesshoumaru. –Mit tett�l vele, te �tkozott?! –balj�slat�an megropogtatta az ujjait.

-Itt vagyok uram! –sz�lalt meg egy ismer�s hang a h�tuk m�g�tt. Katayam�t �s Aozor�t kir�zta a hideg. Sesshoumaru szemei elkerekedtek a csod�lkoz�st�l. –Bocs�ss meg uram, gyeng�lkedtem…

Folyt. K�v.