X. fejezet

Boldogs�g

-H�t fel�bredt�l! – csak ennyit hallottam k�m�san.
Lassan kinyitottam a szemeimet. Olyan lassan, hogy azt hittem, lemegy a Nap. Azt�n k�r�ln�ztem. Meg�llap�tottam, hogy egy k�rh�zi szob�ban vagyok. A kezemb�l cs�vek l�gtak ki. K�rh�zi k�peny volt rajtam. �s aki mellettem �llt nem volt m�s, mint…
-Takaya… - suttogtam.
-Csss! Ne besz�lj! Csak az a fontos, hogy fel�bredt�l! K�s�bb majd besz�l�nk. De most sz�lok az orvosnak, hogy magadhoz t�rt�l.
De h�t mi t�rt�nt velem? Csak arra eml�kszem, hogy miut�n megtudtam, hogy Takaya megcsalt, hazamentem, �s az el�tt a nagy fa el�tt s�rtam. Azut�n semmi. Ak�rhogy is er�ltettem az agyamat. Mint amikor elmegy az ad�s, �s hangy�s a tv.
De bel�pett a doki, �tvizsg�lt, megn�zte a m�szereket, amik – mint megtudtam – �letben tartottak, �s lekapcsolta �ket. Mivel m�r magamt�l is tudok „�lni”. Az orvos kiment, �s Takaya bej�tt.
-Mi t�rt�nt? – k�rdeztem.
-Igaz�b�l �n sem tudom.
-Csak arra eml�kszem, hogy elmentem hozz�d, �s ott… - k�nnyek csordultak a szemembe. – Kider�lt… hogy te… megcsalt�l…
-Lara! �n… annyira sajn�lom! Csak aznap �jszaka a fi�k m�g elh�vtak a v�rosba, �s ber�gtam, �s…
-Ne mondj t�bbet!
-K�rlek! – borult t�rdre, �s szorongatta a kezemet. – Bocs�ss meg! �n csak t�ged szeretlek, �s senki m�st!

Elmosolyodtam.
-Most m�r tudom. – erre felkapta a fej�t, �s megk�rdezte.
-Akkor megbocs�tasz, �s �jrakezdj�k?
-Ha meg�g�red, hogy nem csin�lsz ilyet.
-�g�rem! Szeretlek! – �s megpuszilta a homlokomat.
-�n is t�ged. – suttogtam meghatottan. – T�nyleg, mi t�rt�nt azut�n?
-�n ut�nad mentem. �s ott tal�ltalak az alatt a nagy fa alatt a h�zad el�tt. Azt�n bevittelek a k�rh�zba, ahol azonnali ell�t�st kapt�l. K�pzelheted, hogy agg�dtam �rted!
-�s ez mikor volt?

-K�t h�ttel ezel�tt. Az�ta itt vagyok melletted.
-Olyan j�, hogy vagy nekem.
-H�t m�g nekem. – �s megcs�koltuk egym�st.

K�t �vvel k�s�bb:

-Takaya! Melyik lesz jobb? A piros, vagy a fekete babakocsi?

-Szerintem ink�bb a piros. Mert ha fi� is lesz, nem baj, hogyha a babakocsija piros lesz.
Igen, j�l gondolj�tok, terhes vagyok. Takayat�l. A nyolcadik h�napban j�rok. �s v�gtelen�l boldog is vagyok, ami azt illeti. Mikor k�t �vvel ezel�tt fel�p�ltem, �jra kezdt�k a kapcsolatunkat. �s ez lett a v�ge. Amit nem b�nok. Az�ta m�r feles�g�l mentem hozz�, �s boldogan �l�nk tov�bbra is Tokyoban.

-Akkor ezt vessz�k meg. – jelentettem ki.
-Rendben! – � pedig felvette, �s kifizette.
M�r lement a Nap, mire haza�rt�nk. Most, hogy teherbe estem, sokkal f�rad�konyabb vagyok, �gy �gy d�nt�tt�nk, hogy mihelyst haza�r�nk, lefeksz�nk aludni. Ez �gy is lett.
…Csak �n aznap �jjel nem tudtam aludni…
Fogalmam sincs, mi�rt. Ink�bb kimentem leveg�zni egyet. Meg�lltam az el�tt a nagy fa el�tt, ami a kert�nkben van. Feln�ztem r�, mik�zben a hasamat simogattam. Furcsa �rz�s fogott el. De mintha �reztem m�r volna ezt. Nem volt id�m tov�bb gondolkodni, mivel Takaya – aki megl�tta, hogy nem fekszem mellette – kij�tt hozz�m.
-Lara, dr�g�m! – puszilt meg. – Nem kellene bej�nn�d? M�g megf�zol, �s az nem tesz j�t a kicsinek.
-Azt hiszem, igazad van. – mosolyogtam, majd megcs�koltam. – Menj�nk.

Ahogy n�zem, boldog. De ez �gy mindenkinek j�. � terhes, h�zas, �n pedig Kikyoval �lek. Mindenkinek jobb �gy… - gondolkodott a nagy fa tetej�n egy kutyaf�l� f�lszellem…

V�ge