Inuyasha a magán nyomozó

Egy veszélyes környéken járunk, Tokyoban. Itt csak az erős bátor emberek élik, túl a megpróbáltatásokat vagy mondjam inkább szellemek, fél szellemek.

Egy belvárosi kis irodában van a mi fő hősünk. Igen jól gondoljátok ő, ami szeretett Inuyashánk. Már jó régen nem volt semmilyen meg bízása. Már azon volt, hogy bezárja a boltot. Amikor hirtelen egy gyönyörű szépség be nem libbent az ajtón. Hosszú fekete haja volt, fehér arca bánatot tükrözött, a vörös ruhája tökéletes alakot takart. Inuyashát meg babonázta a látvány csak akkor figyelt oda, amikor a hölgy megszólította.

Jó napot. Elnézést, de ön a magán nyomozó?

Igen én volnék az a nevem Inuyasha.

Az enyém Kikyou.

Miben segíthetek Kikyou, kisasszony?

Kikyou keresztbe tette a lábát. Inuyasha nem tudta levenni a tekintettét a kecses idomokról.

Azt szeretném, hogy nyomozzon a férjem után.

Ahogy meg hallotta ezt a szót, hogy férj máris a kisasszony szemébe nézett.

Miért? Mit tett? Meg csalja a kegyedet, és azt várja, hogy kiderítsem?

Nem, nem merne meg csalni. Más ügyben kéne. Ellopták a családi ékszeremet, és arra gyanakszom, hogy ő volt az.

Miért hiszi azt?

Mert csak ő tudja, hogy hova rejtetem el. Sajna a többi családtagomban sem bízhatok meg.

Még a saját ikertestvéremben sem.

Értem. Ami a pénz illeti.

A pénzel ne, foglalkozón van elég. Kikyou elővett a retiküljéből egy borítékot.

Ebben pontosabban leírok mindent. A családomról képek is vannak. Kérem segítsen nagyon fontos nekem az a ékkő.

Megteszek minden tőlem telhetőt hölgyem, majd jelentkezem.

Köszönöm.

Kikyou éppen távozott, amikor az ajtóban meg állt és ezt mondta:

Kérem, óvakodjon a húgomtól a neve Kagome. Ne higgyen neki.

Ezzel a mondatával távozott. Inuyasha jobban szemügyre vette a borítékot. Az első kép, ami a kezébe akadt pont az említett lány volt. Inuyashának ezek a gondolatok jártak a fejében.

’” Teljesen más, mint a nővére tényleg hasonlítanak egy másra, de mégis különbözik tőle.

Az arca gyönyörű szép barack színű, élet vidám, egyszerűen, meseszép. Nem tudom miért, de benne jobban megbíznék, mint a testvérében.” Ameddig ezen, gondolkodott elkezdet hintázni a székével. Valaki kopogott az ajtón be is lépett rajta meg sem várta a választ.

Inuyasha, a váratlan vendégre szegezte a tekintettét, de rossz ötletnek bizunyult mert hátra esett a székel.

A hölgy az íróasztalhoz ment, hogy meg nézze minden rendben van-e.

Miden rendben? Nem esett baja? Felsegítsem?- Kérdezte aggodva a hölgy

Nem köszönöm minden rendben. Inuyasha csak most nézte meg pontosabban ki is a látogatója. Gyorsan a képre nézett aztán a kisasszonyra és ezt sokszor megismételte.

Tényleg ne segítsek?

Nem kell Kagome kisasszony. – Inuyasha, ezzel, mondatával döbbent rá, hogy elszólta magát

Ahogy látom a nővérem már itt járt.

Inuyashának már megint máshol járt az esze.  Nem tudott másra koncentrálni csak Kagome lábára, ajkára, szemére. Csak akkor tért vissza a való világba amikor a Kagome megfogta és be zárta a száját.

Elmond hatom az én történetem, vagy máris távozzak?

Mivel a nővére nem mondott sok mindent meg hallgatnám kegyedet.

Jobban örülnék, ha a nevemen szólítana.

Ezt meg beszéltük.

Ön is elárulja a nevét?