By Kagome-girl

I. fejezet: Váratlan vendég

Gyönyörű nyári nap volt a modern Tokioban. Kagome lázasan pakolt, mert már így is késésben volt.

• Te jó ég, Inuyasha le fogja harapni a fejem. – morogta az orra alá.

Ekkor az édesanyja kiáltása hallatszott fel a földszintről.

• Kagome! Légy szíves gyere majd le egy kicsit!
• Egy pillanat! – kiáltott vissza a lány.

Becsatolta a táskáját és lecipelte a lépcsőn.

• Itt vagyok anya, de gyorsan mond, mert tudod, hogy mennem kell.

Időközben leért Souta és a nagypapa is bejött.

• Na szóval… édesapátok telefonált. – kezdte Kagome anyukája mire az egész szoba megdermedt. – És elmondta, hogy Keiko szeretne eljönni meglátogatni minket.
• Ki az a Keiko? – kérdezte rögtön Souta.
• Nem csodálom, hogy nem emlékszel rá, pólyás voltál, amikor apáddal együtt elköltöztek, Kagome pedig éppen akkor ment iskolába. Ő a nővéretek. Kagome, neked talán van valami halvány emlékfoszlányod róla. Most érettségizett. 2 nap múlva megérkezik, szeretném ha itthon lennétek, hogy együtt mehessünk ki érte a reptérre.

Kagome kutatott az emlékezetében a nővére után. Előbukkant egy kép: egy mosolygós kislány virágokkal a hajában amint éppen vele labdázik…

• De anya nekem Inuyas…
• Inuyasha tud várni! Szóval legyél 2 nap múlva itthon…
• Értettem anya…

Ezzel Kagome elindult a kút felé, de közben azon járt az esze milyen lehet a nővére. Amikor odaát elmondta, Inuyasha nem rajongott az ötletért, de nem tehetett semmit. Kagome 2 nap múlva engedelmesen visszament. Már az egész család őt várta.

• Jajj Kagome! Sosem tudsz pontosan jönni! Azonnal indulnunk kell! – sürgette az édesanyja és már ment is a taxihoz, ami imént érkezett meg.

Mindhárman beleültek, a nagypapa pedig otthon maradt. 10 perc alatt kiértek a reptérre. A gép késett, így szerencsére időben érkeztek. Leültek a váróban. Mindannyian izgatottan várták a találkozást. Végül megszólalt a hangosbemondó:

• A New Yorkból érkező járat földet ért az 5-ös kifutón.

Erre Kagoméék felálltak. Nem telt el sok idő és özönleni kezdtek az emberek kifelé. Kagome fürkészte a tömeget, akárcsak édesanyja. Végül feltűnt egy gyönyörű, fiatal lány a sok ember között. Rövid farmerszoknyát, egy vékony kis topot és egy rövid ujjú kardigánt viselt. Szemén napszemüveg volt, hosszú fekete haja pedig már a fenekét söpörte. Levette a szemüvegét, ami láthatóvá tette tengerkék szemeit és körbenézett. Meglátta az édesanyját és azonnal felismert őt, és a testvéreit. Gyors léptekkel megindult feléjük, majd megállt pár lépéssel.

• Keiko? – kérdezte az anyja könnyekkel a szemében.
• Anya! – kiáltotta a lány és átölelte édesanyját.
• Istenem de régen láttalak! Igazi nő lett belőled! Jajj, úgy hiányoztál kicsim.
• Te is nekem anya. – szipogta Keiko is. – Na had nézzem meg a kistesókat is. – mosolyodott végül el.

Souta ezalatt Kagome háta mögött lapult és nem akarta elhinni, hogy ez a gyönyörű lány az ő nővére.