4. fejezet

A bankett

Aznap este a hanyou bekérezkedett a lány ágyába, és hancúroztak egy jót. Inuyasha alig bírta megállni, hogy ÚGY leterítse Kagomét, de tudta, a lánynak még túl korai lenne. Reggel a fiú köszöntötte csókkal a lányt. Felkeltek, és lementek reggelizni, mivel már hiányolták őket. (Persze senki sem tudta hogy mit csináltak ők ketten este.) Vasárnap volt, ezért a lány anyukája különleges, és nagyon finom reggelivel várta őket. Miután megreggeliztek a pár elment még egy kicsit táncot gyakorolni a terembe, aztán ruhát vásárolni indultak. Souta Inuyashával ment vásárolni a városba, addig Kagome és édesanyja megint külön, a város másik felébe. Egyszerre végeztek, és taxival elindultak hazafelé. Az egyik taxiban Inuyasha és Kagome volt, míg a másikban Souta és anyukája. A kocsiban a lány már kérlelte a fiút, hogy mutassa meg a ruháját, de ő ezt mondta neki:
-Nem lehet, nem láthatod!-felelte.
–Ezt te honnan tudod?-azzal Kagome megcsókolta a fiút, mire az majdnem kiesett az ajtón. Ekkor a taxisofőr, aki egy zsémbes öregúr volt, hangosan megköszörülte a torkát, erre pedig a két fiatal ajkai elszakadtak egymástól, és a másikra nevettek. Mikor hazaértek Kagome még elment anyjával, fodrászhoz, pedikűröshöz, manikűröshöz, és még sokféle ilyen helyekre, amíg Souta és Inuyasha otthon az alapvető dolgokkal foglalkoztak. Kb. 5 órakor megérkeztek anya és lánya, aztán a fiút és a lányt is segítették innen-onnan, egy-két dologgal. Inuyasha lett előbb kész, már csak Kagoméra vártak. Egyszer csak nyitódott az ajtó, és Kagome kilépett az előszobába, mire mindenkinek tátva maradt a szája. Inuyasha csodálkozott a legjobban, hogy ilyen gyönyörű barátnője van. Kagomén fehér hosszú, pánt nélküli, testhezálló ruha volt, melyen fekete virág-indák voltak. Kiemelték amúgy is gyönyörű, nőies alakját. Kezét fehér, hosszú kesztyű védte, hajában, amely göndör, lógó tincsekké volt átalakítva, fehér virág berakású, strasszkövek díszelegtek. Úgy nézett ki, mint egy földre szállt angyal. Miután Inuyasha feleszmélt a gyönyörből, kezet tartott Kagomének, ő pedig örömmel elfogadta. A fiún fekete szmoking volt, fehér inggel, és ugyancsak fekete csokornyakkendővel. Kabátot húztak, aztán fogtak egy taxit, és elindultak a bankett helyszínére, az iskola tornatermébe. Mihelyt odaértek, azonnal észrevették a lélegzetelállítóan gyönyörű díszítést, amely még délelőtt nem volt ott. Kagome barátnőivel találkoztak először, akik szinte azonnal (miután köszöntek) megdícsérték a pár ruháját. Utánnuk Houjóval találkoztak, aki Neo oldalán jelent meg, akit az iskola legokosabb tanulójának tartottak, persze csak Kagome után. Amíg Kagome a tanáraival beszélgetett, addig Inuyasha elment, és hozott italt kettejüknek. Elérkezett az est fénypontja, a tánc! A lány berángatta partnerét a táncparkettre, és kérte, hogy játszanak egy lassú számot.
–Annyira örülök, hogy itt vagy velem!-szólt a lány.
-Ma még nem is mondtam, hogy milyen gyönyörű vagy.
–Köszönöm.-mondta kicsit elpirulva Kagome.
–Tudod, amikor először találkoztunk, sosem hittem volna, hogy itt leszek veled, és szeretni foglak.
–Igen, én sem.
–Kagome… én szeretlek téged, és senkiért a világon nem hagynálak el.
–Én is szeretlek téged.-szólt a miko, és ajkuk egybeforrt.
Annyira elszórakozták az időt, hogy éppen akkor léptek ki a teremből, amikor Inuyasha újra félszellemmé változott. Ismét hazataxiztak, és mindjárt a “rezidenciájuk” felé vették az irányt. Ott csóktengerbe fürdették egymást, és alig bírták abbahagyni. Egymás karjaiban ébredtek fel.
–Kagome, gyere, kész a reggeli!-szólt a lány anyja.
De mivel egyikőjük sem hallotta meg…
-Kagome, kelj fe…
És benyitott. A fiatalok arra ébredtek, hogy nyitódik az ajtó. Anyuka számára kissé “durva” látvány volt, ami szemei elé tárult. Kagomén csak egy bugyi, és egy melltartó volt, míg Inuyashán, csak egy alsógatya. Mindhárman nagyon meglepetten néztek egymásra. Egy PUFF zökkentette ki őket a meglepettségből. Anyuka elájult.
–Inuyasha!
–Vigyük le!
Ezzel a hanyou megfogta a nőt, és levitte őt a nappaliba, még mindig csak “lenge” öltözékben. Lent Souta és Nagyapa óriási szemekkel néztek egymásra. Nagyapa is elájult.
