Új kaland, új erő, nagyobb szerelem III.
Kagome-Lara 2007.08.03. 11:02
3. fejezet
De furcsa vagy, Kagome!
Mikor a pár hazaért, elújságolták mindenkinek az örvendetes hírt. –Nahát, kislányom, szívből gratulálok!-lelkendezett Kagome édesanyja. –Én is nővérkém!-mondta Souta is. –Kagome, most hogy levizsgáztál, hová fogsz menni? Főiskolára vagy egyetemre?-kérdezte a nagyapja Kagométől. –Azt hiszem az orvosi egyetemre megyek. Mindig is szerettem volna orvos lenni, és segíteni másokon. -Miiiii??? Megint iskolába kell menned? Hiszen most jártad ki!?-kérdezte Inuyasha felháborodottan. -Igen, sajnálom. De hogyha orvos akarok lenni, akkor még egy iskolát ki kell járnom. –Még egyet? –Igen. Tudod a mi világunk ilyen. Semmit sem adnak ingyen. Ha valaki el akar érni valamit, azért dolgoznia kell. –Kagome, kijönnél egy percre? Beszélnünk kell.-kérdezte Inuyasha kedvesétől, miután a lány a családtagjaival részletezte a dolgokat. -Persze. Mehetünk. Azzal elindultak a Szent Fa elé, ahol Inuyasha ezt mondta Kagoménak: –Kagome, őszinte lehetek hozzád? –Igen, miről van szó? -Arról hogy… szóval mi most különválunk? –Miért? -Hát te mondtad, hogy még egy iskolát ki kell járnod. –Igen, de ez még nem jelenti azt, hogy útjaink különválnak. Különben is még iskolakezdésig hónapok vannak hátra, és van olyan is, hogy halasztás. Bár az csak ideiglenes lenne. Először is mindenképpen felvételeznem kellene. –Tényleg? –Igen. Inuyasha… én szeretlek. És semmiért sem hagynálak el.-ezt a lehető legkomolyabban mondta Inuyashának, mégis azok a gyönyörű szemei olyan ártatlanságot tükröztek, hogy bárki azt hinné, ő egy földre szállt angyal. –Rendben.-ezzel Inuyasha finoman megemelte Kagome kezeit, a nyakába rakta őket, és megcsókolta a lányt. –Nem akarom elrontani a jókedvedet, de most hogy láttak minket az iskolában, be kell hogy mutassalak téged a barátnőimnek. És még szeretnék mondani valamit, amit eddig nem tudtál. –Mondjad. Kagome ekkor levette kezét Inuyasaháról, és mélyen a szemébe nézett. –Tudod hogy sohasem csalnálak meg senkivel… -Tudom. –De van valaki, aki olyan nekem mint Kouga. –Mi? –Igen, kérlek, ne haragudj. Én nem szeretem őt. De ő engem igen. És én nem akarok senkit sem megbántani. Inuyasha haraggal teli szemmel Kagoméra nézett, de ekkor a lány szemében valami ezüstös csík csillant meg. –Ne… kérlek, ne sírj, nem haragszom rád. Szeretlek.-és Inuyasha csókokkal borította el a lányt, majd újra átfonta karjaival testét.-Látod? Ez vagy te, Kagome. Önzetlen és végtelenül kedves. De néha makacs, önfejű és hirtelen haragú. -Mi?-kérdezte játékosan a papnő.-Én is sorolhatnám a te tulajdonságaidat!-puszit nyomott szájára. Most már szavak nélkül is értették egymást. (Nem, mint hogy ha eddig nem.) Mindketten a másikra nevettek, és bementek a házba. Másnap délután: Kagome és Inuyasha a Szent Fán ültek egymás karjaiban. Kagome megszólalt: -Inuyasha… szeretnélek meghívni Téged a bankettünkre. Mint a páromat. –Mire? –A bankettünkre.-ekkor ugrott be Kagoménak, hogy Inuyasha nem tudja, miről beszél. –Bocsi… akkor elmagyarázom. A bankett az egy olyan ünnepély, amelyet a végzős diákoknak szoktak szervezni, azoknak, akik kijárták az iskolát. Ott legfőképpen táncolni szoktak, és egymással beszélgetni a jövőről, és egymásról. –Értem… de én nem tudok táncolni! –Gyere, megtanítalak!