Inuyasha a magánnyomozó XII.
Kici 2007.07.18. 19:35
Érts meg az öcsémről van szó meg kell mentenem. Nem akarom, hogy szenvedjen azért mert én olyan gyáva vagyok, hogy nem állok szembe velük. Nem lesz fontosabb a saját élettem mint a testvérem- é. Amikor egyedül voltam ő ott volt. Vigasztalt ő a fiatalabb, de mégis ő adott nekem élet errő. Miatta nem adtam fel nem, hagyhatom cserben.
De te engem magamra hagynál és cserben. Itt hagynál egyedül kifeszítve.
Miért te mit csináltál.
De én visszatértem hozzád. Az teljesen más volt.
Az előtt, hogy elmenék szeretnék valamit mondani.
Inuyasha probálta húzni valahogyan az időtt.
Nem, azt mondtad, hogy még utoljára együtt leszünk.
Meg kell szegnem mivel nem tudom mikor változzol visszza. Ezért gyorsan elmondom én, SZERETLEK téged.
Én is ezért ne hagy el maradj velem örökre.
Csak anyit tehetek, hogy adok egy búcsú csókot.
Kagome lehajolt és adott neki egy szenvedélyes csókot. Fura dolog történt a szent ékkő fénybeborult és az ágyon lévő fiatalokat körbe vette. Ahogy elapadt Inuyasha megint félig szellem volt.
*Ez, hogy lehet jaj lekel lépnem- döbenten nézett Kagome*.
Kagome éppen szállt volna le, de Inuyasha kiszabadult meg fogta és leteperte az ágyra.
Most szépen elmesélsz mindent – liheget Inuyasha
Ha, nem mi lesz? – Kagome is szaporán vette a levegőt
Inuyasha nem válaszolt csak nézte őt.
Engedj engem vár Sango.
Nem mert, hallom, hogy Mirokuval veszekednek. Ő sem engedi, hogy egy maga elmenjen. Tudod mit, ha elmondanád mi történt pontosan, akkor elmehetnék négyen.
Kagome elfordította fejét nem nézett a fél szellem szemébe.
Már mondtam, elvitték Soutat és Kaede anyót és a váltság díj a szent ékkő.
Az életedet is akarják, nem fogod fel.
Tudom, de nekem ők fontosabbak.
De te nekem vagy az. Nem érdekel, reggel megyünk, hagysz nekik üzenetet.
Nem tudom ki volt az el volt torzítva a hangja.
A száma megvan?
Igen meg tárolta a telefonom.
Kérlek, várj reggelig, nem mehetsz így el és kell egy terv, és ki kell deríteni, hogy ki volt az. Egyáltalán tudod hova kell menned?
Igen mindent elmondtak. Inuyasha én ilyen állapotban még aludni sem tudok nem, hogy még várjak is ölbe tett kézzel.
Tudom nehéz a számodra, de meg kell próbálnod. Itt leszek melletted és őrizem álmod és téged.
Jaj Inuyasha. – Kagome lekezdet zokogni. Annyira elfáradt a sírásban, hogy elaludt. Inuyasha csak nézte. Nagyon fájt neki az, hogy a szerelme szenved éppen akkor, amikor kezdet minden jóra fordulni. Még utoljára óvatosan megsimította az arcát és ő is lepihent.
Kagomét rém álmok gyötörték, de riadt fel, mert, tudta, hogy a való világban is ez fog vele történi, de meg nyugodott, amikor meg pillantotta Inuyasha arcát.
Inuyasha sem volt más kép csak ő attól tartott, hogy elveszíti első nagy szerelmét. Ezért mindig fel kelt meg nézni, hogy ott van-e még mellette.
Kagome más nap korán kelt Inuyasha még aludt. Ő elment fürödni. Inuyasha fel ébret azt vette észre, hogy Kagome már rég kész van.
Remélem kipihented magad. – aggódott Inuyasha
Igen, annyira, hogy nem adom olyan könnyen az életem harcolni, fogok Soutáért és Kaede anyóért a szent ékkövet meg semmisítem. Azt is szeretném, hogy te meg a többiek velem jöjjetek. Mert mindenkinek az érdeke, hogy elkapjuk Narakut.
Inuyasha nem hitt a fülének, de nagyon boldog volt. Nem az a lány állt előtte, akit tegnap este le fogott, hanem egy éret megfontolt nő.
Kérlek, készülődj, mert felhívtam a szobánkra Sangot és Mirokut. Kitalálunk valamit. Inuyasha nagy nehezen kimászott az ágyból oda ment Kagoméhoz és átölelte.
Nem tudom mi ez a nagy változás, de örülök neki. Együtt erősebek vagyunk, mint külön.
Tudom. – mondta halkan Kagome
Inuyasha gyorsan felöltözött egy fekete nadrág és egy piros pólót vett fel.
Meg felel?
Tejes mértékben szívdöglesztő vagy.
Te sem vagy semmi.
Kagomén egy sötétkék hosszú szoknyás ruha van.
Köszönöm a bókot.
*kop* *kop*
|