19.  Fejezet: Pillangónektár

            Az egész rész + 16:

            Sesshoumaru segített járni a lánynak. Érezte, hogy rogyadoznak a lépései, de azt is, hogy minél előbb vissza akarja nyerni az erejét. Így hát lenyelte a megjegyzéseit, és igyekezett csak addig engedni az edzés ameddig az nem veszélyes.

            Gyorsan ment az idő, lassan már az első csillagok is feljöttek a bársony kék égboltra. Leültek pihenni. A lány remegő izmokkal dőlt a fa törzsének. Élvezte a kéreg napsütötte melegét. Melengette a hátát, tarkóját.

            A mellette ülő szellemre nézett. Tágra nyílt szeme visszatükrözte az égbolt fényeit.  A férfi rá nézett. Összetalálkozott a tekintetük. A lány elkapta volna, de valami nem engedte. Mint a hipnózis. Így csak vörös pír öntötte el az arcát. Érezte, ahogy ajkuk újra összeér. A fiú lassanként, ahogy a csók nyúlt, egyre vadabb és követelőzőbb lett.

            Nisan visszakozott volna is, de győzött a vágy és a kíváncsiság és maradt. Sejtette mi fog ezek után jönni, és azt is, hogy ennek következményei lesznek. Elfogadta és jelen pillanatban nem érdekelte.

-        Abba hagyjuk? – kérdezte a szellem. – Itt még meg tudok állni.

-        Nem kell.  – válaszolta a lány.

-        De ennek lehetnek következményei.

-        Tudom.

-        És nem érdekel?

-        Most nem. Majd igen – ezzel megcsókolta a szellemet újra felkorbácsolva a vágyát. Érezte ahogy a férfi hegyes körmű ujjai a felsője alá csúsznak. Megcirógatta a szellem arcát, gyengéd volt, szinte visszahúzódó. Sesshoumaru végigcsókolta a nyakát, majd vállát, egészen addig, amíg a ruha kivágása engedte. Majd kigombolta az első csont gombot és lejjebb is megízlelte a lány bőrét. Közbe Nisan kutakodó ujjai a kimonó alá csúsztak, a feszes izmú hasfalat csiklandozták.  Végül mindketten megszabadultak a feleslegesnek ítél ruháiktól. A csillagok csendes fénnyel burkolták be őket. A langyos esti levegő, takaróként simult rájuk, egyszerre hűsítve és melegen tartva a testüket. Végül a beteljesedés hangjai töltötték be a tisztást.

            Kagome a kunyhó előtt ült. Még nem mesélte el a többieknek a Nisannal való találkozást. Nem is tudta, hogy el akarja-e. Biztos volt abban, hogy amint Inuyasha megtud valamit a lányról utána ered. És valamiért úgy érezte, ez most nem lenne jó. Nem tudta volna megindokolni, a hetedik érzéke jelzett veszélyt. Sokáig gondolkodott ezen. És mint miko arra jutott, hogy hallgatnia kéne rá.

-        Mi baj? – ült le mellé Inuyasha.

-        Semmi. Miért lenne baj?

-        Egész nap csendes voltál. Szokatlanul.

-        Hát. Nem volt mit mondanom…

-        Kagome!

-        Jó, jó! Csak találkoztam Nisannal. Az én világomban.

-        Mit keresett ott.

-        Ő a divattervező lány. És egy itteni szellem egyben.

-        Még egy ember, aki tud a világok között közlekedni. Barát vagy ellenség?

-        Nem tudom. Amikor rájöttem, hogy ki ő elkábított. De feltűnés nélkül  meg is ölhetett volna. Nem volt, akkor a parkban senki. Szerinted?

            Sesshoumaru nézte a mellette fekvő lányt. Az éjjeli égbolt sápadt fényei valószínűtlenül fehérre színezték az arcát a haját pedig platina szőkére. Felnézett a férfira és halványan elmosolyodott. A szellem aggódott emlékezett arra amit a lány mondott: „egy rossz választás nekünk az életünkbe is kerülhet”.