-ezzel Kagome már húzta is le a fáról párját. –Most hogy ember vagy sokkal könnyebben fog menni, ellentétben, mikor félszellem vagy. Mikor beértek a házba Kagome átöltözött, feszülős, táncos ruhába. (Mikor kijött, Inuyashának tátva maradt a szája.) Utána kerestek cd-ket, és elvették azt a cd-lejátszót, ami a lány szobájában volt. -Elmegyünk a próbaterembe, mert ilyenkor a végzősöknek ingyen van minden, reméljük, hogy egyedül leszünk.-ezzel kabátot húztak és elmentek a terembe. Amint beértek, Inuyasha nem tudott mit mondani, mert annyira nagy volt a terem tele sporteszközökkel, hogy olyat még soha életében nem látott. Kagome bedugta egy konnektorba a magnót, és bekapcsolta. –Mivel kezdjük? Lassú vagy gyors? –Lassú!-vágta rá szinte azonnal Inuyasha. –Rendben. Akkor indítom.-és ezzel elindult a bécsi keringő. –Figyelj rám! Ezt úgy kell táncolni, hogy először is fogd meg a derekam, aztán a kezem, és kezdjük a lépést. Kezdjük előre. Lépsz egyet, és kettő picit helyben. Rajta! Csak nyugodtan, nem sietünk sehová! Inuyasha az elején béna volt, amíg Kagome meg nem szólalt. –Minden jó lépésért kapsz egy puszit, a jó táncért pedig egy csókot. De ha elrontod, nincs se puszi, se csók. –Rendben hölgyem!-ezt Inuyasha nevetve mondta, mégis úgy nézett rá, mint “majd meglátjuk!” szemekkel. Egy óra múlva már Inuyasha kapott vagy tíz csókot. –Hú… már ennyi az idő?! Fél hatra beszéltem meg a lányokkal a találkozót nálunk! –Milyen találkozót?! -Hát amit mondtam neked! –Te nem beszéltél nekem semmilyen találkozóról! –Dehogynem! Gyere már, mert elkésünk! Negyed óra múlva már otthon voltak. Kagome barátnői már várták őket… és még valaki… –Sziasztok!-köszönt Kagome, és megölelte a barátnőit. Inuyasha nem szólt egy szót se, de ekkor Kagome oldalba bökte, és akaratlanul is köszönt a lányoknak. Ekkor a lánynak feltűnt egy személy, akit eddig nem vett észre. –Houjo? -Igen, Higurashi, örülök, hogy megismersz. -Ő az, akiről nemrég meséltél?-tudakolta a félszellem. (Illetve most ember.) –Igen. De te meg mit keresel itt?-csattant fel Kagome, mivel sejtette, hogy a két fiú össze fog kapni. –Útközben találkoztunk vele, és megkérdezte, hogy ki volt az a fiú, aki Kagoméval csókolózott.-felelt az egyik barátnő. -Mi mondtuk neki, hogy nem tudjuk, mi is őt megyünk megismerni, és eszembe jutott, hogy akkor miért ne jöhetne velünk ő is. Ekkor hirtelen megszólalt Inuyasha, és felállt a székről, amire leült mikor megjöttek. –Én vagyok.-és fenyegetően elindult Houjo felé, de szerencsére Kagome közbelépett. –Ő itt Inuyasha… A szerelmem. Hirtelen néma csend telepedett a szobára. Inuyasha meghökkenve vette tudomásul, hogy Kagome képes volt róluk őszintén beszélni, de a miko most megfogta Inuyasha kezét, és visszahúzta maga mellé. Váratlanul a fiú nem tudott parancsolni a kezeinek, és azok akaratlanul is Kagome derekára merészkedtek. A lány is érezte, mit kell tennie, és viszonozta a szívélyes gesztust. –Á, szóval ő az az Inuyasha, akiről már korábban beszéltél nekünk?-kérdezte a harmadik barátnő. –Érdekes, hogy én sohasem halottam róla.-felelte Houjo. –Mert nem akartalak megbántani. –És mi van azzal a Kougával? –Miii? Még egy? Kagome te csitri, hogy mertél megcsalni két fiúval? -De hát mi soha sem jártunk, Houjo! Inuyasha erre begerjedt, és akkorát behúzott Houjonak, hogy elkezdett vérezni a szája, de Kagome még időben megfékezte Inuyashát, mielőtt még nagyobb sérülést okozott volna a fiúnak. –Soha többé ne merészelj így beszélni a barátnőmről! –Kagome, olyan furcsa vagy, de áldásunk rátok, mivel látjuk, hogy őszintén szeretitek egymást. Ezalatt Houjo már árkon-bokron túl volt.
|