–Hát ez remek!-szólalt meg a kisördög Inuyashából. –Már csak az hiányzik, hogy te is elájulj, öcskös!
–Inuyasha! Fekszik! Souta, te meg azonnal menj be a szobádba!-kiabálta Kagome.
Ezzel a lány is felszaladt a saját szobájába, és lehozta a ruháikat.
–Azonnal öltözz fel!-kiabált Inuyashára, aki a meglepettségtől meresztgette a szemeit.
–Nem hallottad?! Mi van, a füleiden ülsz?!
–Ööö… nem.-ezzel elkezdett öltözni.
Kagome elment a konyhába egy pohár vízért, amíg a megdöbbent Inuyasha felöltözött. A lány fejeiben csak úgy cikáztak a gondolatok: Vajon Inuyasha haragszik rám? Jaj, annyira ideges vagyok, hogy mindjárt fel tudnék robbanni! Jaj, anya, miért pont akkor kellett neked benyitnod? Még jó hogy nem történt meg! Vajon mit fognak mondani? Ugyanígy a fiúéban is: Hú, nagyon ideges Kagome! Lehet hogy rám? Remélem nem! Mit fog mondani az anyja, ha felébred majd? Pedig olyan jó volt az éjszakánk! Miért pont akkor kellett benyitnia? Hamarosan felébredtek az idősebbek is:
-Kagome, nem gondolod, hogy ma egy kicsit lengén öltöztél fel? És te is, Inuyasha?-kérdezte a nagyapa.
–De.-ezt az egy szót, szinte kórusba mondta a pár.
–Kagome, beszélhetnénk?
A lány ettől tartott. Inuyashára nézett, aki úgyszintén rá.
–Persze.-ment végül bele.
Öt perc múlva Kagome szobájában:
-Figyelj ide, kislányom! A lényegre térek! Lefeküdtél vele, vagy sem?-ezt már nyugodt hangon mondta, így a lány is nyugodtabb lett.
–Nem. De majdnem megtörtént.
–Értem. Én nem akarlak lebeszélni Inuyasháról. Ha szereted, akkor rendben, én elfogadom. Szerelemből mindent lehet. Ha úgy gondolod, hogy te készen állsz rá, akkor…
-Rendben. Anya… én tiszta szívemből szeretem Inuyashát, és akár az életemet is rábíznám… ami már sokszor megtörtént. És ez kölcsönös. Azt hiszem ő az Igazi…
-Remélem, jól döntöttél.
–Teljes mértékben bízom Inuyashában, és a szerelmünkben.-ezzel anya és lánya megölelte egymást.
Amikor kijöttek, Kagome azonnal Inuyasha nyakába vetette magát, és megcsókolta. A hanyou majdnem hátraesett a “meglepetéstől”, de viszonozta a csókot. Anya végre belátta, hogy a lánya végtelenül boldog, és szerelmes.
–Most már végre megértem miről beszéltél nekem, kislányom. Legyetek boldogok ezentúl, de ne feledjétek: “Semmi sem tart örökké, de ha jól végzed és intézed a dolgaidat, akkor akár örökké is tarthat.”
-Köszönjük!-mondták egyszerre.
–Na, akkor megyek is főzni, meg előkészítem a cuccokat, mivel ha jól tudom ma mentek vissza!
–Igen! Mi addig kimegyünk egy kicsit a Szent Fához. Gyere, Inuyasha!
–Megyek!-a hanyou, aki eddig alig tudta követni az eseményeket, most boldog arccal, és lélekkel elindult a lány után. Mikor felértek a Szent Fára, amire a fiú, nagy örömmel az ölében vitte fel a lányt, ő ott így szólt:
-Tudod, hogy szeretlek…
-Ajjaj, így kezdődött az a beszélgetésünk is, amikor arról a Houjo nevű fiúról számoltál be nekem…
-Nem, ez nem olyan hír… ez sokkal jobb.
–Végre…
-Ne légy már ilyen naiv!-itt lejjebb vette a hangerőt, és folytatta, most már sokkal nyugodtabban-Figyelj ide, Inuyasha! Én tiszta szívemből szeretlek téged… és ezt őszintén mondom neked… ahogy őszíntén mondtam el ezt anyámnak is…
-Te tényleg elmondtad neki?
–Igen, és belenyugodott végre, hogy én TÉGED szeretlek, és sohasem fogok mást… és azt hiszem már nem lesz azzal több gondunk, hogy benyitnak a szobámba.
–Ezt mind értem tetted meg?
–Igen…-és ekkor a lány szeme alatt valami elkezdett ezüstösen csillogni.
–Ne sírj, kérlek…-Inuyasha lassan felemelte a lány állát, és egy “frissítő” csókot lehelt a lány ajkaira.
–Ja, és bocsáss meg hogy kiabáltam rád, de nagyon…
-Nincs semmi baj.
A két fiatal még egy kis ideig a fán ült egymást átkarolva, amíg anyuka nem szólt, hogy a cuccok be vannak pakolva. Miután bementek a házba, és Kagome elpakolta saját holmiját, elbúcsúztak mindenkitől, elindultak a kút felé. Mielőtt beleugrottak volna, a hanyou megfogta a miko kezét és a cuccokat. Aztán belevetették magukat a kútba… bárcsak ne tették volna! Szörnyű látvány fogadta őket a középkori Japánban…