Visszaérve a lakásához, Yusuke ismét gondolkodóba esett.

~Nem volt őszinte. Látszott rajta, hogy hazudik. Meg...vajon hová sietett ennyire? Majd megérdeklődöm Hieitől, elvégre követte őt.

Misana visszatért a lakásába, Hiei úgyszintén. Misanát nagy meglepetés érte. A lakásában várt az a férfi akit a raktárban harcképtelenné tett.

-Hogy a...

-Meglepődtél? Nem csodálom... Mindig is én voltam a gyorsabb...

Misana kirohant az ajtón. A lépcsők felé akart rohanni, de ott állt még két régi ismerőse.

-Üdv-mondták gonoszul.

Nem tudta mit tegyen, de végül berontott Hieihez.

-Ööö...

-Nem érek rá csevegni!-mondta, és az ablakhoz rohant.

-Mit akarsz csinálni?

-El kell tűnnöm innen. Kérlek ne kövess!

Kinyitotta az ablakot.

-Öt emelet magasan vagyunk. Biztos túléled?

-Ne becsülj alá! Néhány karcolással megúszom...

Lenézett, nyelt egy nagyot, amjd visszafordult Hieihez.

-Viszlát...-mondta, és kiugrott az ablakon.

Hiei szintén az ablakhoz rohant, és látta, hogy Misana egyenletesen zuhan lefelé, széttárt karokkal, összezárt lábakkal.

-Nincs más választásom-mondta Misana, majd úgy fordult, hogy a talpára essen. Úgy is lett, de a lába kibicsaklott, és miután leérkezett, rögtön a elesett.

Yusuke eközben úgy döntött összehív mindenkit, és beszámol arról, hogy mit gondol Misanáról. Hieit is hívták, aki úgy gondolta, elmegy, de nem mondd semmit.

-Szóval úgy gondolod, hogy Misanával történt valami?

-Igen...nektek nem gyanús, hogy másfél év után, csak úgy feltűnik?

-Hmm...van benne valami-mondta Kuwabara.

-De hiszen...a harcok alatt nem viselkedett ellenségesen-mondta Yukina.

-Igaza van!-értett vele egyet Kuwabara.

-Igen, tudom, de másfél év alatt történhetettt valami.

-Ööö...

-Ma amikor épp jöttem vissza ide, akkor elrohant mellettem...És Hiei utána...

Mindenki ránézett.

-Ööö...én...inkább hagyjuk...

-Nem! Mit tudsz?

-Semmit. Egy idő után elvesztettem a nyomát...-hazudta.

-Értem... Lányok, ti mit gondoltok?

-Nos, mi nem nagyon ismerjük Misanát, mivel mi a viadalon nem találkoztunk vele. Csak látni láttuk, hogyan harcol.

-Botan? Te ismered régebbről.

-Igen, de...foggalmam sincs...a múltban egy időben voltak sötét ügyei, de nem hiszem, hogy...

-Miféle sötét ügyei?-szakította félbe Kurama.

-Nos...egyszer összefutottunk egy nem épp jó szándékairól híres bandával. Rögtön feltűnt nekik Misana, és beszélgetni kezdtek vele. Misana beleegyezett, hogy segítsen nekik.

-Miben?

-Azt nem tudom...Sose mondta el...

~Egy bandával? Lehetséges, hogy az egyik bandatag volt az a férfi?~kérdezte magától Hiei.

-De...-folytatta Botan.-úgy tudom, hogy amikor a bandát otthagyta, akkor a bandatagokat súlyosan megsebesítette.

-Akkor azért akarják megölni őt!-kiáltott fel hirtelen Hiei.

-Hiei, mit mondtál?

-Én...én...semmit...

-Hiei! Az előbb azt mondtad, hogy elveszítetted Misana nyomát! Most meg, hogy a banda tagjai meg akarják ölni.

Hiei felsóhajtott.

-Na jó...elmondom amit tudok-mondta, de úgy gondolta, Misana szökését kihagyja.-Nos...Miután te, elmentél tőle, kijött, a kardjával a kezében. Elindult, és én utánamentem. Hosszú ideig követtem, végül egy raktárhoz érkeztünk. Ott volt egy magas, eléggé kigyúrt férfi, aki rátámadt, és meg akarta ölni. Misana hasát az időközben növesztett karmaival megvágta, és meg akarta ölni őt. De Misana gyorsan kidöntötte, és megsebesítette a lábát. Kiment a raktárból, begyógyította saját sérülését, és visszament a lakásába.

-Hiei, pontosabb leírást tudsz adni a fickóról?

-Hát...amint mondtam, magas, kigyúrt, fekete bőrdzsekis, viszonylag hosszúhajú...többet nem láttam, mert kissé sötét volt.

-Emlékszem, ő volt a bandavezér...Ő hívta félre Misanát...

Eközben Misana kiért a városból. Egy barlangban húzta meg magát. Elkezdett esni az eső, és kezdett fázni.

-Miért kellett nekem a múltban csatlakoznom Goshi bandájához? Ha akkor nem teszem meg ezt, akkor most nem lennék itt...fázom...enni se nagyon ettem...és rettegek...rettegek a haláltól...

Folyt. Köv.