Kouga története:

Egy hideg téli napon a csatába induló farkas-szellemek vezérének egy futár hozta hírül: Fia született! A válasz csak ennyi volt: Kouga legyen a neve!

A nagy vezér meghalt a csatában, a falka legjobb harcosaival együtt. Így a falka védtelen maradt, és nemsokára meg is támadták őket a rivális farkas-szellemek. Kouga és anyja néhány társukkal együtt megmenekült és a közeli barlang rendszerben húzódott meg. Itt éltek több éven keresztül csendben, egymást segítve és Kougát arra készítve, hogy egyszer majd visszatérjen és egyesítve a szétszórt társaikat, újra megalakuljon a régi falka.
Kouga, ahogy nőtt egyre inkább félt attól, hogy esetleg nem lesz képes elvégezni a neki szánt feladatot. Félt, hogy anyjának lehet, hogy majd csalódnia kell fiában… De érzéseit sosem osztotta meg senkivel. Neki erősnek és keménynek kellett mutatkoznia, ha el akarta érni a célját. A rábízott feladatokat rendre elvégezte és a harcban is egyre jobbnak bizonyult. Fiatal kora ellenére már nemigen akadt a közelében, aki egyenlő félként vette volna fel vele a harcot. Ekkor anyja elérkezettnek látta az időt, hogy fia, apja után a falka vezérévé váljon. Kouga, mivel csak 14 éves volt nem mert anyjával ellenkezni. Visszatértek falkájuk eredeti barlangjához, ahova a rivális falka beköltözött és követelték, ami nekik jár. A rivális falka vezére természetesen nem adta át önként a helyét Kougának, ezért úgy egyeztek meg, hogy megküzdenek a falkáért. Csak Kouga és a vezér.
Kouga annyira félt, úgy remegett a lába, hogy állni is alig bírt! A küzdelem elejét mégis Kouga kezdte jobban. A vezér alábecsülte Kouga erejét, nem figyelt annyira, így Kouga első támadásai rendre célt találtak. De mikor már a vezér is belemelegedett a harcba Kougának nem volt esélye. Elfáradt és egyre inkább úgy érezte csalódást okozott… Rengeteg ütést és rúgást kapott, és végül földre került. Ekkor anyja nem bírta tovább! Közéjük állt, nem hagyta, hogy a vezér végezzen fiával!
- Kérlek hagyd meg a fiam életét! Inkább vedd el az enyém! – könyörgött Kouga anyja
A vezér eleinte kérdőn nézett rá, majd:
- Rendben van! Előbb utóbb majd úgy is eljön megbosszulni a halálod, akkor majd megölöm őt is!
Majd egyetlen csapással végzett Kouga anyjával! Kouga sírni kezdett, már mozdulni is alig bírt!
- Te szemét! Ezt még nagyon megbánod… - nyögte
A többi farkas-szellem csak nevetett!
- Anyád kérésére most még meghagyom az életed! De ha még egyszer meglátlak esküszöm, megöllek! Most pedig kotródj!! – üvöltött rá a vezér
Kouga minden erejét össze kellett, hogy szedje, hogy el tudjon vánszorogni a harc helyszínéről. A közeli erdőben egy tisztáson állt meg:
- MIÉRT?!?!?! – üvöltötte sírva – Miért kellett ezt tenned anyám?!?!
- Halkabban, ha lehet! – szólt egy hang a háta mögül – Még a közelben vannak…
Kouga nagyon megrémült, de azért óvatosan megfordult, hogy lássa ki szólt hozzá. Két körülbelül vele egy idős farkas-szellemet látott és ekkor kicsit megkönnyebbült.
- Hát veled meg mi történ? – kérdezte az egyik farkas-szellem
- Megölték anyámat… - válaszolta szomorúan Kouga – De ki van még a közelben?
- A falka! Vigyáznunk kell, nehogy elkapjanak minket!
- Miért akarnak titeket elkapni?
- Apáink fellázadtak a falka vezetője ellen, de megölték őket, így nekünk menekülnünk kellett.
- Mi a nevetek?
- Ginta – mondta az egyik – Hakkaku – vágta rá a másik – És a tiéd?
- Én Kouga vagyok… És meg fogom ölni a falka vezérét, anyám gyilkosát!! – mondta óriási elszántsággal
Ginta és Hakkaku összenézett majd együtt mondták: Segítünk neked!!
Kouga újból boldogságot érzett, úgy érezte mostantól jóra fognak fordulni a dolgok!
- Köszönöm nektek…
Ginta és Hakkaku elvitte Kougát a titkos barlangjukba, ahol Kouga nyugodtan felgyógyulhatott. Miután rendbejöttek a sebei azonnal edzésbe fogott. Eleinte Ginta vagy Hakkaku ellen próbálgatta az erejét, később már ketten együtt sem bizonyultak nehéz ellenfélnek számára. Ekkor Kouga egyre messzebb merészkedett a biztonságos barlangtól. Az erdőben élő szellemekkel harcolva próbált meg erősebbé és erősebbé válni. Így éltek hármasban, egymást segítve (leginkább Kouga segítette Gintát és Hakkakut) három éven át! Kouga még mindig nem érezte magát elég erősnek, de váratlan esemény történt. A Négy Lélek Ékköve visszatért és darabokra tört. Az a szóbeszéd járta, hogy aki megszerez egy szilánkot, az megsokszorozza erejét.
