7. FEJEZET:    A nem várt fordulat

Inuyasha és Kagome is azt hitték vége a harcnak. Amikor olyan történt amire egyikük sem számított. Jaken aki a csata alatt végig tátott szájjal nézett hátulról becserkészte Kagomet és nemes egyszerűséggel leütötte. Majd egymáshoz kötözte őket a tehetetlen Inuyashával.

Most hogy Kagome ájult van időm a titeket foglalkoztató kérdésre válaszolni. Miért nem babonázta meg Kagome dala Kikiyoékat? Ugye? Nagyon egyszerű azért mert Kagome nem arra akarta használni a dalt. Mit érdekelte őt hogy Kikiyo vele van vagy ellene. Az sem érdekelte túlságosan, hogy megalázták. De hogy a szerelmét bántani merték az nagyon feldühítette. Ő nem megbabonázni akarta Kikiyot, ő harcképtelenné akarta tenni.

Mire Kagome magához tért eltelt fél nap. Addigra Inuyasha sebei is begyógyultak annyira hogy nyugodtan merjen mozogni.

-         Áh Kagome örülök, hogy magadhoz tértél- szól Yasha.

-         Inu-inuyasha?- kérdezi a lány még félig kábultan.

-         Igen. Én vagyok. - érzi hogy a lány megpróbálja felemelni a fejét a válláról- én még nem mocorognék. Máskülönben ne haragudj de léci tényleg ne ficánkolj mert nagyon feszíted a köteleket.

-         Bo-bocsánat- szólt kábultan a lány és itt elpirult ő még csak most vette észre, hogy hol aludt eddig. - Nagyon töröm a vállad?

-         Nem-nem, nem vagy nehéz.

-         Biztos?

-         Igen.

-         Inuyasha…- a lány hangja itt egészen lehalkult.

-         Igen?

-         Emlékszel arra mit mondtál mielőtt Kikiyoval csatáztam?

-         Igen. – a fiúnak egészen rekedtté vált a hangja.

„Mit akar most tulajdonképpen?” Gondolkozik Inuyasha „Nem tudok kiigazodni ezen a lányon. Életveszélyben vagyunk és valami olyasmit akar… pontosan nem is tudom mit… de visszatérve aminek a helyzethez semmi köze…Jajj, Istenem milyen selymes a haja… INUYASHA” kiállt magára „ILYENEKRE MOST IGAZÁN NINCS IDŐD!”

-         Tehát amit akkor mondtál komolyan gondoltad?- kérdezi a lány.

-         Mert?

-         Igen vagy nem?- kérdezi Kagome kicsit ingerültebben a kelleténél

-         Igen, miért? – válaszol megszeppenten a fiú.

-         Akkor jó…

-         Mi van?

-         Én is szeretlek.

-         Most már értem… Én is. De te ugye akkor ott nem hitted el azt amit mondtam?

-         Nem. Azt hittem a láz beszél belőled. Nem hittem hogy ekkora vágyam teljesül. Most haragszol? – Kérdezte majd átnézet a válla fölött gyönyörű ám mégis szomorú szemekkel.

-         Nem dehogy is. Igazad van. De én… én tényleg nagyon szeretlek.

-         Nem kell mondanod tudom, most már biztosan bár eddig is sejtettem.

-         Honnan?

-         Sok kis apróságból. Hogy csak egyet mondjak például abból hogy amíg beszélgettünk végig meg sem moccantál nehogy nekem kényelmetlenséget okoz. Pedig szerintem már alaposan elzsibbadtál…

-         Hát igen- jött a szégyenlős válasz.

-         Nyugodtan mocorogj. Miattam ne aggódj…

-         Biztos?

-         Tökéletesen…. Inuyasha lehet egy kérdésem?

-         Mi lenne az?

-         Nem tudnád elvágni a karmoddal a köteleket.

-         A tiédet meg a közöset igen. De a sajátomat nem. Visszafelé tudod még nem hajlik a kezem- és ezen elkezdtek nevetni. Visszagondolva már maguk sem tudják mi az indíték de ott akkor olyan nevetségesnek tűnt.

-         Nem baj vág csak el. Majd én kibogozlak.

-         Hát jó. De amíg vágom meg ne moccanj.

-         Jó.

És Inuyasha elvágta a köteleket. De eléggé kiszolgáltatottan érezte magát így, hogy csak ő volt megkötözve. Viszont tudta Kagome nem hagyja cserben ki fogja szabadítani. És úgy is volt. Kagome órákig bogozta a ravaszul megkötött köteleket. De a végén sikerült. Kiszabadította Inuyashát ám felszakadt az egyik ujja. Vérzett. A lány nem akarta hogy a hayano rájöjjön. Ezért természetesen rájött.

-         Kagome nagyon fáj az ujjad?- kérdezte.

-         Honnan tudod, hogy…?

-         Érzem a vér szagát. Tehát nagyon fáj?- kérdezte apáskodva.

-         Nem. Semmi komoly.

-         Biztos?

-         Biztos.