12. FEJEZET:     Váratlan segítség

A Megigéző újabb rítust kezdet. Kikiyo nagyon élvezte. Most minden gyűlöletét ki tudja táncolni. Nem állíthatja meg senki és semmi. Kagome elájult, Inuyasha… Inuyasha meg már úgysem marad sokáig tudatánál.

Ugyanakkor máshol

-         Sango most mi legyen? – kérdezi Sippo.

-         Nem tudom. Miroku te mit mondasz erre?

-         Hát… Sango lennél a gyermekeim anyja?

Pofon.

-         Miroku neked mindig ilyeneken jár az eszed. Most nem érünk rá a szoknyavadász egyéniségedre.

-         Jól van na. – hangzik a sértődött válasz- Próbálkozni azért szabad nem?

-         Sango  Miroku, most ne veszekedjetek. –  szólal meg Sippo és ezt olyan békítőleg és jóságosan próbálta  mondani, hogy glória illet volna a fejére.

-         Igazad van. –csitulnak le.

-         Most az a legfőbb hogy megtaláljuk őket- kezdi Miroku.

-         Kiara szagot fogtál már?

A macska úgy válaszol hogy elindul a nyom után.

Vissza az eredeti helyszínre

Nagyon erőst varázs ad ez a tánc Yasha másfél perc alatt a hatalmába kerül. Aztán fokozatosan minden elsötétül. Fellegek takarják el a csillagokat. Feltámad a szél, viharosra fokozódik.  Tövestül csavar ki fákat. Az állatok menekülnek a tisztásról. Elkezd esni az eső de, dehogy esik…szakad. Mintha dézsából öntenék. Veri a fák ágait. Kikiyo az egész centrumában van és táncol minden katasztrófa köré gyűlik. Aztán egy percre megbotlik. Inuyasha egy kicsit magához tér. Gyorsan visszamegy Kagoméhoz.  Küzd a zene ellen. Tudja nem hathatja magára. Ahhoz most a lány túlságosan is kiszolgáltatott. Nincs senki aki megvédené. Neki kell. Ekkor hirtelen olyan történik mire senki sem számít.

-         Jaken!- hallatszik és egy fehér hajú idegen lép ki a bokrok közül. – mit képzelsz szolga? Hogy képzeled hogy megszöksz?

„Sessomaru? Mit keres itt? Tényleg ő az miért jött ide?”

-         Ó, szia kicsi öcsikém – szól gúnyosan

Ő még csak most veszi észre Inuyashát aki még mindig Kagomét tartja a kezében. Kikiyot ki megdermedve áll. És a Tilinkóst aki még mindig rendíthetetlenül és teljesen zavartalanul játszik.

-         Nem, nem is kell válaszolnod… A kis halandó barátnődre vigyázol mi?

Inuyasha erre nem tudott mit mondani, de nem is kellet mert Kikiyo átvette a

Beszélgetést.

-         Mit keresel itt Sessomaru? –kérdezi Kikiyo

-         Ha nem látnád a szolgámért jöttem… Jaken!

-         Ő már az én szolgám- válaszol újra Kikiyo

-         Jaken, igaz ez?

-         Me-mert ha igen nagyuram?

-         Akkor fejedet veszem.

-         Nem, nem dehogy is nagyuram. Ilyet képelni hű szolgádról?- mi mást lehetett volna erre válaszolni.

-         Tehát hazudsz. Mindegy? Ha még most az én oldalamra állsz esetleg…esetleg megkímélem az életedet.