- Ginta, Hakkaku, eldöntöttem!
- Mit Kouga?
- Elmegyek Ékkőszilánkokat keresni… erősebbé kell válnom!
- Veled tarthatunk Kouga?
- Én nem kényszerítelek titeket semmire.
- Akkor veled tartunk, ugye Ginta?
- Hát persze! De hol találunk ilyen szilánkokat?
- Csak erős szellemek után kell kutatnunk, ne féljetek hamar rá fogunk akadni egy két szilánkra… - bizakodott Kouga
- Erős szellemek?!?! És tőlük kell majd elvennünk??
- Ne féljetek! Majd én elbánok velük! Egy-két harmadrangú szellemmel még el tudok bánni még ha ékkőszilánk is van a testében! És ha megszereztük a szilánkokat, visszatérünk és végre megbosszuljuk anyám és apáitok halálát!
- Na ez már valami!
- Mire várunk?! Indulás!!
Sikerült is viszonylag egyszerűen két ékkőszilánkot megszerezniük. Ezeket Kouga a lábaiba tette, így hihetetlen gyorsaságra tett szert. Most már elég erősnek érezte magát a bosszúhoz… Elindultak vissza a falka barlangjához. Ginta és Hakkaku természetesen nagyon félt, ám Kouga a három év alatt nagyon sokat erősödött és önbizalma is óriásit nőtt! Egy érett vezető volt, akit semmi sem rettenthetett el attól, hogy véghez vigye, amit tenni akar!
Megérkeztek a barlang bejáratához, ahol őrök állították meg őket.
- Kik vagytok, és mit akartok?
- Én Kouga vagyok, eljöttem ahogy három éve megígértem! Szóljatok a vezéreteknek, hogy készüljön a halálra!
A két őr vigyorogni kezdett…
- Korábban kell neked ahhoz felkelned öcskös, a vezérünk most sokkal erősebb, mert megszerzett magának egy ékkőszilánkot. Nincs esélyed ellene!
- Egy ékkőszilánk?! Nem baj, legalább egy csapásra azt is megszerzem! Na gyerünk Hívd ki a vezéred! Meg akarok vele küzdeni a falkáért!
Az egyik őr beszaladt a barlangba és néhány pillanat múlva már a vezérrel együtt tért vissza.
- Ó, a kis síró fiúcska! Jöttél, hogy anyád után küldjelek?
- Én nem lennék a helyedben ilyen biztos a dolgomban…
- De nem is vagy a helyemben! És nem is leszel!
- Pedig holnap már én leszek a farkasok vezére nem pedig te…
- Nagy szavak egy kis embertől! Lássuk, hogy csak a szád volt-e nagy?
A farkas-szellemek nagy kört alkotva figyelték kettőjük szócsatáját, majd az utolsó mondat után mind hátrébb húzódott, hogy legyen hely a harchoz. Kouga nagyon kemény küzdelem elé nézett, az élete volt a tét!
Most már nem tudta meglepni a vezért, számított arra, hogy Kouga erősebb lett. De Kouga sem becsülte alá a vezért, hiszen az már az ékkőszilánk megszerzése előtt elég erős volt. A küzdelem a vezér fölényével kezdődött. Kouga nem akarta az elején bevetni minden erejét, még titkolta a szilánkoknak köszönhető gyorsaságát. A vezér már kezdte azt hinni, hogy közel a győzelem és minden erejét beleadta a küzdelembe. Kouga hagyta, hogy eltalálja néhány ütés, ezzel elérte, hogy a vezér még vehemensebben támadjon rá. Mikor már kellően kifárasztotta ellenfelét, Kouga egy hihetetlen sebességű és erősségű rúgással a földre terítette ellenfelét! A küzdelmet szemlélők innentől kezdve szemmel is alig bírták követni Kouga mozgását. Csak úgy záporoztak az ütések és a rúgások, és a már amúgy is elfáradt vezér képtelen volt a hatásos védekezésre. Már az ékkőszilánkja sem segíthetett rajta, nem kerülhette el a halált! Kouga végzett vele! Majd lehajolt a vezér teteméhez, kivette a benne lévő ékkőszilánkot, és a karjába helyezte. Körbenézett, látta a rémült farkas-szellemeket, akik nem tudták mitévők legyenek.
- Mától én vagyok ennek a falkának a vezére! Akinek bármi ellenvetése van ez ellen azzal bármikor szívesen kiállok. És ha legyőz azután ő lesz az új vezér. De amíg nem találok legyőzőre addig itt mindenki feltétel nélkül engedelmeskedik nekem!

A farkas-szellemek éltetni kezdték új vezérüket. Nem jelentett az életükben nagy változást, ha egyik vezér helyett egy másik osztogatott parancsokat. De hát a farkasok már csak ilyenek…