|
Változó szelek X.
ivicicamica 2007.02.20. 19:11
10. Fejezet
San és Yuri már a büfébe ültek. A lány teát kortyolgatott miközben a közelgő előadásról beszélgettek. Amikor a két lány meglátta egymást, San felpattant, odarohant, és összeölelkeztek.
- Hiányoztál! – és ezzel lenyomott két puszit a barátnője arcára.- Hogy ment?
- Jól, jobban mint amire számítottam
- A kérdés mi…-morogta Yuri az orra alatt.
- Történt valami?
- Történt-felelte széles mosollyal.
- Micsoda? –kérdezi és berángatja a barátnőjét és csendes sarokba. – Mi volt? –kérdezi Hin.
- Megcsókolt, de nem akárhogyan. Bucskázott velem egyet a világ.
- Túlságosan hasonlítanak.
- Miért? – Kérdezi San. Hin odahajolt és a kezével ernyőzi el a száját.
- Ma meg akart csókolni –mondta.
- Akart?
- Bejött May.
- Jellemző.
- Mayre?
- A te „szerencsédre”…
- Olyan, mint a tiéd…
- Nálunk elcsattant a csók.
- Te már vénlány vagy!
- Minek neveztél?
- 17 éves vénlánynak-pimasz mosollyal Sanra nézz.
- Szólt a 16 éves tökmag! – folytatná, de ekkor nevetve görnyed össze mivel elkezdték csikizni.
- Na ki a tökmag? – ha valaki nem hallotta pontosan miről beszélnek, és nem látja jól mit csinálnak, azt hihette volna hajba kaptak.
- Ezek meg? – Leon sóbálványként áll.
- Nem tudom – Yuri is értetlenül nézi a két lányt.
- Odamenjünk?
- Szerintem hgayjuk őket békén.
- Azt hiszem… igazad van.
- Szereted? –szólalt meg egy perc múlva San, amikor pihenőt tarottak az egyik padon.
- Szeretném, ha szeretne –válaszolja a lány.
- Ez nem válasz.
- Nem tudom. Talán. Félek.
- Mitől?
- Hogy más lesz mint amit várok.
- És még te mondod, hogy legyek bátor. A bolond a saját kárán tanul, az okos a másén.
- Én jártam vele nem te…
- És hogy megjártad…
- Erről van szó.
- Nem lesz még egyszer olyan. Leon különben sem a rendező, Máskülönben érdekes választás lenne.
- Piszok.
- De így is szeretsz.
- Igaz –és mint egy végszóra egymás nyakára borultak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
